Fontos felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban a május 7-ére meghirdetett Tízparancsolat napjára, mely a vallási fundamentalizmus nagy erődemonstrációjának ígérkezik az Egyesült Államokban. Evangélikál (az amerikai protestáns egyházak radikális szárnyához tartozó) hívők, katolikus és ortodox keresztény, valamint zsidó vallási vezetők összefogásával és közös szponzorálásával akarják megtartani a Tízparancsolat első, évenkénti ünnepnapját. Ellentüntetésként hirdették meg ezt a napot azokkal a bírósági határozatokkal szemben, amelyek a Tízparancsolat és egyéb vallási szimbólumok eltávolítását rendelték el közintézményekből - az állam és az egyház szétválasztása jegyében. A Tízparancsolat napja toborzás és erődemonstráció lesz az amerikai társadalmon belül jó ideje zajló "keresztes háború" győzelemre vitele érdekében.

Néhány sor szó szerinti idézet az amerikai vallási jobboldal által közzétett felhívásból: "A Tízparancsolat kihelyezése - más, hitünkkel kapcsolatos szimbólumokkal együtt - erőteljes, látható bizonyságtétel amellett, hogy Amerika »Isten nemzete«. E jelképek eltávolítása a közintézményekből azt mutatja, hogy a szekuláris-humanista program meg akarja semmisíteni nemzetünk erkölcsi örökségét. A világi humanisták hazánkon belüli támadásával és a radikális iszlám nemzetközi hálózatának külső fenyegetésével szemben a hívő népnek védőfalat kell kiépítenie - »Jeruzsálem várfalát«. Isten téged őrállóként állít erre a falra. Nem ülhetnek nyugton azok, akiknek fontosak a hagyományos értékek, nem nézhetik végig tétlenül azoknak az alapelveknek az elmozdítását, amelyek ezt az országot naggyá tették. A Tízparancsolat, amelyet képviselnek, mindennemű erkölcsi kódex szíve, amelynek újra társadalmunk szívébe kell helyeztetnie. Nem engedhetjük meg, hogy a tradicionális értékek ellenzőinek a terve sikerüljön."

A továbbiakban e mozgalom támogatásának a négy lehetséges módját ismerteti a felhívás. Csatlakozni lehet a Tízparancsolat Társasághoz (Ten Commandments Commission). Aki ezt teszi, "nyilvánosan hitet tesz a tradicionális zsidó-keresztény értékek mellett, továbbá megvallja: hisz abban, hogy mind saját nemzetünk körében, mind pedig a világban helyre kell állítani Isten szavának tekintélyét". A második lehetőség a Tízparancsolat jelvény megszerzése és viselése, ami "erőteljes kinyilvánítása a Tízparancsolat Isten Szavaként való tisztelésének és az ezen alapon álló egységhez való tartozásnak". A harmadik út az ünneplésben való részvétel 2006. május 7-én, vasárnap. Felszólít a felhívás minden vallási vezetőt arra, hogy különleges ünnepségeket és felrázó prédikációkat tartson ezen a napon. A negyedik lehetőség azoknak a törvényjavaslatoknak (S520/HR1070) a támogatása, amelyeket a Kongresszusnak nyújtottak be "az állampolgárok vallásszabadsága védelmében", annak érdekében, hogy "joguk legyen elismerni, megvallani Istent Amerikában".

Az idézett felhívás restaurációról, helyreállításról, az amerikai "nemzeti örökség" iránti hűségről beszél. Az olvasó itt talán zavarba jön, mert eddig úgy tudta, hogy az állam és az egyház szétválasztásának következetes érvényesítése és a lelkiismereti szabadság feltétlen védelme képezi az amerikai örökséget. Az utóbbi valóban klasszikus amerikai hagyomány. Ami az előbbit illeti: a XVIII. század végén, az ország alapításakor ezzel kapcsolatban két (protestáns) felfogás létezett Amerikában. Az egyik az egyház szellemi irányításának alárendelt teokratikus állam eszméjét képviselte, a másik az állam és az egyház szétválasztását, a lelkiismereti szabadság teljes tiszteletben tartását biblikus keresztény szemlélet alapján. Az alapító atyák gondolkodását az utóbbi irányzat határozta meg, amely egybecsengett az európai szekuláris liberalizmus eszméivel, noha az amerikai atyák istenhívők voltak, a biblikus szabadságeszméket képviselték. Tény tehát, hogy kezdettől fogva létezett egy teokratikus irányzat is az amerikai protestantizmuson belül, az viszont nem igaz, hogy ez lenne a nemzeti örökség, sőt a valláserkölcsi alapokra épített teokratikus társadalom eszméje abszolút ellentétes az alapító atyák alapelveivel.

A társadalom és a vallás viszonyát illetően az alkotmány 1791-ben beiktatott 1. sz. kiegészítő pontja képezi az amerikai nemzeti örökséget: "A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában, nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot." A nemzetalapítók olyan társadalmat akartak, amelyben soha nem ismétlődhet meg az a vallási türelmetlenség, amely az ún. zarándok atyákat szülőföldjük elhagyására, menekülésre késztette, mivel a lelkiismereti meggyőződésüknek megfelelő keresztény hit gyakorlására nem volt más lehetőségük. Az állam és az egyház következetes szétválasztása, a szabad társadalom megvalósítása tette naggyá az amerikai nemzetet, nem pedig a teokratikus modell. A történelem átszínezése, a tényekkel merőben ellentétes átértelmezése sajnos nem új dolog a nap alatt.

Jelentőségteljesek az alábbi kulcskifejezések az idézett felhívás szövegében: "a társadalom szívébe" kell helyezni a Tízparancsolatot, helyre kell állítani Isten Szavának tekintélyét az amerikai társadalomban és a "világban", továbbá "védőfalat" kell emelni, megosztva a társadalmat, megkülönböztető jelvénnyel kell demonstrálni, bizonyos hitelvek követését előíró törvények bevezetéséért kell harcolni. Hatalomra jutva azután majd le lehet számolni a humanista, szekuláris elemekkel és a másként gondolkodó vallási kisebbségekkel.

Érdemes összehasonlítani ezt a programot az eredeti, biblikus keresztény eszmékkel. Az evangéliumokat olvasva bárki számára egyértelművé válik, hogy a kereszténység alapítója, Jézus nem a "társadalom szívébe", hanem az egyes hívők szívébe akarta helyezni a Tízparancsolatot: "Adom az én törvényemet az ő szívükbe, és az ő elméjükbe írom be." (Zsid 10,16) Továbbá, Isten törvénye a "szabadság törvényének" (Jak 2,12) neveztetik, azaz csakis személyes szabad választás, az elme és a szív azonosulása alapján lehet e törvény hívévé valaki.

Az egész társadalom szívébe csak úgy lehet belehelyezni a Tízparancsolatot - azaz kötelezővé tenni a hozzá való igazodást minden állampolgár számára -, ha az egyének lelkiismereti szabadsága eltiportatik. Ismét időszerűvé válik Pascalnak a XVII. században megfogalmazott figyelmeztetése: "A mindent szelídséggel intéző Istennek az a módszere, hogy az értelembe észokokkal, a szívbe pedig kegyelme segítségével ülteti el a vallást. De ha erőszakkal és fenyegetéssel akarják beleplántálni az értelembe és a szívbe, akkor nem a vallást, hanem a félelmet vetik el benne." (Gondolatok)

Minden szabadságszerető embernek - akár a humanizmus, akár a biblikus keresztény eszmék alapján ragaszkodik az állam és az egyház szétválasztásához - végig kell ma gondolnia, mekkora tét forog kockán. Tudatosulnia kell annak, hogy igencsak szükséges megerősíteni a védőfalat az alapvető emberi szabadságjogok körül, mindenekelőtt a felvilágosítás erejével.