Mintha háború lett volna Magyarországon
A nyugdíjas orosz-román szakos tanárnő nagyon büszke szülővárosára, a világ minden kincséért sem hagyná el ezt a helyet. Ismerősöm ismerőse típusú kapcsolat ez közöttünk, így lett a vendéglátóm egy hétvégére.
Szóval, kicsikém, hogy figyeltük-e a magyarországi választásokat? Hát nagyon is figyeltük! Mintha háború lett volna Magyarországon - mondja üdvözlésképpen Marika néni nagyváradi háromszobás lakásának ajtajában. A 60 év körüli asszony egyedül él itt, férje meghalt öt éve, gyerekei pedig már felnőttek és kirepültek.
Marika ragaszkodik hozzá, hogy elkísérjem a barátnőihez - Piroska és Erzsike is kedvesen fogad, néhány udvarias kérdés után politikára terelődik a szó. Nincs vita köztük: hisznek Orbán Viktorban, viszont Dávid Ibolyában csalódtak. Gyurcsány Ferencnek pedig nem nagyon tudják megbocsátani, hogy nemmel szavazásra szólította fel a népét a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Amikor azt kérdezem: akartak-e valaha a mostani Magyarország területére költözni, egybehangzóan azt felelik, sohasem. Szeretnek Nagyváradon élni, és azt tapasztalják, hogy jól megvannak románok és magyarok itt együtt. Marika néni hozzáfűzi, legfeljebb amikor két pohár ital után akarják megoldani a nemzeti kérdést, akkor van csak összetűzés.
Hamarosan taxiba ülünk, átmegyünk a Körös feletti hídon, Marika szeretne bemutatni György atyának is. - A választások idején több körlevél érkezett felsőbb egyházi vezetőktől, amit fel kellett volna olvasnom a híveimnek - meséli a református lelkész -, és arra kellett volna kérnem őket, hogy imádkozzanak a magyarországi politikai változásokért. Na, azt már nem!
György atya határozottan érvel: nem ért egyet azzal, hogy a politika begyűrűzött az egyház életébe.
- A legrosszabb, hogy már az itteni magyarok között is azon megy a vita, hogy ki a jobb magyar. Egy biztos, én csak a szegények érdekében politizálok - magyarázza a lelkipásztor.
Már későre jár, amikor bejutok a város központjába. Magyar fiatalokkal akarok találkozni, kíváncsi vagyok, őket foglalkoztatta-e a magyar választás. Fiatal pár jön velem szembe, hamar kiderül, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem diákjai, és éppen a kollégium felé igyekeznek. Velük tartok. Útközben megmutatják a táblát, ami tanúsítja, hogy Orbán Viktor avatta fel az egyetemet 2001-ben. Négyen-öten ülünk a kollégium lépcsőjén, beszélgetni kezdünk. A diákok egybehangzóan állítják, itt mindenki fideszes.
- Hát nonszensz is lenne, ha valaki itt nem a Fideszt támogatná, ki ne akarna magyar állampolgárságot, ki ne akarna juttatásokat, és főleg ki ne akarná, hogy igazi magyarnak tartsák - mondja felindultan Péter, a diákkör vezetője.
Arra a kérdésre, hogy Magyarországra költöznének-e, ha állampolgárságot kapnának, azt mondják, nem hiszik. Szeretnek itt élni. Az, hogy elutasították őket a magyarok a népszavazásnál, csak érzelmileg volt fájdalmas csalódás.
Péter felpattan, és azt mondja, menjek utána, mutat valamit. A kollégiumi szoba falán oklevél díszeleg, és a pénztárcájából egy kis igazolványt is előhúz. - Hódmezővásárhelyi tiszteletbeli polgár lettem. Elmeséli: a magyar város felajánlotta a népszavazás után, hogy aki igényli, megkaphatja a címet. Péternek ez minden anyagi juttatásnál fontosabb, azt mondja, semmire sem cserélné el.
