A választás másnapján már mindenki a munkáját végezte, mert tudta: ha újabb négy évre elsüllyed a politikai harcokban, tovább használja a csatabárdot másként gondolkodó rokonai és barátai ellen, akkor egy idő után nem lesz se Munka, se Otthon, se Család. Ennyit nem ér az egész. Milliók egy miatt? Ugyan.

Pedig hihetetlenül nagy volt a tét.

Mindazok, akik nem a Fideszre szavaztak, kinyilatkoztatták: Magyarországon nem a Jó és a Rossz, a nemzeti és a hazaáruló küzd egymással, amelyben az előbbinek mindent szabad. A Fidesz elutasításával az állampolgárok azt vállalták, hogy a folytonosság nyugalmáért cserébe "megengedik", hogy a régi-új vezetők rendbehozzák az ország költségvetését, még ha az áldozatokkal jár is. E cél ismeretében elvetették az igéző tizennegyedik havi nyugdíjat, a társadalombiztosítási járulék harmadolását, az ingyentankönyvet és autópálya-használatot.

Polgári erény volt így dönteni.

A 2002 és 2006 közötti tízfős mandátumkülönbség harminc fölöttire duzzadt, tehát a többség ítélete tudatosnak látszik.

Új jelenség, hogy tizenhat évvel a rendszerváltozás után megszűnhet a kommunistázás. Egy tehetős vállalkozóvá lett egykori KISZ-titkár - aki új színt hozott a közéletbe és határozottan kormányzott - jelentős fölénnyel nyert. Egy számos volt kommunistát felvonultató, mégis a múlt erőivel fenyegető pártot legyőzve. Ez a kártya tehát a jövőben csak a biztos betli tudatában játszható ki. És lehet-e azt mondani a négy évvel ezelőttinél látványosan erősebb szociálliberális győzelem után, hogy a magyarok többsége olyanokra szavazott, akik nem fogékonyak a nemzeti érzésre, a határon túli magyarok gondjaira? Nos, lehet, de ennyire talán mégsem nézhető le az anyaországi választópolgár.

Az új Magyarország új pártstruktúrát is alkot, olyat, amely nagyon emlékeztet a rendszerváltozás idején megismertre. Az MDF létezik, és már nem a Fidesz hűbérese. Olyannyira nem, hogy sok első fordulós MDF-szavazó akkor sem szavazott a második körben a Fideszre, ha már nem indult a fórum jelöltje. Vagy az MDF tábora nem konzervatív, vagy a Fidesz "savazói" nem azok. Tán Esztergomban mondatott ki, vagy a KDNP magától is rájött: nekik is menniük kell a túlzsúfolt közös akolból. Látványosan megbukott a szélsőjobb. Az állandóság színfalai mögött tehát forrong a szisztéma, de csak az egyik oldala.

Eközben valóban itt a lehetőség egy új reformkor és egy új kiegyezés elindítására, amely nemcsak az "Új Magyarország", hanem az "Egy Magyarország" programja is lehet - és ehhez hozzátartozik az is, hogy az uniós források haszonélvezői között nem lesz különbség pártszimpátia alapján. Meglehet, ehhez egy időre eggyel beljebb kell csatolni a nadrágszíjat. Ehhez a döntéshozóktól - ideértve az ellenzéket is - bátorságra lesz szükség, másoktól türelemre. A narancssárga plakát szövege tehát jövendöl. Hamarosan kiderül, kik azok, akiknek tényleg csak Magyarország számít.