Majd azután fideszesek érdekesreflexiói következnek a Fideszről, végül „nem fideszesek” legalábbolyan izgalmas és találó mondatait a Fideszről sorjáztatta agyűjtő-válogató és szerkesztő Zöldi László, aki bevezetőjével indítja,és a kommunikátor Fidesz-elnökről szóló dolgozattal zárja a könyvet.

Karcsú, izgalmas,meghökkentő könyv. Nem is azért, mert kiderül: milyen következetlen,politikailag csapongó, sokszor pompásan fogalmazó, lendületes férfiú aszóban forgó elnök - akinek1989 márciusi mondatával kezdődik aválogatás, és 2006 márciusából származik az utolsó, szimbolikusmacskakörmök közé tett mondata. Csakhogy az ember kénytelen realistalenni: szakadékos, fordulatos, gyorsan változó világunkban nehéz agyakorló politikus szemére vetni ellentmondásosságát. Igaz, Orbánesetében a kényszereknél és a történések objektív mozgalmasságánálerősebbek a taktikai, haszonelvű fordulatok. Elég, ha valaki akisgazdákról, a kisgazdapártról és Torgyán Józsefről szólóOrbán-mondatokat gombostűzi egymás mellé.

Zavaróbb, hogyjelszavakon túl sehol stratégiai, programot hordozó, távlati gondolatoknem fogalmazódnak meg. Jó, az idézetek nagy része beszédekből,interjúkból, nyilatkozatokból kiemelt textus, azaz óhatatlanul alkalmi,vagyis taktikai megnyilatkozás. Csak hát ezeknek azért be kelleneépülniük, pontosabban be kell illeniük nagyobb lélegzetűelképzelésekbe. Ez alig tükröződik bennük. Habár saját közönségéregyakran igen erősek ható, végső soron érzelmi fogantatású és sugárzásúszövegek.

Legszívesebben azOrbánról szóló mondatokon elmélkednék, vagy legalábbis megszámolnám,hány szerzőtől (politikustól, írótól, újságírótól, közéletiszemélyiségtől) idéz Zöldi. Akárki akármit mond, szuggesztív egyéniséga breviárium főszereplője, heves, pozitív és negatív reakciókat váltki, noha nem kétséges: a rögtönzések rabja. Mindenképpen hatni akar,tetszeni akar, vagyis természetesen igen kacér a politikájában.

Csupán az idézetek alapján is tanulmányok, portrék írhatok róla, és arról a jelenségcsoportról, szindrómáról,

amelyből született,és amelyet aztán részben maga is alakított. Önkényes, magabízó, magávalszakadatlanul elégedett ember - még ha formálisan olykor szerénykedikis.

Fantasztikusolvasmány ez a könyv, egy korszaknak és konfliktusainak szinte teljesrajza bontakozik ki lapjain. Nem lehet letenni. Politikát éstörténelmet tanulunk belőle. El ne felejtsem: Pápai Gábor rajzaiélénkítik még színesebbre és pamfletszerűvé a gyűjteményt.

Tovább a blogba