Valóság vagy látszat?
Korridor kutatócsoport új tanulmánykötete voltaképpen ennek az elterjedt vélekedésnek a bírálatát nyújtja. A két Magyarország tételét valójában nem támasztja alá semmi, a mégis érezhető kettéosztottság kifejezetten politikai manipuláció műve - mondja nagyjából, talán egyetlen fontos kivétellel, valamennyi itt szereplő tanulmány. A magyar társadalom, bárhonnan tekintünk is rá, egységes társadalom képét nyújtja: sem gazdaságilag, sem vallásilag, sem etnikai, nyelvi vagy regionális tekintetben nem hasítják ketté éles törésvonalak - állítja bevezetésképp a szociológus Gombár Csaba. Magyarország a két háború között sem volt kettészakadt ország: a korszak tagoltságát semmiképp sem lehet valamiféle kettészakítottságként ábrázolni - teszi hozzá a történész Romsics Ignác. Ugyanezt mutatják a mai adatok is: sem a társadalmistruktúra-kutatás eredményei, sem a közgondolkodás változásait elemző vizsgálatok nem árulkodnak a társadalom mélyrétegeinek kettéhasadtságáról - egészíti ki a közvélemény-kutató Vásárhelyi Mária. Ha gyakran mégis úgy érezzük, kettészakított országban élünk: mindez, bizony, tudatos politikai törekvések nyomán alakul így. A társadalom kettészakításában a Fidesz játszott meghatározó szerepet: a magát a jobboldalra átnavigáló pártnak sikerült a korábbi apró törésvonalakat egyetlen nagy törésvonallá alakítania, lezárva a határokat az egyik meg a másik Magyarország között - mondja a politikai szociológus Enyedi Zsolt. A társadalom tudatos megosztása mögött a politika "törzsiesítésének" posztmodern jelensége húzódik meg: a Fidesz-kormány időszaka ilyenformán voltaképp tribalizáló pártnemzeti kurzusként értékelhető - teszi hozzá a kulturfilozófus Szilágyi Ákos.
A kötet tanulmányainak túlnyomó többsége szerint Magyarország kettészakítottsága - a politikai kísérletek ellenére - nem valóság tehát: nem egyéb kártékony látszatnál. Egyetlen tanulmány jelent be csupán különvéleményt: a politikatudós Kende Péter esszéje. Nem, nem - mondja ez -, az a bizonyos két Magyarország, bizony, mégiscsak létezik. Ha a hasadást számszerűsíthető szociológiai tényezők nem támasztják is alá, a politikában mégis mindannyian érezzük az ország kettéosztottságát. A két Magyarország közötti árkot nem egyszerűen a politika teremtette: maga a történelem ásta meg. A keresztény-nemzeti-konzervatív meg a "szoc-lib" Magyarország mást-mást gondol a történelmi hagyományokról: az előbbi az 1945 előtti országgal vállalja a folytonosságot, az utóbbi az 1945-ös demokratikus újrakezdésre szavaz. A politika fölhasználja csupán a történelmi hasadást.
Valódi kettészakítottság vagy politikailag szított látszatellentét? A kötet ettől a belső vitától lesz igazán érdekes.
Gombár Csaba, Volosin Hédi (szerk.): Két Magyarország?
