– Nem is cél az időjárás megváltoztatása, legalábbis a politikaié – élcelődik egy szocialista prominens. A jelek szerint az MSZP inkább a pártklíma stabilizálására törekszik. Alig futott le az országgyűlési választás, a baloldal ismét mozgósít.

– Szeretnénk, ha az önkormányzati választások után a fővárosban és annak huszonhárom kerületében szocialista többség és vezetés lenne – szab irányt Molnár Gyula, az MSZP fővárosi elnöke. (Emlékeztetőül: Budapest 32 választókerületéből 28-at festett vörösre és kékre a koalíció.) Mivel a kezek foglaltak, taps nem csattan, a hallgatóság ernyőemelgetéssel reflektál – és persze torokkal.

– Megcsináltuk, belehúzunk – skandálja a tömeg, s a szónoklatok is igazodnak a dinamizmust, lendületet sugalló kampányigékhez.

– Lendületes, fiatalos baloldali közösséget akarunk – ezt mondja Hiller István. Az MSZP elnöke szerint ugyanis nem elégedhetnek meg annyival, hogy a magyar szocialisták tudhatják magukénak Közép-Európa legerősebb baloldali pártját, többre van szükség, egy szerethető hálózatra. Hiller recepttel is szolgál – szerinte olyan eszközök kellenek, mint A buli színe című CD, amely „egymagában többet hozott a baloldalnak, mint hosszú évekfs16 b0 párthatárofs16 b0 zatai együttesen”.

A Ligetben persze nem csak a politika és a CD színe piros – az MSZP szóróajándékokat kínáló sátra előtt egymást tapossák a népek a pártszínű frizbiért és tollért, a Gyurcsány-arcképpel ékített, névjegy méretű szórólapok kevésbé kapósak. A magyarázat egyszerű:

– Minek vinnénk, mindjárt élőben látjuk – mondja egy fiatal lány. És tényleg, már érkezik is a majális fővendége.

A chicagói munkástüntetés szétverésének napján a miniszterelnök a szolidaritás, szabadság, rend hármas jelszavát adta meg a következő kormányzás irányaként. Hogy az emberek Magyarország legutolsó szegletében is azt lássák, hogy a kormánynak van bátorsága szembemenni az igazságtalansággal, a reménytelenséggel, van bátorsága megváltoztatni a lemondást, és egy nagyszerű országot fog teremteni. Olyat – ígérte Gyurcsány –, ahol nemcsak beszélnek a hazáról, hanem mindenki hozzátesz valamit a közös ügyhöz.

– Ehhez persze mindenképpen változtatni kell, hogy az állam ne a súlyát, hanem felszabadító erejét érvényesítse; hogy a hatalom azokat is hallja meg, akiknek hangja eddig nem ért el hozzá. A miniszterelnököt viszont hallhatta mindenki – a mikrofon ellenállt az esőnek.