- A nálunk folyó hungarológiai oktatástól függetlenül indítottunk egyéves kurzust - mondja Kiss Noémi, a program tanulmányi vezetője - azzal, hogy tíz hallgatót tulajdonképpen "kiképezünk" műfordítónak.

Az első végzősök mestermunkája egy kortárs vagy legalábbis XX. századi magyar mű fordítása az anyanyelvükre. A hallgatók éppen a héten adták be fordításukat, egy negyvenezer karakteres szöveget

- Ebbe belefér két novella, egy regényrészlet egy-egy hosszabb vers, versciklus, de drámát vagy mesét is lehetett választani - magyarázza a programvezető -, a lényeg, hogy viszonylag komolyabb terjedelmű szöveg irodalmi szintű fordítását készítsék el. Ezek a fiatalok azért még nincsenek olyan szinten, hogy rögtön könyvet fordítsanak. Munkájukat hivatásos műfordító lektorálja majd, s ha szerinte publikálható színvonalú, a hallgató műfordítói oklevelet kap.

Kiss Noémi prózát, Maróti Orsolya magyar nyelvet, Parragh Szabolcs kortárs lírát tanít nekik. Rácz Péter tartja a műfordításórákat. Vele közösen választják ki a fordítandó szövegeket, a spektrum Karinthytól Krúdyn és Szép Ernőn keresztül Jeles András, Bódis Kriszta, Kukorelly Endre műveiig terjed. E szerzők mind különbözőképp "beszélik a magyart", nem ugyanúgy kell őket fordítani.

A tanárokon kívül mindenki kap maga mellé egy mentort, egy elismert műfordítót, aki az egy év során hetente-kéthetente konzultál a hallgatóval, segít neki a fordításban, megbeszéli vele az addigi munkát. Az ösztöndíjért (melyet jövőre a duplájára szándékoznak emelni) és a kollégiumért "cserébe" minden diák hetente legalább tizenhat órát tölt az intézetben: a nyolc nyelvóra mellett nyolc kortárs irodalom, illetve műfordításóra kötelező.

A hallgatók maguk döntik el, milyen szövegekkel szeretnének foglalkozni, a képzés vezetői nem kényszerítik rájuk a saját ízlésüket.

- Az iskola demokratikus irodalmi kánonnal dolgozik: lehet választani Balassit vagy Vörösmartyt is, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kortárs irodalom népszerűbb - mondja Kiss Noémi. - Az orosz hallgatónk például Garaczi László szövegein dolgozik, az amerikai Galgóczi Erzsébet egyik regényén és elbeszélésein, a finn és a török diák pedig Bartis Attila műveit választotta.

Nagyon érdekes, hogy a különböző kultúrákból, nyelvterületekről érkezőket más és más dolgok érdeklik a magyar irodalomból. Amerikában, Németországban, Finnországban a próza, Bulgáriában inkább a líra van előtérben. Udmurtra pedig inkább mesét (a mostani hallgató például Lázár Ervin műveit), verset, és drámát fordítanak

Lényeges, hogy nincs nyelvi hierarchia: ugyanolyan fontos minden hallgató, legyen az észt vagy finn, esetleg olasz vagy angol nyelvterületről érkező.

- Nyilván azért is jelentkeznek ilyen sokan, mert a külföldi kiadóknál jelentős az igény magyar lektorokra, a nyelvet irodalmi szinten beszélő munkatársakra.

Az igény tényleg nagy, hisz a már meghirdetett, szeptemberben induló második eresztésre huszonnyolcan jelentkeztek, ami a keretszám csaknem háromszorosa - pedig a bölcsész, illetve irodalmi kurzusokra rendszerint nincs ekkora érdeklődés.

Kiss Noémi