A háború kitörését megelőzően páratlan tüntetéssorozat söpört végig a világon, százezrek tiltakoztak Londontól New Yorkig, Madridtól Fok Városig: a vietnámi háború óta nem volt ilyen egységes a világ egy katonai beavatkozás ellenzésében. A tiltakozási hullám kishazánkat is elérte. 2003. február 15-én harmincezer ember tüntetett Budapest utcáin a háború kitörésének megakadályozásáért, azzal a jelszóval "Háborúból nem lesz béke". (Erre a jelszóra szerveződött 2004-től a Hősök Terén megrendezett fáklyás békejel, amely azóta a hazai békemozgalom feltámadásának szimbólumává vált). A jelszót, a mondanivalót, és a tiltakozásokat az akkori magyar politikum egyszerűen ignorálta, és sziklaszilárdan kiállt a háború mellett. A magyar sajtóban meglepő gyakorisággal jelentek meg a háborút támogató szakértői vélemények és publicisztikák. A béketüntetőket ki-ki vérmérséklete és stílusa szerint naivnak és megtévedtnek, zavarkeltőnek, vagy kifejezetten kártékonynak minősítette. (A csúcs talán mégis PLT e lapban megjelent cikke volt, ahol a billog finoman szólva, félreérthetetlen: Szaddám hasznos idiótái, - 2002. december 30.) Természetesen az írások egy része nem csak jelzőket, hanem "érveket" is tartalmazott. Vajon emlékszünk-e még ezekre? Kellene. Kellene, mert ha nincsen visszanézés, ha nincs retrospektív értékelés, akkor súlytalanná válik a vita, üres stilisztikává a vélemények ütköztetése. Melyek is voltak ezek az érvek?

1) Bizonyítható, hogy Irak tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. - Azóta egyértelműen kiderült, hogy ilyenek soha sem voltak. Pentagoni fejesek belebuktak, még Powell külügyminiszter sem tudta feldolgozni, hogy az ENSZ plénuma előtt nyilvánvaló hamisságot állított; Bush győzelme ellenére sem jelöltette újra magát. Idehaza azonban a politikum és a közbeszéd mindefölött egyszerűen elsiklott.

2) Irak a terrorizmus tűzfészke, az Al Kaida és más terrorista szervezetek központja - hangzott a másik döntő érv. -Azóta, egyértelművé vált, hogy ez sem igaz. Sajnálatosan módon azonban - a háború destabilizáló hatásának köszönhetően - ma már tényleg ez a helyzet: az iraki háború nem hogy gátat vetett volna a nemzetközi terrorizmusnak, hanem valóban megteremtette annak legveszélyesebb gócát. Idehaza elsiklottunk fölötte.

3) Irakban a háború által/után virágozni fog a demokrácia- mondták a háborúpártiak. - Nos, nem virágzik, sőt teljes a káosz, még a Bush-tábor is elismeri, az ország a polgárháború szélén áll. Naponta (!) több tucat áldozata van a legkülönfélébb összetűzéseknek. Irak ma a világ leg(élet)veszélyesebb országa. Nap, mint nap elsiklunk fölötte.

4) A háború stabilizálni fogja a régiót, mondták, írták, nyilatkozták a "szakértők". Ezzel szemben a régió sohasem volt ennyire instabil. A szintén sikertelenül "felszabadított" Afganisztánnal együtt a térség a világ tán leglobbanékonyabb övezete (lett). Mint várható volt - Irak szétesése elementárisan megerősíti a szomszédos Iránt, mely a térségbeli hatalmi egyensúly megbomlásával még agresszívebbé és kiszámíthatatlanabbá vált. (A háborúpártiak megoldása erre természetesen az, hogy Iránt is meg kellene támadni, ami nem csak immorális, de jelenleg katonapolitikailag irreális is.) Snitt.

Három év alatt sokat változott a világ. Vagy mégsem? A hazai politikum, a média, a szakértők és publicisták ma már némileg árnyaltabban fogalmaznak, de visszatekintő értékelésre nem került sor. Senki sem mondta, tévedtem, rosszul mértem fel a helyzetet. Mintha a jelen állapot nem a szemünk láttára - sőt a megszállás esetében, aktív közreműködésünkkel - következett volna be, hanem csak úgy "előállt egy új helyzet". A "múlt köde" szépen beburkolja ezt a témát is, hozzájárulva ahhoz, hogy fennmaradhasson az országra oly fájóan jellemző "következmény-nélküliség". Legalább az évfordulókon (legyenek azok bármennyire illúziórombolók is) emlékezzünk egy kicsit - háborúpártiak és idióták egyaránt - a szikár tényekre.

A szerző a Zöld Fiatalok szervezet nevében publikálta írását.