Peter Schutz főszerkesztő egész oldalas írásban elemzi a magyar belpolitikai állapotokat, különösen a választásokat megelőző folyamatokat és az azok nyomán elképzelhető fejleményeket. Mint írja: "Ha a demokráciának logikája lenne és az igazságosságot is magába foglalná, akkor kormánykoalíciónak veszítenie kellett volna." A gazdaság ugyan fejlődik, de főleg annak köszönhetően, hogy "ellentétben Szlovákiával, Magyarországra már 13 éve folyamatosan áramlik a külföldi tőke, hogy kis-és középvállalkozók százezreinek  erőfeszítésével, súlyos adóterheik mellett is sikerül "a víz fölött tartani" a magyar családokat és a gazdaságot. Igaz, egyre rosszabb adózási feltételek, járulékterhek, "az esztelen szabályzók, a  burjánzó bürokrácia, az élet minden területére behatoló, hihetetlenül gazdaságtalan államapparátus" feltételeinek szövevényében.

A közberuházások területén kialakult "válságos feszültséget", a 800 milliárd forintot meghaladó első negyedévi költségvetési hiányt, a nyugdíj-és társadalombiztosítási rendszert és folyamatos brüsszeli intelmeket, a magas kamatterheket is felemlegető Schutz szerint a másodszor felálló Gyurcsány-kormánynak "legalább három Bokros-csomagra lenne szüksége az egyensúly megteremtéséhez".

A felelősség azonban az 1998-tól kormányzó Orbánékat, majd a 2002-től színre lépett Medgyessy-kormányt egyként terheli, hiszen a jelenkori állapotok az időközben lepergett két választási ciklus során alakultak ki, miközben a Medgyessy tanácsadójaként szereplő, majd a helyébe lépő Gyurcsány kétszeresen is felelős, mert "semmit nem tett. Ugyanúgy szórta a pénzt, amilyen eszeveszetten azt kormányzásuk utolsó évében Orbánék is szórták. A liberálisok statisztálásával kormányzó szocialisták tíz választási vereséget is kiérdemeltek" - így a lap, amely magyar elemzői véleményekre hivatkozva élesen bírálja az Orbán által elkezdett, majd a Gyurcsány által túllicitált "szélsőségesen felelőtlen - ne féljünk kimondani - gonosztevő kampányt", amelyben a szlovák lap szerint az SZDSZ a kormány, az MDF pedig a Fidesz "tettestársául szegődött".

Schutz azt írja: bármelyik párt is győzött volna, egyetlen ígéret teljesítésének kísérletébe fogva is a visszafordíthatatlan csődöt indítja el. Tény, hogy Gyurcsány nagyobb bizalmat élvez mint  Orbán, akinek jó hírén érzékelhető kárt tett a gazdasági patriotizmus szelleme, s azok a kapitalizmus elleni kirohanások, melyek retorikájában nála messzebbre senki sem merészkedett. Nem  túlzás azt állítani, hogy Orbánhoz képest még a 90-es évek nyugatellenes Meciarja is nyugatpárti volt - így a cikkíró, aki szerint viszony Gyurcsány tetőtől talpig Brüsszel-központú.

"A magyar kampány csak aláhúzta a politika degenerálódását", hiszen a pártok nem csak az elvárásoktól elütő, hanem az ország valós problémáival is szögesen ellenkező prioritásokat fogalmaztak meg" - írja, és rombolónak nevezi a mindkét oldalon egyként fellépő  hatalomösszpontosító tendenciákat, elsősorban a Fidesz néppárti tömb kialakítását célzó törekvéseit, amelynek zászlói alól a 40-50  százalékos támogatottság érdekében minden réteget és minden  érdekcsoportot meg akarnak szólítani. "Ezért is áldásos, hogy 'még ó ha lehorzsolt fülekkel is', de az SZDSZ és az MDF bejutott a parlamentbe."

"Ha jobban megnézzük, hogyan és mit választottak Olaszországban, ha látjuk a németországi haldoklást, akkor olvashatóvá válik a  képteleség is: minél népszerűbb és minél népesebb egy párt, az  országra nézve annál ártalmasabb" - fejezi be és hozzáteszi: ennek okaira Ortega y Gasset műveiben keresendő a válasz.

(MTI)