Atlantától nyolcvan kilométerre északnyugatra, hegyes-erdős vidéken találták meg Scott Crossfield repülőgépének roncsait. A 84 esztendős pilóta életét vesztette. A katasztrófa idején a térségben heves vihar tombolt, gyakori villámlásokkal. A baleset okát még vizsgálják, de egyvalamit biztosan ki lehet zárni: a pilóta gyakorlatlanságát. Crossfield a repülés történetének egyik kimagasló alakja volt, több mint hatvan éve vezetett különböző típusú repülőgépeket. A Cessna 210A, amelyben halálát lelte, alighanem a legunalmasabb és legbiztonságosabb gép volt, amelyet valaha kipróbált.

Crossfield 1942-ben, a haditengerészetnél lett pilóta, igazi karrierje a háború után kezdődött. A NASA elődszervezete, az Országos Aeronautikai Tanácsadó Bizottság (NACA) által összehívott, nem katonai pilóták közé tartozott. A hidegháború kezdetén Amerikában komoly versengés folyt a katonai és a polgári repülők között. A hangsebességet (nagyjából 1200 km/óra) először a légierő színeiben Chuck Yeager törte át Bell X-1 típusú gépével. Az eredményt egy éven át titokban tartották. Crossfield Douglas 1953-ban D-558 II Skyrocket típusú gépén, 22 kilométeres magasságban érte el a kétszeres hangsebességet. A két pilóta közötti rivalizálást jól mutatja, hogy önéletrajzában Yeager a valaha általa megismert egyik legarrogánsabb fickónak írja le Crossfieldet.

Közülük az utóbbi lépte át elsőként a háromszoros hangsebességet is, 1960-ban egy B-52-es bombázóról indított, X-15 típusú géppel. Az X-15 a mai űrsiklók egyik legelső előfutára volt, nagyban hozzájárult az űrkutatáshoz. Crossfield, aki mindig tiltakozott az ellen, hogy valamiféle hősnek állítsák be, a tesztrepülések során többször került életveszélyes helyzetekbe, a levegőben és a földi motorpróba alatt is robbant fel alatta gép. Ő elsősorban tervezőmérnöknek tartotta önmagát, akinek csak a gépek jobb megértése miatt volt szüksége a repülésre.