Nem az évszázad mérkőzése
Szegény Tompa "Pufi", a nagyszerű színművész pályafutásának legkeservesebb perceit élte át a súlyos és ismétlődő technikai problémák miatt, a néző meg nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Képzelhetik, mi történt a Hidegkuti stadionban, ha az ott zajló események minden idők alighanem legtragikomikusabb tévéadásával vethetők egybe...
A zalaegerszegiek mindjárt az első percben összehoztak egy tizenegyest, és olyan jól "belejöttek", hogy még a szünet előtt további két büntetőt ajándékoztak az MTK-nak. Igen, ajándékoztak, mert a jogosan megítélt pontrúgások egyikét sem előzte meg gólhelyzet: Molnár a tizenhatos sarkánál gáncsolta el Pált, Kónya az alapvonalon "szállt bele" Boriba, s a kettő között Simonfalvi még inkább érthetetlenül kézilabdázott. Mivel a másik oldalon Végh - ugyancsak szerencsétlen mozdulattal - elbuktatta Molnárt, a különös találkozó tizenegyespárbajra hasonlított, azzal a különbséggel, hogy izgalom ezen a meccsen egyáltalán nem akadt. Egyszerre dermesztő és mulatságos jelenet annál több, nem kis részben a már a 36. percben lecserélt Vargának "köszönhetően". Ezt a szereplőt kapusnak kellene nevezni, de nem hívnám annak, mert előbb melléugrott Czvitkovics hazaadásnak tetsző húszméteres lövésének, majd a hasa alatt a hálóba engedte Horváth hasonló távolságból a jobb sarokra küldött, háríthatatlannak túlzással sem mondható labdáját. Gondolják meg: gólfesztivált rendezett a vendéglátó együttes anélkül, hogy igazi akciót vezetett volna... Habár a félidei hét "dugó" közül egy kilógott a sorból, mert az tényleg támadásból született: Pollák hosszan előreívelt, és Czvitkovics - miközben a leírhatatlanul megzavarodott egerszegiek kábultan bámultak - a levegőből a jobb sarokba továbbított.
Nem mellesleg megjegyzem: a ZTE együttesében válogatott játékosok sorakoznak, sőt a középhátvéd Sebők Vilmos csaknem annyiszor ölthette magára a címeres mezt, mint annak idején Mészöly Kálmán. Jóságos ég... - sóhajt fel az ember, és nem elsősorban Sebők "játékán", hanem azon szörnyülködik, hogy hova jutott Magyarországon ez a csodálatos sportág, amelynek legragyogóbb művészei közé tartoztak hajdanán honfitársaink is.
A Hungária körúti amatőr paródia egyébként a második félidőben is folytatódott: a zalai Peric beadását a fővárosiak dresszét viselő Lambulic váratlanul a saját kapujába rúgta. Aztán lassanként véget ért a folytonos szemdörzsölésre késztető sorozat, és a találkozó 6-3-mal befejeződött.
De még véletlenül se vetődjék fel senkiben, hogy ez volt az évszázad mérkőzése...
MTK-ZTE 6-3 (6-1)
Hidegkuti Nándor stadion, 1000 néző. Jv.: Fábián.
MTK: Végh - Balogh (Illés, 46.), Lambulic, Rodenbücher, Pollák, (Selei, 53.) - Bori, Horváth L., Kanta, Zsidai, Czvitkovics - Pál (Kozmor, 83.).
ZTE: Varga (Milinte, 36.) - Peric, Sebők, Csóka, Kónya - Simonfalvi, Molnár (Horváth A., 80.), Lendvai, Józsi, Rácz (Kottán, 54.), - Bogunovics.
Gól: Kanta (1., 16. és 37., az első kettő tizenegyesből, a harmadik a büntető után a kapusról kipattanó labdából), Sebők (22., tizenegyesből), Czvitkovics (24. és 33.), Horváth L. (30.), Lambulic (55., öngól), Kottán (83.).
