A párizsi újság a regény íróját idézve hangsúlyozza: a Sorstalanság mindenekelőtt a koncentrációs táborok és a deportáltak ábrázolhatóságának problémáját veti fel. Kertész Imrének nem tetszett Steven Spielberg Schindler listája; az először a Népszabadságban, majd egy esszékötetben megjelent Kié Auschwitz? című írásában viszont azért vette védelmébe Roberto Benigni Az élet szép című alkotását, mert az olasz rendező viccelni mert a holokauszttal.

Egy író szemében nem állja meg helyét az a gondolat, hogy a náci táborok az abszolút rosszat testesítették meg, és hogy a zsidók kiirtása nem ábrázolható. Kertész a Kaddis a meg nem született gyermekért című kisregényében fogalmazza meg: nem a rossz irracionális és megmagyarázhatatlan, hanem a jó - emlékeztet a kritikus.

Didier Péron szerint Koltai filmje nem tudja visszaadni azt, ami Kertész művészetének meghatározója és morális leleménye; a narrátor ironikus távolságtartását, amelyből fakadóan olyan szórakozott közönnyel fogadja a borzalmakat, hogy a tábor sarában és hidegében csontvázként békéről, nyugalomról és megkönnyebbülésről beszél.

Koltai szép képeket csinált, és az a pátosz jön le a vászonról, amelynek nem volt helye a könyvben - hívja fel a figyelmet a kritikus. Véleménye szerint a történet ereje felépítésében "elképesztő hasonlósággal" Roman Polanski A zongorista című filmjéhez sodorja el a nyomasztáshoz kétségtelenül megkomponált képeket.

A film elég hűen követi a regény kronológiáját, de leginkább Nagy Marcellnek - minimalista játékával Gyurka szerepében - sikerül visszaadnia a könyv szellemiségét - írta a Libération kritikusa.

(MTI)