Megdöbbenve olvastam a lap április 3-i számában Veres András püspök úr gyermekek testi fenyítését megengedő véleményét (Veres püspök: A hit nem magánügy).

Sokéves nevelői, intézményvezetői tevékenységem során a gyermekeket egymás, szüleik, nagyszüleik és a felnőttek megbecsülésére, tiszteletére ösztönöztem. Gondosan ügyelve érzelmük, értelmük gazdagodására, harmonikus sokoldalú fejlődésére.

Megkülönböztetett figyelmet fordítottam az emberi méltóság, humanitás kiteljesítésére, a gyengébbek iránti szolidaritásuk alakítására.

Érthetetlenül fogadtam, hogy a XXI. században egy egyházi méltóság megengedhetőnek ítéli a gyermekek testi fenyítését, következésképp a gyermek lelkénekline megalázását. A szeretet jegyében ugyan, de végső soron mégis a cél szentesíti az eszközt XIX. századi eljárás alkalmazására bátorítja a nevelést végzőket. A püspök úr korszerűtlen gondolata hirdetésével – remélhetően nem szándékosan – ellenkezik az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményével, amelyet a Magyar Köztársaság 1991. évi LXIV. törvényével hazánkban is kihirdettek, elfogadottá nyilvánítottak.

Remélem a nevelésben közvetlenül résztvevők, a gyermekeket és serdülőket a jövőben is méltóságuk megőrzésével, szeretettel – testi fenyítéssel történő megalázás nélkül – példamutatással, nemes cselekedetekre ösztönzéssel alakítják erkölcsös, humánus érzelmű, gyengébbek iránti szolidaritás, tisztességes magatartású állampolgárokká.Dr. Nádházi Lajos
nyugalmazott tanár, pszichológus