- Miért ragaszkodtak ahhoz, hogy még szombaton beszélgessünk?

Straub Elek: Be szeretnénk mutatni: a kezdeményezésünk szempontjából nem számít, mi lesz a választások kimenetele. Meggyőződésünk, bármilyen kormány alakuljon, szükség van arra a megállapodásra, azokra a változtatásokra, amelyet a hétfői kiáltvány tartalmaz.

Mosonyi György: Január óta mondják azt különböző munkáltatói szövetségek, köztük a mi szervezeteink is, hogy milyen változásokra volna szükség. Már januárban szerveztünk egy kerekasztal-beszélgetést ezekről a kérdésekről, ahol oldaltól függetlenül egyetértettek a politikusok. Ám eddig azt halottuk: a választásokig nem várhatjuk tőlük, hogy kemény intézkedésekről kezdjenek egyeztetni. Hát eddig vártunk.

- Ma divat a politikától függetlennek lenni.

M. Gy.: Ez nem divat, alapvető elv. A gazdaság szereplőinek a mindenkori kormánnyal kell együttműködniük.

- Ám ha a gazdaság szereplői a gazdaságpolitikáról beszélnek, akkor beleavatkoznak a politika, a kormány dolgába.

S. E.: A kormány dolga nem egyenlő a politikával. A kabinetnek természetesen kiemelt feladata a politizálás, amikor politikai irányokat választ, értékeket fogalmaz meg, és ezek mentén tevékenykedik. Ám a kormánynak sok más funkciója is van, adminisztratív és gazdaságirányítási kérdésekkel is foglalkozik. Ezt a tevékenységét leginkább racionális szempon-tok szerint az érintett területek törvényszerűségeinek, szabályainak megfelelően kell végeznie. Azon kérdések, amelyekkel a kiáltvány foglalkozik, a gazdaság mai helyzetéből, illetve az elmúlt tizenöt évéből következnek. Az abban leírt intézkedések csupán szükségszerű hozadékai ennek.

M. Gy.: A gazdaság termeli meg azt a jövedelmet, amely egy országban rendelkezésre áll. Ha úgy látjuk, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége nem megfelelő, akkor el kell mondanunk, miért nem tartjuk annak. Ha ezt nem tesszük, a mi üzletünk sem fog tovább fejlődni. De akkor az ország sem gyarapodhat tovább. A kettő összefügg. A mi felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet az általunk érzékelt problémákra.

- De önök egészségügyi, önkormányzati reformot is sürgetnek.

S. E.: Két világ van Magyarországon. Az egyikbe a magángazdaság szereplői tartoznak; a hazai cégek, vállalatok kemény áldozatokat vállalva fejlődtek európai társaságokká. A másik világot az állami szféra képviseli. A közszféra siralmasan elmaradt a nyugatabbra megszokott színvonaltól. Ez az elmaradottság mára gátjává vált a piaci szereplők fejlődésének. A szükségszerű változásokat az elmúlt tizenöt évben egyetlen kormány sem vállalta fel, főként politikai okokból.

- Könnyű kívülről azt mondani a politikusnak, hogy építse le a közszféra harmadát, amikor éppen ez a réteg jelenti az esélyt arra, hogy hatalmon maradjon.

M. Gy.: Európai és globális verseny folyik az államok között - az országok az adórendszerükkel, államigazgatásukkal is befolyásolják a befektetők döntéseit. Ebben a versenyben Magyarország lemarad, ha politikai megfontolások miatt továbbra sem változtat, ha versenyképtelen állami rendszerrel indul.

- Elvi szinten mindenki mindenben egyetért. A vázolt pontokon se lehet sok vita. Problémák a részletekkel lehetnek.

S. E.: Minden változtatás nehéz és nem is feltétlenül rövid idő alatt megoldható feladat. Ráadásul itt nagy rendszerekről van szó, mint az államháztartás, az egészségügy vagy az adórendszer. De megvannak a módszerek. Sok magyar nagyvállalat végigment ilyen átalakuláson - néhány már méretben is megközelíti az említett nagy állami rendszereket. Igénybe lehet venni szakemberek segítségét, vannak nemzetközi példák. Szükség van persze arra, hogy az érdekeltek egyetértsenek a változtatásokról - ezért gondoljuk, hogy az ellenzék bevonására szükség van.

- Mondok konkrét példát. Mit tennének akkor, ha egy kormány a tőzsdei árfolyamnyereséget terhelné, és a nyereségadót emelné, hogy rendezze az adóstruktúrát? Tőzsdén szereplő cégek vezetőiként, a részvényeseik érdekeit védve nem kellene ez ellen fellépniük?

M. Gy.: Szántszándékkal nem fogalmaztunk meg konkrét intézkedéseket. A szakmai egyeztetéseken kell eldőlniük, hogy mely konkrét intézkedések a legalkalmasabbak a gazdasági fejlődés elősegítésére. Ebből a szempontból például szükség van Magyarország tőkevonzó képességének fenntartására, és a nyereségadó-emelés ezt negatívan érintheti. De nem az én dolgom eldönteni, hogyan kell változtatni. Hozzuk létre a megfelelő munkacsoportokat, tárgyaljanak erről a szakértők, beszéljenek egymással a pártok képviselői, dolgozzák ki a legjobb kompromisszumot. Nem kívánjuk mások helyett megmondani, mi a megoldás; ám ha megszületik a megállapodás, akkor azt mi be fogjuk tartani.

S. E.: Az adórendszernek egy objektívnak tekinthető mérőszáma van, a központi elvonás mértéke. Mi abban tudunk állást foglalni, hogy ennek az arányát fokozatosan csökkenteni kell. Hiszen a jövedelmek felhasználásáról azok tulajdonosai mindig hatékonyabban döntenek, mint ha egy másodlagos elosztási rendszerben születik meg a döntés.

- Önök mégiscsak saját szervezeteik érdekeit képviselik.

S. E.: Munkaadói szervezetek írták alá a kiáltványt. Mi munkaadói, tőkebefektetői fejjel gondolkodunk. Egy országban vannak más érdekek is, ezeket természetesen össze kell hangolni.

- Szakszervezetekkel vagy akár kisvállalkozói szervezetekkel nem egyeztettek?

M. Gy.: Ez nem egy zárt klub, aki egyetért a szándékkal, csatlakozhat. Technikai korlátaink is voltak: nehéz lett volna mindenkivel egyeztetni. A munkavállalók nélkül nem is lehetne ilyen megállapodást létrehozni - az egyeztetések során kiemelten számítunk rájuk. A kiáltvány nem megállapodás, szükség van az egyeztetésekre.