Szabadítsátok ki Imit!
Több mint két évtizedig vezette például a Szeszélyes évszakokat. Soha egyetlen adás felvételéről nem hiányzott. A szórakoztató show túlélte a rendszerváltozást, megúszta tévéelnökök cseréjét, mindig is a közszolgálati csatorna lenézettebb műsorai közé tartozott, sőt toplistás maradt a kereskedelmi adók beindulása után is. Antal Imre 1998. február 9-én több mint 3,6 millió embert vonzott a képernyő elé, ezt a rekordot 1997 és 2004 között csak a Vészhelyzet egyik epizódjának sikerült felülmúlnia néhány száz nézővel.
Aztán a kabaréműsor másfél évvel ezelőtt költségtakarékosság miatt lekerült a képernyőről. Antal Imre ekkor már majdnem hetven volt, nyugdíjba ment.
Antal Imréről évtizedeken át annyit lehetett tudni, hogy ő a magyar televíziózás egyik legprofibb műsorvezetője. Magánéletéről kevés szó esett.
2004-ben a bulvársajtó címlapon hozta lézeres orrműtétjének részleteit. Tavaly méltatlan anyagi helyzete volt a téma, az idén pedig már egészen a kórházi ágyáig követhettük, az intenzív osztályra, ahol kulcscsont- és bordatörés után lábadozott.
Újabb és újabb újságcímek: Antal Imre ismét válságos állapotban, magányos, földönfutó, szélhámosok hálójába került, szabadságában korlátozzák, kifosztották, sokat iszik, nagyon súlyos beteg.
Antal Imre eltűnt, a rendőrség keresi...
Valaki nemrég internetes mozgalmat indított: Halló fiúk, halló lányok, szabadítsátok ki Imit! Free Antal Imre! Hiányzik Antal Imre mosolya? Akkor tedd ki a honlapodra ezt a bannert és mosolyogj, hogy újra mosolyogjon! (www.fai.fw.hu)
Összepakoltam mindent, szép fehér inget is vettem, mondja. Félóra múlva jön a kocsi, nemsokára indulunk, feleli rá Erika, útközben majd megebédelünk, jó? Nagyon jó, válaszolja Antal Imre. Hol a lakáskulcsom, kérdezi kis szünet után, tudja jól, hogy nálam, mondja rá Erika, nálam van a négy dolog, ami a legfontosabb magának az életben. A Pamija (Antal Imre életrajzi regénye), a kézzel írt viccgyűjteménye, amivel fel szokott lépni, a kazettája (az évekkel korábbi egyedi felvételen Antal Imre "reppel"), és a lakáskulcsa. Visszakaphatnám a lakáskulcsomat, kérdezi ekkor a férfi. Ha akarja... Bár jobb lenne nálam, így Erika, biztonságos helyen, nehogy elveszítse.
Haza akarok menni, mondja Antal Imre, azt szeretném, hogy mindenki hagyjon békén, ki akarok ülni valahová egy kert sarkába, keresztrejtvényt fejteni.
Majd lesz az is, csak még meg kell erősödnie egy kicsit.
Megállhatunk egy virágosnál, kérdezi ekkor a férfi. Szeretnék venni magának egy szál virágot.
Baloghné Tóth Erika tavaly ismerte meg Antal Imrét, amikor az egykori Ludas Matyi vicclap karikatúráiból szeretett volna egy kiállítást összehozni. Úgy gondolta: Antal Imrének kellene majd a megnyitóbeszédet mondania. Felkereste hát a férfit kedvenc pesti éttermében, a Piroskában, hogy felkérje rá. Elhagyatottnak, magába roskadtnak látta az egykori sztárt, nem szabad, hogy ilyen élete legyen, gondolta. Antal Imre krízishelyzetben című könyvében, amely nemrégiben jelent meg, ezt írja: "Ez az ügy nem rólam szól, és nem akarok semmilyen mértékben, sem angyalként, sem egyéb módon bekerülni a köztudatba, egyszerűen csak végezni szeretném a dolgomat." A mű fülszövege továbbmegy: "Úgy érzi, erkölcsi kötelessége az értékmentés, legyen szó a magyar karikatúra múzeumának létrehozásáról vagy egy idősödő, jobb sorsra érdemes művész felkarolásáról."
Erika tehát intézi az aktuális dolgokat, kiváltja Antal Imre gyógyszereit, ha kell, bevásárol neki, vagy vasal rá, beszélget vele, látogatja a kórházban, fellépéseket szervez neki, tisztába teszi, szanatóriumba viszi, elhessegeti a barátokat, barátnőket, akik itatnák Imrét, felhajtja a rokonságot, látogatást szervez Hódmezővásárhelyre, a férfi szülővárosába, behajtja a jogdíjakat, véget vet az ingyen szerepléseknek.
Szép lassan egyedül marad a férfi körül. Antal Imre kórlapjára automatikusan őt írják fel mint baj esetén értesítendő, legközelebbi hozzátartozót.
Ha elengedném a kezét, vége lenne, mondja Erika könnyes szemekkel.
Nem maga a következő lenyúlója Imrének? - teszi fel a kérdést Erikának egyszer csak a sajtó.
Mindent összepakoltam, nézze meg, milyen szép fehér inget vettem fel. Látom, mindjárt jön a taxi, válaszolja rá többedszer Erika. Átviszem egy másik kórházba, ott majd megállapítják magáról, hogy beszámítható... Megállapítják? Mégis, hogyan? Mondjam el a kétismeretlenes egyenlet megoldását, Ax + Bx egyenlő ...
Beszéljünk inkább arról, hogyan fog visszatérni a színpadra, mondja Erika. Meglátja, egyszer még hangversenyt adok a Zeneakadémián. Jó, csak gyakoroljon hozzá, így Erika.
De ahhoz haza kell mennem a zongorámhoz. És tényleg sokat kell gyakorolnom. Mert visszatérni csak győztesen szabad...
Jó napot, Antal úr, köszön ekkor a kórházi társalgóban egy pizsamás férfi. Nahát, láttam ám magát nemrég a tévében...
Baloghné Tóth Erika ügyvédhez fordult. Sajtópert szeretne indítani minden olyan médium ellen, amely valótlan dolgokat közölt róla. Komoly kártérítést kér. Hiába akarnak berakni minket egy ringbe, hogy kiüssük egymás Antal Imrével, magyarázza Erika.
Ki vagy te valójában, kérdezem tőle. Nagyon szívós túlélő.
Hazanya. Logopédus, ráktenyésztő.
Lánykori nevén Tóth Erika Katalin. Volt állami gondozott, akinek alkoholista volt az apja, és szerencsétlen az anyja, akit meg akart erőszakolni a nevelőapja. Akit nagyon tehetségesnek tartottak a tanárai. Az első tőzegbánya rekultiválója 1985-ben, a zöldek ügyvivője 1989-ben.
Korábbi asszonynéven Pődör Erika Katalin. Négy fiúgyermek édesanyja.
Újságíró, aki 1994-ben Nem zörög a haraszt címmel kiadott egy újságot, amelyben bárki bármit bejelenthetett. Bárkit - szomszédot, haragos, főnököt - közérdekből "feljelenthetett". A lap három számot élt meg. Erikát első fokon felmentették a csalás vádja alól, jogerősen azonban fél év felfüggesztettre ítélték.
Utána szakácskönyvek szerzője. Mint mondja, ez volt a felkészülés a második menetre.
Most: egy dandártábornok felesége.
Antal Imre asszisztense.
És még nincs vége, állítja.
Itt a kocsi, szólal meg Erika. Mehetünk?
Az egyik magyar bulvárlap emelt díjas sms ellenében nemrég mobil csengőhangként kínálta Antal Imre panaszait.
