- Mostani hazalátogatása egybeesett az országgyűlési választásokkal. Milyen érzésekkel tér vissza Párizsba?

- Jó érzésekkel. Számomra nagy öröm, hogy az aránylag normális - mindenesetre szabad - választásokon többség alakult ki egy szocialista és liberális program mellett. Most sem kellett csalódnom abban az ifjúkori meggyőződésemben, hogy a magyar nép jobb, mint azok, akik időről időre uralkodni próbálnak rajta. Ez a kísérlet most sem sikerült. Meg voltam hatva a vasárnap éjszakai örömünneptől. Nem lehet kétséges: ez volt az a nap, amikor a magyar balközép erők végleg legyőzték a populista kísértést.

- Közvetlenül azután, hogy ismertté vált a választási eredmény, ön történelmi győzelemnek nevezte a szocialista-liberális sikert. Most, pár nappal később, a kedélyek csillapultával is így ítéli meg a történteket?

- Az adott körülményeket, a szavazást megelőző kampányt figyelembe véve e voksolás jelentősége túlnőtt egy közönséges parlamenti választásén. Nem arról volt ugyanis szó, hogy egy balközép kormány helyébe esetleg egy jobbközép léphet. Hanem arról, hogy a Gyurcsány-kormánynak volt egy populista alternatívája. Ez olyan délibábos ideológia nevében lépett fel, amelynek a jelenlegi Európában nincs helye. Magyarország sorsát illetően csüggesztő lett volna Orbán Viktor visszatérése. E választás után nem lehet kétség afelől, hogy a magyar nép tényleg érett a demokráciára. E tekintetben nem volt igaza annak idején Bethlen Istvánnak és most Orbán Viktornak sem, aki nem nézte felnőttnek a magyar népet kampányában.

- A legutóbbi napokban több vezető politikussal találkozott, köztük Gyurcsány Ferenccel is. Milyen tapasztalatokat szűrt le e beszélgetésekből?

- Szerintem nem lehet kétséges, hogy a választási sikerben Gyurcsány egyéniségének nagy szerepe volt. Mert egy vezérrel szemben egy európai vezető pozíciójában mutatkozott meg a közvélemény előtt, nem vesztette el a türelmét, és józan tudott maradni a rágalmak, a hazugságok özönében is. Vele beszélgetve azt láttam, hogy a kampányt követően már teljesen beletemetkezik a rá váró feladatokba. Úgy gondolom, hogy ez az ember hihetetlen energiákra tett szert a legutóbbi hetekben, és ezek hajtják majd őt a következő hónapokban, években is.

- Mire kell leginkább odafigyelnie az adott helyzetben a kormánypozícióban maradó magyar baloldalnak?

- A Medgyessy-krízis idején attól tartottam, hogy ha a balközép erők egysége megbomlik és a széthúzás teret nyer soraikban, akkor ezzel könnyű út nyílhat a populista jobboldal előtt. Emiatt, mondhatom, rossz napokat éltem át akkoriban. De most úgy látom, a baloldalon észhez tértek és megértették ennek a választásnak a fontosságát. Persze, egy pillanatra sem téveszthető szem elől, hogy a magyar baloldal azért nagyon tág fogalom. Sok árnyalat vehető ki azon a térfélen, egymástól nagyon is eltérő elképzelések fogalmazódhatnak meg magukat baloldalinak tartó politikusok részéről.

- Múlt nyáron ön elképesztően durva rágalmaknak volt kitéve jobbfelől, miután "Történelmi lecke Orbán Viktornak" című írását közzétette a Népszabadságban. Most, hogy újra itthon járt, nem kért-e esetleg valaki akkori ellenfelei közül elnézést a bárdolatlan támadásokért?

- A magyarországi jobboldal nem bocsánatkérős fajta, ez most az adott ügyben is bebizonyosodott. Az engem rágalmazók között nem látok olyat, aki ellenfélként belátná tévedését. De nem is várom ezt tőlük. Abban viszont reménykedem, hogy azokat, akiket megszédítettek az orbáni jelszavak, talán vissza lehet majd téríteni rábeszéléssel, kedvességgel és megértéssel. Sajnos, ilyenek sokan vannak - még régi ismerőseim, barátaim körében is akadnak. Őket tényleg valóságos mágiákkal térítették el a valóságtól. Aligha vitatható, hogy rengetegen kerültek az elmúlt években Orbán Viktor varázsa alá ebben az országban.

- Nem kevesen várták, hogy a magyar értelmiség többé-kevésbé egységesen kiáll majd ön mellett az említett vitában.

- Számomra is meglepetés volt, hogy hány értelmiségi gyávult el, és mennyire hiányzik belőlük a kiállás. Pedig hát a világ megváltozott, és Magyarországon sem volt senkinek az élete veszélyben az elmúlt években. Ugyanakkor sok elcsüggedt, megfáradt értelmiségit látok itthon, aki nem találja helyét a világban. Ők nem hallatják politikai ügyekben a hangjukat. Ennek a kampánynak az egyik különössége a külföld szemében éppen az lehetett, milyen gyűlölségek kerültek felszínre az országban. Ilyen helyzetben ildomos megszólalnia az értelmiségnek. Én például múlt nyáron, amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy a magyar baloldal, amikor csak teheti, ráront a nemzetére, azért szólaltam meg, mert azt vettem észre, más nem akarja vállalni annak kimondását, hogy a Fidesz elnöke hülyére veszi ezt az országot.

- Most jelent meg magyarul évekkel ezelőtt franciául már publikált könyve, az Ember, isten és az ördög. Mennyire aktuális ez a műve most nálunk?

- Azt hiszem, jókor jelent meg a munka. Ez az eszmerendszerek történetét járja körül úgyszólván az Ószövetségtől kezdve egészen napjainkig, beleértve a nagy hitterjesztő ideológiákat is, mint például a fajvédelem, a nacionalizmus vagy a kommunizmus. Vagyis a nagy történelmi tévedéseket, amelyek önmagukat megváltó hitnek tüntették fel. "Ez a harc lesz a végső" - valójában így hangzott mindegyik említett eszmeáramlat alapjelszava. Igyekeztem megvilágítani az eszmeáramlatok emberi és társadalmi hátterét, amelyben reményeim szerint sokan megtalálhatják a magyarázatát a saját tévedéseiknek. Mások pedig megerősítését annak, hogy alapja volt azoknak az eszméknek, értékeknek, amelyek mellett kitartottak, vagy amelyek mellett - bár helyesnek érezték - nem volt bátorságuk kiállni.

Fejtő Ferenc

író, történész

1909-ben született Nagykanizsán

1935-től vesz részt a szociáldemokrata mozgalomban

1935-1938: József Attilával megalapítja és szerkeszti a Szép Szó folyóiratot

1938-1940: A Népszava párizsi tudósítója

1944-1974: Az AFP hírmagyarázója, majd főszerkesztő-helyettese

1947-1949: A párizsi magyar sajtóiroda vezetője; 1949-ben a Rajk-per kapcsán szakít a magyar politikai élettel

1972-1982: A párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával foglalkozó szemináriumok igazgatója

2000: A francia PEN Club választmányának tagja

2001: Az MTA külső tagja

Az író nyilatkozik