Kányádi Sándor költeménye a táncházmozgalom kultuszműve volt, és utal arra is, hogy ezzel a mozgalommal együtt több jelentős művész alkotott. Koreográfiáik legendássá váltak, de ma már sehol sem láthatók.

- Az elmúlt évtizedek legjelesebb alkotóinak műveit, az egyes iskolák legjellemzőbb műsorait igyekszem bemutatni ebben a programban. Azt, hogyan hatottak egymásra az eredeti táncok és a tematikus koreográfiák - vázolja az est lényegét Zsuráfszki Zoltán koreográfus-rendező. Az ő munkái mellett Györgyfalvay Katalin, Fitos Dezső, Foltin Jolán, Kriskovics Antal, Novák Ferenc és Tímár Sándor koreográfiáit válogatta be a műsor első felébe, mert, mint mondja, ezek a legnagyobb országos versenyeken bemutatva jelentős hatással voltak a táncházmozgalomra, a néptánc fejlődésére. Melléjük állítja párhuzamként azt az eredeti táncot, amelyből kiindulva megszülettek a művek. A műsor második részében pedig az újabb generációk (Vincze Zsuzsa, Diószegi László) munkáiból ad ízelítőt, folytatva a párhuzamok sorát.

A produkcióban a Budapest Táncegyüttes és a Honvéd Táncszínház művészei vesznek részt, összesen 25 pár lesz jelen a színpadon. - Ez az előadás nem csak arra alkalmas, hogy megismerjük a legnagyobb koreográfiákat. A néző betekintést nyerhet mindabba, ami a néptánchoz kötődik: látványos díszletet építünk, a jelmezek a népviselet sokszínűségét mutatják meg, egyes darabokat egy nyolc-kilenc fős zenekar kísér majd élőben a színpadon. Ezeken felül a lélekből is megmutatnak egy kicsit: az egyik koreográfiában például egy teljes kis mikrovilágot, egy pár - nő és férfi - belső világát tárjuk fel a tánc segítségével - jegyzi meg Zsuráfszki.

Lelküket is megmutatják