Bakk Miklós politológus, a lap főmunkatársa kifejti: nincs semmi különös abban, hogy vasárnap megszakadt az 1989 utáni politikai váltógazdálkodás hagyománya Magyarországon. Az MSZP korábban, jóval nagyobb anyagi eszközök birtokában kezdte meg a kampányát. A Fidesz számos hibát elkövetett a kampányában. Miközben a baloldal megfontolt egyeztetésekkel össze tudott fogni, erre a jobboldal képtelen volt - írja a szerző.

Szerinte inkább az a különös, hogy vasárnap a szocialista-liberális koalíció úgy győzte le a rendszerváltás legradikálisabb pártját - azt, amely a legkarakteresebben megkülönböztette magát a pártállam politikai maradványszerkezeteitől -, hogy egyben azt a folyamatot is lezárta, amelynek a motorja a kilencvenes évek második felében végig most legyőzött ellenfele volt - véli a cikk írója.

A Fidesz nagy politikaalakító korszakát lezáró második rendszerváltás tulajdonképpen az első, 1989-es rendszerváltást is újraértékeli, amely immár kevésbé lesz meghatározó előzmény az új, most kialakuló politikai versenyben - folytatja fejtegetését Bakk Miklós. Ahogy Orbán Viktor megszűnik a baloldal réme lenni, és csupán csak az egyik vezető politikusa lesz az újjáalakuló jobboldalnak, úgy tűnik el lassan a politikai hangulatot és legitimitást meghatározó tények közül az is, hogy a magyar szocialisták vezető arcai valamikor a KISZ vezető arcai voltak - fűzi hozzá.

Az Új Magyar Szó (ÚMSZ) hasábjain Ágoston Hugó úgy fogalmaz: a választók eldöntötték, kire bízzák az ország sorsát, hol látják a rációt, az erőt, a képességet, az esélyt arra, hogy az ország és minden magyar felemelkedése folytatódjék. A szerző szerint Nyugat-Európától eltérően térségünkben a jobboldali-konzervatív kormányok, miután a frusztrált és lelkes - gyakran populizmustól megtévesztett - választók hatalomra segítették őket, általában kevésbé bizonyultak hatékonynak mint a baloldaliak.

Különösen, ha utóbbiak némi ésszerű arányban liberális elemet is tartalmaztak. Nem csoda, hogy józan európai körökben, eszmerendszertől-pártdoktrínától függetlenül, idén alig akadt fontos támogatója azoknak a jelölteknek, akik Olaszországban és Magyarországon populista, konfliktuskereső választási frazeológiát használtak - írja Ágoston Hugó, aki szerint a "narancsszín" sablon máshol is szervetlennek, amolyan gyermekbetegségnek bizonyulhat, amelyen át kell esni, de amelynek nem szabad krónikussá válnia.

A kolozsvári Szabadságban Köllő Katalin emlékeztet Orbán hibáira, arra, hogy a pártvezér egységes jobboldal létrehozására vonatkozó stratégiája megbukott. Többnyire azért, mert nem együttműködési szövetséget nyújtott a jobb oldalon lévő kispártok számára, hanem hatalmi centrumot épített, megszüntette a jobboldali sokszínűséget.

A vereség másik oka - emlékeztet a szerző -, hogy az elmúlt négy év alatt a Fidesz nem volt képes kormányzati alternatívát felmutatni, nem folytatott olyan ellenzéki politizálást, amely alapján a választók úgy ítélik meg, kormányváltásra lenne szükség. A kommentátor szerint a négy évvel ezelőtti bukás után a vezér saját maga számára nem találta méltó szerepnek a frakcióvezetési "posztot". Az MSZP viszont nem a kormányzásban elért eredményeknek köszönheti a mostani győzelmét, hanem elsősorban politikai marketingjének - írja a szerző. (MTI)