Hefty szerint a magyar országgyűlési választásokon az egyik politikai eredetiség győzte le a másikat. Gyurcsány Ferenc úgy lett kormányfő, hogy soha nem vett részt hazai választáson, miniszterelnökként állt most először az új parlamentet választók elé, az ilyen eljárás párját ritkító az Európai Unió országaiban.

Nem kevésbé szokatlan utat választott Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz elnöke a hatalom visszaszerzése érdekében. Életre hívta például a Polgári Köröket, amelyek azonban zavart okoztak a parlamentben képviselt polgári pártok együttműködésében.

A szerző Gyurcsány és Orbán eljárását nem törvénytelen "parlamenten kívüli útnak" nevezte (Orbán parlamenti mandátuma ellenére három évig nem vett részt az Országgyűlés munkájában), a Gyurcsány-módszer sikerességét pedig annak elfogadottságában jelölte meg. Gyurcsányt támadták ugyan vagyonszerzés kérdésében, de sohasem amiatt, hogy miként ragadta meg a hatalmat. Ezzel szemben a másik oldalon minden radikális hangot, bárhonnan érkezett is az, Orbán számlájára írtak. "Orbán eljárását sokkal nagyobb mértékben vette körül a szabályellenesség kétes híre mint Gyurcsánynak a hatalomra támasztott feltartóztathatatlan igényét" - állapította meg a frankfurti lap szerzője.

Hefty egy másik, a választást döntő módon befolyásoló tényezőt lát abban, ahogy a két csúcsjelölt populizmusát fogadták. A szerző szerint ugyanis mindkét jelölt élt a populizmus eszközével, egyik sem maradt le a másik mögött. Az írás szerzője úgy vélte, hogy a két populizmus elfogadottsága között van egy lényeges különbség: a baloldali populizmus a szocialista tradícióhoz tartozik, s nemzetközileg szokásos. Ezzel szemben a jobboldali populizmust Közép-Európában állandóan olyan gyanú veszi körül, hogy a jobboldali radikalizmus "csúszós előfoka". A baloldal attól tart, hogy a jobboldali populizmus hat saját választói körében is, a jobboldal egyes versengő pártjai pedig attól, hogy kompromittálhatja őket.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerdai cikke a magyarországi választásokat eldöntő további tényezőnek tartotta, hogy a baloldali tábor minden pontban készen állt az együttműködésre, a jobboldalon viszont ádáz konkurenciaharc alakult ki. (MTI)