Húsz évvel az atombaleset után
Húsz év sem volt elég ahhoz, hogy kiderüljön, pontosan mi zajlott le Csernobilban, ki(k)nek a hibájából történt a katasztrófa, mennyi sugárzó anyag szabadult ki a robbanás során. Becslések szerint négyszázszor több radioaktivitás került a környezetbe, mint Hirosimában. Az áldozatok száma négyezertől százezerig terjed. A bizonytalanságok miatt szólította fel a múlt héten az Európai Parlament (EP) zöldfrakciója a brüsszeli EU-bizottságot, hogy készítsen "pontos mérleget" a csernobili katasztrófa okozta károkról.
Az atomerőmű-robbanás következményei egész Európában és az északi féltekén sokkal súlyosabbak voltak, mint amiről az eddigi tájékoztatásokból tudni lehetett - az EP zöldfrakciója számára készült dokumentum szerzői szerint a katasztrófa hatására a légkörbe került sugárzó gázok és anyagok Európa területének körülbelül 40 százalékát megfertőzték. A robbanás következtében a légkörbe került cézium-137-es izotóp például Szlovénia területének 96, Svájcénak 85, Ausztriáénak 83, Szlovákiáénak 80, Romániáénak 78, Csehországénak 75, Németországénak 44 százalékát beszennyezte. Magyarország esetében a legszennyezettebb rész Budapest és az ország északnyugati része, kisebb sugárzást kapott Észak-Magyarország és a Dunántúl egyes vidékei, míg a déli területek viszonylag tiszták maradtak.
A csernobili katasztrófához számos halálos betegség köthető. A leggyakrabban előforduló betegség a pajzsmirigyrák, amelyből 2005-ig Belaruszban, Ukrajnában és Oroszországban 4 ezer esetet észleltek. Szakemberek becslése szerint csak Fehéroroszországban 18-66 ezren betegedhetnek meg pajzsmirigyrákban az elkövetkező években. Más rákos betegségek csak hosszabb lappangási időszak, az események után 20-25 évvel jelentkezhetnek - ezeket a tapasztalatokat az atomtámadások túlélői szolgáltatták. Körükben egyre gyakoribbakká váltak például a szürkehályog megbetegedések.
A csernobili atomerőmű-baleset után több olyan magyar gépkocsivezető betegedett meg, aki a katasztrófa után a térségben járt. Orvos szakértők egyes esetekben egyértelmű ok-okozati kapcsolatot állapítottak meg a sugárfertőzés és a kamionosok későbbi halála között. Ezekre alapozva a hozzátartozók közül néhányan pert indítottak. Ezekben az ügyekben egymástól eltérő ítéletek születtek: előfordult, hogy a férj halála után több mint öt évvel benyújtott kereset alapján - öt és fél évig tartó pereskedés után - a Legfelsőbb Bíróság megítélte a kártérítést, más esetben viszont az elévülésre hivatkozva az igényt elutasították.
A sugárzó anyagok közül a talajba bemosódott két céziumizotóp hatásával kell hazánkban elsősorban számolni. Sugárzásuk a ma élőket életük végéig érni fogja, de ezek hatása nem jelentős. A budapesti műegyetem két kutatója, Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila Csernobilról írott könyvében az áll, hogy a csernobili eredetű többletsugárzás hazánkban a természetes háttérsugárzásnak kevesebb mint egy százaléka. (Nagyjából azonos kockázatot jelent, mint évente három cigaretta elszívása.) Ha azt nézzük, hogy Magyarországon évente mintegy 30 ezer körüli rákos halálesetet regisztrálnak, akkor a Csernobilhoz köthető évi legfeljebb tíz eset nem jelentős. A gyermekek körében sem nőtt a leukémiás esetek száma.
Ezért mondják egészségügyi szakemberek, hogy Csernobilnak hazánkban nem lesz érzékelhető egészségügyi hatása. A hazai populáció aggasztó egészségügyi állapotára más okokat kell keresni.
