A jó kérdés az, mit kínál és mit formál rajtunk ez a rendszerváltás után meghonosodott rendezvénysorozat. Röviden úgy felelhetünk, hogy egyre többet, jelentősebbet - függetlenül attól, hogy ötven- vagy hatvanezer látogatója van éppen.

Vegyük észre, hogy ami Budapesten könyvügyben történik, az sajátos minőség. Ha úgy tetszik, hungarikum.

Európa nagy könyvvásárai, például a frankfurti vagy a londoni, valóban csak vásárok, noha nem olyanok, ahonnan nejlonzacskós könyvcsomagokkal a hónuk alatt térnek haza a látogatók. Könyvbörzék inkább, ahol a világnyelveken íródott művek kiadói licencei cserélnek gazdát, továbbá az ínyencek tájékozódhatnak az új művekről, amelyeket majd a boltokban megvásárolnak.

A budapesti könyvfesztivál mást hozott, és ez a más méltán tetszett meg Peter Weidhaasnak, a frankfurti könyvvásár korábbi igazgatójának, ezért is lett lelkes tanácsadója. Másként aligha érdekelte volna.

De mi ez a más?

Az idei, vasárnap zárult fesztivál hangulatát, szellemi izgalmát olyan eszmecserék határozták meg, amelyek magukban is események voltak: a könyvszakmáról és az olvasáskultúráról. A fogyó olvasókról vagy a hangoskönyvek mind nagyobb népszerűségéről például. És olyan találkozások adták meg a rangját, mint amilyenre például Fejtő Ferenccel nyílt alkalma a közönségnek. Fejtő társadalomfilozófiai fejtegetéseit jelentette meg és fejtette ki a velünk és olykor bennünk élő ördögről, az "ördögösítés" korokon átívelő gyakorlatáról (amely egyebek mellett a nacionalizmusnak is egyik velejárója, de a korai kereszténységtől a jelenkori politikai életig veri az emberiség sorsát). Vagy ott volt a tudós Hargittai István, aki szintúgy könyve kapcsán az öt világformáló "marslakóról" beszélt, arról az öt magyar fizikusról, köztük Teller Edéről, akik fontos szerepet játszottak az amerikai haditechnika fejlesztésében és világháborús győzelmében. Passuth Krisztina művészettörténész pedig Cserba Júliának a magyar képzőművészek huszadik századi párizsi emigrációjáról szóló könyvéről társalgott a szerzővel, és ebből számos új derült ki.

Mellesleg lapunk kiadója is izgalmas témáról, a kelet-európaiak nyugati munkavállalásáról szóló műről tartott bemutatót; lapunk munkatársa, Papp Sándor Zsigmond pedig Magyarországot képviselte egy másik érdeklődéssel várt rendezvényen, az Európai Elsőkönyvesek Találkozóján. Az utóbbi esemény azonban arra is példa, hogy vannak átgondolandó elemei a könyvfesztivál mára szinte áttekinthetetlenné vált programkínálatának. A fiatal írók bemutatkozása - műveik egy-egy rövid részletének fölolvasása mellett - igen kurtára sikerült. Jóformán semmit sem tudhattunk meg róluk. Pedig érdekes lett volna, hogyan gondolkodnak irodalomról, társadalomról, a korról. Jövőre jobb lenne talán több, kis csoportos pódiumbeszélgetést szervezni.

Tizenhárom év után igényesebbekké váltunk. Könyves uraim, tovább!