A bank közreműködik az Európában folyó beruházások öt százalékában. Éves hitelkihelyezése az ötvenmilliárd euróhoz közelít. Ez több, mint hazánk éves költségvetése, de még azok sem hallottak túl sokat erről a sok titokzatossággal körülvett „szellembankról”, akik a hiteleiből megvalósuló beruházások haszonélvezői. A bank a megalapítása óta eltelt közel ötven év alatt mindig kerülte a nyilvánosságot, és szívesen használta ki, hogy a bank és a közintézmény státusa keveredik benne. Hol ekként, hol akként viselkedik, mikor melyik kedvezőbb. A demokratikus hagyományaira oly büszke EU házi bankja a világ egyik legátláthatatlanabb pénzügyi közintézménye. Nem olyan rég még az igazgatótanács tagjainak önéletrajzai, gazdasági érdekeltségei sem voltak nyilvánosak. Pedig ők azok, akik évi tíz ülés során döntenek az ötvenmilliárd euró sorsáról. A tanács magyar tagja Erős János, a Magyar Fejlesztési Bank elnöke.

Az ülések, a döntések jegyzőkönyvei – a sokkal nagyobb támadások kereszttüzében álló Világbankéival ellentétben – még most sem nyilvánosak. A bank által támogatott beruházások harmadáról szinte semmit sem tudni. Hiába kérték hazai civil szervezetek a bankot és a Pénzügyminisztériumot, hogy hozza nyilvánosságra a magyar állam és a bank – mindkettő adófizetők pénzéből működő közintézmény – között létrejött szerződéseket, erre nem volt hajlandó. A többi hasonló nemzetközi pénzügyi intézménnyel ellentétben e banknak nincs olyan szerve, ahová a beruházások miatt hátrányt szenvedett közösségek fordulhatnának. Nincsen saját környezetvédelmi és szociális szabályozása sem, melyeket a hitelezési tevékenysége során alkalmazna.

Pedig az EIB kétszer annyi hitelt helyez ki évente, mint a Világbank, tizedannyi alkalmazott közreműködésével. Nem véletlen, hogy eddig Magyarországon szinte az összes, botrányokkal kísért, uniós forrásokból megvalósuló beruházásban érintett volt. Hitelei segítségével valósult (volna) meg a kétpói hulladéklerakó, mely, bár elkészült, kivitelezési és tervezési hibák miatt nem üzemelhet, és az uniós támogatást nagy valószínűséggel vissza kell fizetnie. Az EIB pénze lenne a 10-es út és az M0-ás keleti szektorának aszfaltjában is, ha ezek építését nem gátolná folyamatos lakossági tiltakozás. Az új körúti villamosok EIB-pénzből járnák útjukat, ha nem kellett volna már többször átépíteni őket, hogy közlekedésre alkalmasak legyenek. Mindezek után figyelemre méltó, hogy Brüsszel sokszor szakértelmére hivatkozva vonja be a Strukturális és Kohéziós Alapokból megvalósuló fejlesztések finanszírozásába és ellenőrzésébe a bankot.

Az EIB a hazai bankszektornak is lelkes támogatója. Globális hitelnek nevezett kedvezményes kamatozású hiteleket ad a kereskedelmi bankoknak, melyek azokat tovább is adják ügyfeleiknek, csak közben a kedvezményt felejtik el. Az Európai Parlament egyik jelentéstervezete megállapítja: a bankok, melyek ezeket a hiteleket kapják, a kedvezményes kamatokat nem adják tovább ügyfeleiknek, így extraprofithoz jutnak. Magyarországon több mint 300 milliárd forint globális hitelhez – így extraprofithoz – jutott többek között az OTP Bank, a K & H és a CIB Bank. Ráadásul ezeknek a hiteleknek a végső céljáról semmit sem tudni. Civil szervezetek kérdésére válaszolva az EIB azt állította, hogy globális hiteleken keresztül közel 300 millió eurót fordított megújuló energiaforrások támogatására. A Közép-kelet-európai Bankfigyelő Hálózat megkereste az összes globális hitelhez jutott bankot, akik gyakorlatilag egyetlen ilyen hitelről sem tudtak beszámolni.

Nem véletlen a civil szervezetek érdeklődése az alternatív energiaforrások támogatása iránt. A bank előszeretettel hitelezi az olajmultikat, olajvezetékek építését, légitársaságok gépvásárlásait, repülőterek bővítését, autógyártókat, autópályák építését, míg az alternatív energiaforrásokra elenyésző forrást juttat. Így elmondható, hogy jelenleg a klímaváltozás legnagyobb intézményi támogatója az EIB.

Nemrég ötszázmillió euró kedvezményes hitelt adott az EIB a pekingi repülőtér bővítésére. Ez már egy új stratégia része, mely szerint az EIB Európán kívüli hitelezését el kell választani a Világbankétól, mellyel eddig közösen tevékenykedett ebben a térségben. Az Európai Unió vezetői úgy gondolják, ha már ők adják a legtöbb fejlesztési támogatást a harmadik világnak, akkor önállóan kell ezt megtenniük. Erre azonban az EIB jelenlegi formájában nem alkalmas. Az eddigi tapasztalatok is megmutatták, hogy pontosan meghatározott fejlesztési felhatalmazás, átlátható működés, környezeti és szociális szabályozás, panasztételi mechanizmus nélkül meg sem lehet próbálni valódi válaszokat adni a fejlődő világ problémáira. Az EIB mindezzel nem rendelkezik. Ezért ne csodálkozzon senki, ha az Európai Beruházási Bank – s így az Európai Unió – az eddig a Világbanknak jutó kritikák jelentős részét megkapja, és tevékenysége a világ jelentős részében ellenállást fog kiváltani.

Ha az EU valóban az állampolgárok Európája kíván lenni, akkor házi bankjának is alapvetően meg kell változnia. Az emberek, a környezet és a jövő generációk érdekeit is figyelembe véve kell működnie.

Éger Ákos
Magyar Természetvédők Szövetsége