Most Pokorni Zoltán élt ugyanezzel a példázattal. Egyébként ismét az önszeretet magasra csapó lángjai izzították a gyűlést, és miként négy éve, most sem merült fel, hogy bennük rejlő oka is lehet annak, ami történt.

Különleges balszerencséje volt az idén, négy éven belüli második vereség utáni erődemonstrációjával a Fidesznek. Most május elsejére, a nemzetközi munkásszolidaritás napjára esett a jelszavában magyar szolidaritás pártjának gyűlése. Ami önmagában még nem okozna zavart. Csakhogy ez az ünnep létezett 1890, a munkásság napjává válása előtt is. Évszázadokig a létező viszonyok megbontása, a konzervatív helyzetek elleni lázadás napja volt. (Anti-establishment demonstráció.) Ehhez igazodott a nap szellemét a maga nyelvére fordítva a munkásmozgalom. S egy ilyen napon az ország második legjelentősebb - de mindenki számára nyilvánvalóan fontos - politikai erejétől azt hallani, hogy az újabb, a korábbinál jóval nagyobb kudarc után is minden a legnagyobb rendben van velük, ez bizony olyan szürke, amilyen az égbolt volt ezen a meteorológiailag is különös május elsején. Közös ellenséget viszont sikerült találni, valamiféle balliberális nem tudom mit, amely Orbán Viktor távozását kívánja. Itt idézem a Magyar Nemzet szombati számából Tölgyessy Pétert: "Bármennyire fájdalmas is milliónyi tisztelőjének, Orbán Viktor végleges és visszavonhatatlan távozása nélkül nincs valódi kilátás az érdemi fordulatra."

Mi ilyet sohasem állítottunk.

Fájdalmas volna beletörődni ugyanis, hogy a magyar demokrácia egyik legprogresszívebbnek indult csapata most már végleg Munka, Otthon, Család típusú népfrontos luftballonokat eregetve gondolja megoldani politikai feladatát, persze csak azután, hogy ellenfelét - tegnap például - a bűzzel és a pénz hatalmával azonosítja, az onnan érkező szellemi kihívást tudomásul sem véve.

A Fidesz egyelőre nem veszi tudomásul, hogy első politikai győzelme - 1998 - óta megváltozott a magyar élet. Nem biztos, hogy jobb, de más. Az akkor éppen induló két nagy kereskedelmi tévéről lehet sok mindent mondani, de azt nem lehet tőlük elvenni, hogy megpróbálják kiszolgálni az embereket. A bevásárlóközpontok azóta láncba fűződtek. Ezekről is lehet bármit mondani, csak azt nem, hogy nem keresik a vevők kegyét. Azóta luxusból még az alsó középosztály szintjén is nélkülözhetetlen eszközzé vált a mobiltelefon. Az ország az unió tagjává vált, annak minden - nehezen definiálható - biztonságérzetével. Az a legalább öt-hatmillió ember, aki a fogyasztás és a kommunikáció új rendszerébe fűződött, nem ugyanaz már, mint majd' tíz éve, amikor még tán hihetőbb volt, hogy a történelem és a kommunisták viharaitól a politikának kell mentenie őket. De ez a Fidesz ebben utazik: ottmaradt a '89-es Hősök terén. Immár csak az érzelmekkel hajlandó foglalkozni: kettős kereszttel, koronával, otthonmeleggel. Továbbá a parancsnoki sátorral, ahol tervezik a jövőt.

A másik oldalon minden bizonytalan, de születőben van. Nem szokásos például, hogy egy miniszterelnök naponta internetes naplóban számol be arról, hogy mi történt vele, és ezekben a szövegekben gyakran valóság van. Erről a blogról a véletlen felkapta az egyik megjegyzését, és a "húzzunk bele" előbb ott, az interneten, majd a teljes baloldali blokkon végigfutva gyűléseken skandált jelszóvá vált. Jelent valamit? Alig. Csak minden fordított előjellel működik, mint a Fidesznél. Ez '98-ban még nem történhetett volna meg: az internetről szerveződött a baloldal.

Ez sem mond önmagában semmit - de kíváncsivá tesz.