A Fidesz elérte befolyása határait

Mindenkit az érdekel most elsősorban, hogy miért vesztett a Fidesz. Tényleg, miért? – tette fel a kérdést Betlen János.

Tízéves Fidesz-projekt zárult le 2006-ban – válaszolta Csizmadia Ervin politológus, a Méltányosság Kör társelnöke. – Ez a párt 1996-ban indult el az idáig vezető úton. A Fidesz 1996-os teljesítményének értékeléséhez nem árt felidézni, hogy két évvel korábban még éppen hogy bent tudott maradni a parlamentben, vagyis a „politikai halál” fenyegette. A Fidesz számára a túlélés feltétele volt, hogy a jobboldal vezető erejévé váljon és 1998-ban hatalomra kerüljön. 1996-ban, tíz évvel ezelőtt lett tehát a Fidesz a jobboldali ellenzék vezető pártja, háttérbe szorítva az 1994-es választások után folyamatosan erősödő Torgyánt, s ezután kitűzte a teljes jobboldal egyesítésének célját. A jobboldal intézményi hátrányának leküzdéséhez nagyon gyorsan kellett saját közösséget, saját intézményrendszert teremteni. A cél az volt, hogy a létrejövő bázisra támaszkodva a jövőben magabiztosan nyerhessen választásokat. Az a saját Fidesz-világ azonban, amelynek kiépítése eleinte sikeres volt, mára politikai szubkultúrává vált, vagyis csak azt tudja maga mellé állítani, aki elfogadja ezt a közösséget, de egy százalékkal sem többet – mondta a politológus.

Zsolt Péter szociológus (az MPK másik társelnöke) ezt azzal egészítette ki, hogy a Fidesz a jelek szerint nem vette észre, hogy most már nem rendszert kell váltani, hanem választásokat kell nyerni. Az MSZP-t sem a választók abszolút többsége támogatja (egyértelműen ez derül ki, ha az MSZP-re adott szavazatokat és a más pártokra adott voksokat összevetjük), de a szocialisták mégis többször egymás után képesek voltak a magyar választási rendszerhez alkalmazkodva kormányzáshoz elegendő mandátumot szerezni. A Fidesz ezzel szemben arra alapozza identitását, hogy egyedül maradt meg rendszerváltó miliőből indult pártok közül. Erre a múltra hivatkozik, „a rendszerváltás örökösének” támogatására szólítják a választókat a „papírszobrok” ellenében, és ez rendre kevésnek bizonyul. Amennyiben továbbra is a rendszerváltás örököseként akar választást nyerni a Fidesz, akkor vélhetően nem tudja elkerülni a feldarabolódást.

Betlen János ehhez hozzátette: már tavaly ősszel érzékelhető volt a Fidesz háza táján, hogy mintha elveszett volna a cél. A Fidesz-gépezet profi módon működött továbbra is, de már senki sem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy „mi a Fidesz-fíling lényege?” Annyi volt erre a válaszuk, hogy „az szavazzon ránk, aki nem akarja, hogy átverjék” – ami mondanivalónak kevés.

– A rendszerváltó Fidesz-generáció hirtelen megöregedett. Kérdés, hogy meg tudnak-e fiatalodni – fogalmazott Zsolt Péter.

Baloldali fiatalság: nem várt probléma

Zsolt Péter ezzel összefüggésben egy szociológiai problémára, baloldali orientációjú első szavazók tömeges feltűnésére hívta fel a figyelmet, amely teljesen váratlanul érte a Fideszt. A jobboldal vezetői korábban arra számítottak, hogy a szocialisták táborának öregedésével együtt automatikusan elapad a baloldal utánpótlása. A kampányidőszak nagygyűlésein azonban látványosan szembesülhettek a ténnyel, hogy az MSZP táborában is nagy számban tűntek fel a fiatalok. Ennek magyarázata lehet, hogy most nőttek fel annak a generációnak a gyerekei, amely számára a baloldaliság nem negatív élmény, vagy a jobboldallal szembeni új keletű ellenérzések a meghatározók. A jövőben a baloldali családokból származó új választóknak további kohorszaira is számítani lehet, ami semmi jót nem ígér a baloldal kihalására számító jobboldalnak. Ez a fejlemény a Fideszt teljesen felkészületlenül érte.

Ide tartozik az is, hogy a baloldal, amely korábban rémülettel és ebből feltámadó gyűlölettel fogadta Orbán népszerűségének és mozgósító erejének látványos jeleit, a tömeggyűléseken csápoló fiatalok tömegeinek egészen új jelenségét, most Gyurcsány személyes vonzerejét kihasználva az Orbán-gyűlésekhez hasonló, amerikai típusú mozgósítást végez, amely megint csak elsősorban a fiatalok körében fejti ki hatását - fejtegette Zsolt Péter.

Eközben Orbán Viktor és a Fidesz is érzékelhetően veszített a fiatalokra gyakorolt vonzerejéből – tette hozzá Csizmadia Ervin. - Az idei kampányban a 18 éves első választóknak írt Orbán-levél nyelvezete olyan volt, mintha 60 éveseknek íródott volna. A valóságérzék elvesztéséről tanúskodnak Orbán olyan mondatai is, hogy „az ifjúságnak lelki megújulás kell”. Így nem lehet megszólítani 2006-ban ezeket a fiatalokat.

Mesteri, de problematikus megoldások

Milyen médiakörnyezetben zajlottak a 2006-os választások? A konferencián Zsolt Péter médiaszociológus amellett érvelt, hogy a politikai tények közlését a hazai sajtóban túlságosan eluralja a híreket azonnal értelmező tálalás, az interpretáció. A sajtó a civilek számára nehezíti a tájékozódást, a politikusok számára pedig a politikai üzenetek címzettekhez juttatását. Állítását az országos lapok kampányhíreinek összehasonlító vizsgálatával illusztrálta. Egyetlen nagy jelentőségű eseményt kiválasztva vizsgálta a kampány tükröződését a hazai sajtóban. Az országos lapok összehasonlító elemzésével azt kívánta bemutatni, milyen médiakörnyezetben mozognak a pártok, a politikusok, illetve milyen forrásokból tájékozódik a politizáló közvélemény. Részletek az elemzésről>>

Nincs válasz a Gyurcsány-jelenségre

A Fidesz és Orbán Viktor nem talált megfelelő választ az úgynevezett Gyurcsány-jelenségre. Csizmadia Ervin szerint az évtized jelentős részében Orbán „párját ritkító” politikus volt (abban az értelemben, hogy nem talált vele összevethető képességű riválisra), ám Gyurcsány Ferenc megjelenésével tehetsége egy új közegbe került, és az új helyzethez nem tudott alkalmazkodni. 2004-ben, amikor Gyurcsány Ferenc átvette a kormány irányítását, a baloldal nagyon rossz állapotban volt, még nem látszott, hogy mennyire sikeres lehet az új szocialista vezető offenzívája. A Fidesz talán ezért nem erőltette a baloldal kormányfőváltás körüli ütemvesztésének kihasználását – nem reagáltak például az előre hozott választás kikényszerítését követelő hangokra.

Amikor viszont a baloldal lendületbe jött, a Fidesz tulajdonképpen a választásokig képtelen volt eldönteni, hogy Gyurcsány Ferenc számukra legitim vagy illegitim figura, ebből következően álláspontjuk és magatartásuk mindvégig bizonytalan maradt. Jól látszott ez abban, hogy nem tudták elfogadni teljes értékű riválisnak, vitapartnernek sem.

A Gyurcsány-gyűlölet nem működött

Látványosan visszaütött a Gyurcsány iránt a jobboldalon táplált ellenszenv a két miniszterelnök-jelöltnek az első forduló előtti tévés párbajában - mondta Csizmadia Ervin. - Orbán Viktor a páros vitán nem nézett ellenfelére, a kamerába tekintve közvetlenül a választókhoz intézte szavait, tehát "nem állt szóba" a jelen lévő riválissal.

G. Fodor Gábor ehhez hozzáfűzte: a páros vitát Gyurcsány Ferenc vagy tanácsadói félreértették: két, egymás után 3 percet, majd 1 percet beszélő ember beszédeinek sorozata nem vitaszituáció. G. Fodor úgy látja: Orbán jól értette, hogy ilyen helyzetben nem vitatkozni kell, hanem a saját időt kihasználva politikai üzeneteket kell küldeni a választóknak - "csak ezt nem csinálta jól" - mondta a politikafilozófus.

Úgy tűnik, a magyar választások idején a két politikai tábor és a két holdudvar közötti gyűlölet fontos elem – tette hozzá Zsolt Péter. – A választók tömegei ezt ilyenkor megdöbbenve tapasztalják, de aztán gyorsan napirendre térnek fölötte, és valószínűsíthető, hogy újabb és újabb választások alkalmával egyre kevésbé lehet majd a gyűlölködés fegyverével bárkit mozgósítani.

- Tegyük fel, hogy ez így van, hiszen a Gyurcsány iránti gyűlöletkeltés tényleg nem működött – vetette közbe Betlen János. – De miért lehet választást nyerni az Orbán elleni gyűlölettel?

Zsolt Péter úgy vélte: Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki iránt a választók tömegei egyáltalán érzelmeket tápláltak. A saját táborában iránta megnyilvánuló szeretettel pedig együtt járt a másik oldalon a felfokozott ellenérzés. Az Orbán iránti ellenérzéseket Zsolt Péter szerint a média sokkal jobban felépítette. Orbán Viktort tipikusan úgy mutatják be, mint egy diktátort, akitől félni kell, és ezt a képet sikerült széles körben elfogadtatni az ellenzék vezéréről.

- A baloldali média támadásai következtében a jobboldali kommunikációban már mindent patikamérlegen mérnek. Erre vezethető vissza egyébként a nemzeti retorika visszafogása is a kampányidőszakban. Hiába hangsúlyozzák azonban minden erővel, hogy Orbán Viktor nem diktátor, hiszen ez az erőlködés önmagában máris "gyanús" – fűzte hozzá Csizmadia Ervin.

Politikai tanatológia: "politikai halál", elrejtőzés és visszatérés

G. Fodor Gábor politkafilozófus a Méltányosság Kör estjén előállt a napi aktualitásokhoz kevésbé kapcsolódó, bár egy jelentős személyiség által vezetett nagy párt sorozatban második vereségének másnapján új megvilágításba helyezhető gondolatával: mint mondta, a politikai filozófia művelőinek fontos témája a politikai tanatológia: a politikusok veresége után következő folyamat, a "politikai halál".

A politikai halál természetesen nem azonos a fizikai elmúlással - "megsemmisülést" jelent a politikai lét szempontjából, de legalábbis visszahúzódást. G. Fodor Gábor Macchiavellire hivatkozott, aki minden politikáról gondolkodót arra figyelmeztetett: a politikai inkább rejtett, mint nyilvános tevékenység. - A közvélemény mégis hajlamos úgy tenni, mintha csak az lenne politika, ami a nyilvánosság számára is látszik - mondta a politikafilozófus.

Orbán Viktor sorsa nem először válik érdekessé a politikai tanatológia szempontjából - jegyezte meg G. Fodor Gábor. - Utalt arra, hogy ő a Fidesz 2002-es veresége után már előállt egy esszével, "Miért nem lett öngyilkos Orbán Viktor 2002 után" címmel, amelyben a a Fidesz vezetőjének dilemmáit és szerepváltásait elemezte. Igaz, akkor nem vették elemzését komolyan, pedig egy politikus számára nagyon is komoly kérdés, hogy ha egyik szerepében vereséget szenved, milyen úton próbálja meg a folytatást. Az istenkirály szerepét veszi fel? A plebejus miniszterelnökét? Esetleg az udvari bolondét? A gyakorlat nyelvére lefordítva, 2006-ban ismét komoly dilemmák fogalmazódnak meg Orbán Viktor számára: visszahúzódhat egy időre, parlamenti szónokként is megkísérelheti újraépíteni politikai személyiségét, de dönthet úgy is, hogy újra szövetséget próbál építeni, a politizálás közösségi típusába menekül - vázolta G. Fodor Gábor.

Orbán Viktor és a Fidesz számára most a túlélés útjának kitalálása a kérdés - folytatta a politikafilozófus. Véleménye szerint be kell látniuk, hogy a teljes jobboldalt nem tarthatják egyetlen táborban, hol ennek, hol annak a csoportnak célzott üzenetekkel próbálkozva. Orbánnak el kell döntenie, milyen retorikát választ: szűkebb sprektumon önmagukat meghatározó önálló jobboldali erők együttműködése lehet a megoldás.

A politikai tanatológia szempontjából is érdekes volt az idei választási kampány, amelyben minden korábbinál élesebben vetődtek fel a politkusok személyes teherbírásával kapcsolatos kérdések- fűzte hozzá Zsolt Péter. - Meddig bírja a rá nehezedő nyomást Dávid Ibolya? Hogyan tud újra meg újra felállni Orbán Viktor? Ezt kérdezték az elemzők és a civilek.

- Az efféle találgatások egyik vadhajtása volt, bár nem független a Gyurcsány elleni személyes kampánytól, hogy a Magyar Nemzet már a szocialista miniszterelnök-jelölt elmeállapotáról cikkezett, pszichiáterek szakvéleményét kérte - fűzte hozzá Csizmadia Ervin. - Nem valószínű persze, hogy a jobboldali publicisták tanatológiai érdeklődésére vezethető vissza ez a jelenség, inkább arra a korábban taglalt problémára, hogy képtelenek voltak megfogni a Gyurcsány-jelenség lényegét, és megtalálni a megfelelő választ.

Betlen János és Csizmadia Ervin a Gyurcsány-Orbán páros vitára is visszatért a téma kapcsán: ki érti, hogy miért viselkedtek úgy a riválisok, ahogy? Ha egy jól felépített stratégiát követett Orbán, miért volt a vita közben annyira merev és feszült? Ugyanakkor mitől volt olyan vidám másnap reggel? S miért látszott olyan vidámnak és felszabadultnak a választási vereség másnapján is a tévéstúdióban? - kérdezték.

(NOL)