Még gyorsabban és pontosabban, s nem utolsósorban jóval olcsóbban is működhetne a magyar választási rendszer, ha bevezethetnék az elektronikus szavazást - állítja a szakma. A Magyar információs társadalom stratégia címet viselő, az informatikai tárca által 2003-ban kibocsátott dokumentum szerint már elő is kellett volna készíteni az elektronikus szavazás bevezetését szolgáló mintaprojektet, ám ennek érdekében egyetlen érdemi lépés sem történt. Az ok egyszerű: a politikai erők közötti kölcsönös bizalomhiányban még a kísérletek sem kezdődhettek meg. A helyzetet jellemzi, hogy a négy parlamenti pártnak tavaly, a választási eljárásról szóló törvény módosítása során még arról sem sikerült megegyeznie, hogy a választói névjegyzéket elektronikus formában és központilag állítsák elő.

Az új módszerek iránt más uniós tagállamok nálunk jóval fogékonyabbnak bizonyultak. Például az EP-választáson Belgiumban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Portugáliában is alkalmaztak különféle elektronikus rendszereket. Igaz, részben öszvérmegoldásról volt szó: a szavazólapot szkennerbe helyezték, s a leolvasott adatokat számítógéppel összesítették.

Az elektronikus szavazás során az egyik legfontosabb kérdés az: miként biztosítható, hogy mindenki csak egyszer voksolhasson. Választási szakértők szerint ez személyi kóddal megoldható, miként az is, hogy a kódot utóbb ne kapcsolhassák össze a leadott vokssal. Ez utóbbi problémára legutóbb osztrák szakértők találtak megnyugtató megoldást. Az informatikai hálózatot is képesek megvédeni - a parlamenti választásnál egyébként nem tapasztaltak hackertámadást -, így a rendszer bevezetésének nincs technikai akadálya. Ez a módszer a külföldi voksolással kapcsolatos anomáliákra is megoldást kínál: nem kellene hazaszállítani az urnákat és egy hetet várni a hivatalos eredményre. Az igazolással szavazók esetében is nagyobb biztonsággal kerülhetnék el a viszszaéléseket, ráadásul a nem lakóhelyükön szavazók az ország bármely pontján a saját körzetük jelöltjére voksolhatnának. És nincs többé tévedés, a gép gyorsan és pontosan számol.

Az viszont tény, hogy az érintőképernyős szavazógépek beszerzése többmilliárdos kiadást jelent - a 11 ezer szavazókörre kiterjedő adatátviteli hálózatról és a szoftverkörnyezetről nem is beszélve -, ám a költségek egy része megtérülne. A parlamenti választás lebonyolítására az idén ugyanis több mint hatmilliárd forintot fordítottak, és ebből csak a szavazólapok előállítása és szállítása milliárdos tétel volt. Ám az elektronikus szavazás bevezetését nem csak költségvetési megfontolások indokolnák; azt a választási rendszer átalakítását, az e-közigazgatás kiterjesztését már ma is szorgalmazó EU kényszerítheti majd ki.

Az érintőképernyőtől az internetig

Néhányan nálunk jóval bátrabbnak bizonyultak - száműzték a papírt. A franciák és a portugálok csak néhány településen próbálhatták ki, de Belgiumban már 3,2 millió ember szavazata került virtuális urnákba. A korábbi próbálkozások után az érintőképernyős rendszer mindenütt hibátlanul működött. Svájcban az internetes szavazással kísérleteznek. A világhálót Hollandiában is használták már ilyen célra: az EP-választáson ötezer külföldön élő holland adhatta le voksát az interneten keresztül, a finnek pedig azt fontolgatják, hogy jövőre a mobiltelefonos voksolást is lehetővé teszik. (L. K.)