A Csernus
Tornázik, úszik, jógázik. Tette ezt akkor is, amikor fiatalon, színi végzettség nélkül, szerződtették a Nemzetibe, Melindának. Gellért Endre azzal próbálta fölszabadítani, hogy Vámos László rendezőasszisztenst fölvezényelte a színpadra, megtáncoltatni a megszeppent és lemerevedett Csernust. No hiszen! De ő színésznő akart lenni, mindenáron, pedig a vitéz papa kis híján a lánya fejébe röpítette a keze ügyébe került kisfejszét, amikor megtudta a színészi ambíciókat. A zongora teteje tört ízzé-porrá. Odalettek a pesterzsébeti, polgári álmok. Sebet kapott a családszerte híres csernusi tolerancia, pedig nagy szükség lett volna rá. Elviselni, hogy se zongora, se első bál, se csipkék, se habos kakaó.
Szerencséje volt Csernus Mariannak a családjával. Megértéssel és türelemmel figyelték őt, egymást, az életet. Csernus mindenütt vállalt világnézete abban a családi biztonságban gyökeredzik. A vitéz papa, a gyárigazgató nagypapa, a három - később emigráló - testvér és az örökké mosolygós, isten tudja mitől boldog mama körében lehetett apai ágon vallástalannak lenni, és baloldalinak is úgy, amint ma fogalmazza: nálunk a baloldaliság nemcsak politika volt, hanem belső mérce. Értékrend, iránytű, gondolkodás. A legalkalmasabb eszköz arra, hogy az ember ne fogadjon el mindent készen.
Nem volt szerencséje Csernus Mariannak a családjával. Származása miatt nem kerülhetett az Akadémiára, amikor meg már színész lett, a három disszidens testvére miatt leparancsolták a színpadról.
Ám nem így történt.
1962-ben Major a társulati ülésen bejelentette: mostanáig Csernus Mariann sokszor és szép szerepeket játszott, ezentúl másképpen lesz. Csak ennyit mondott.
Öt évig volt másképp. Azalatt tudta meg nagyjából, hogy miért rótták ki rá a penitenciát. Nem csak szerepet nem kapott, útlevelet sem. Néhány dolgot kikutatott, de csak a rendszerváltás után derült fény mindenre. Az összes disszidens testvér közül a legkisebb - a legkedvesebb - 1979-ig az USA Army állományában szolgált titkos ügynökként. Mennyire lehetett titkos, ha itthon is tudtak róla - ne bolygassuk. Az élete tönkrement, a menyasszonyát egy viharos napon az autójával együtt elfújta egy tornádó, sosem találtak rá. A titkos ügynök ma magányosan él Las Vegasban, miként a nővére is Budán. A többi Csernusoknál gyerekek, unokák, nagy család, náluk csak veszteség, csalódás, sorscsapás. Nagyon kell iparkodnia annak, aki mindezekért Csernust sajnálni akarná.
Gyűlölhette volna Majort, csak hát szerette. Mert zseniálisnak tartotta, és ördöginek. Mint ahogyan az is volt. A politika fegyverét forgatta a politika ellen. Színházat akart csinálni bármi áron, és meg is tette.
Csernus pedig, miközben öt éven át havonta egyszer bement a színházba és fölvette a fizetését, fölfedezte a maga számára a pódiumot. Nem kellett messzire mennie. Gyerekkorában Kató nénije tanította a versekre, a gimnáziumi önképzőkör által előadott Laodomea sikerének köszönhette a színházi pályáját. A hálás Devecseri Gábor fogta kézen, és vitte meghallgatásra.
Csernus az előadóestjeivel belebarátkozta magát a kortárs magyar irodalomba. Versengtek az általa nyújtott lehetőségért. A szilencium öt éve alatt megdöntötte a hosszútávtanulás világrekordját. Készítette egyik estjét a másik után. A szerkesztést, a válogatást rábízták a költők. Jól tették. Csernus tudta, mit akar mondani, miről szeretne beszélni. Mondanivalója és véleménye mindig is volt, most ügyei is lettek. Amit színpadi színésznőként nem tehetett volna, megtette pódiumművészként. Bejárta az országot oda-vissza, mondta a magáét, mindazt, ami érdekelte. A hetvenes évek első színpadi feministájaként állított emléket az Asszonyok mondókáiban mindazoknak a nőknek, akik nevelték, szerették, akiknek a legtöbbet köszönhetett. Lefordította Liv Ulmann naplóját, és egybeszerkesztette Simone de Beauvoir-val, mert el akarta mondani: nem érdeklik a szenvelgések, a gyötrelmek, a nyavalygások. Csakis a higgadtság, a fegyelem. Állva kell tudni maradni, a legrohadtabb időkben is.
Hát ő aztán állva maradt. Kíméletlen keménységével naponta próbára tette a legszűkebb környezetét. Magát akarta megtalálni, önmagát kifejezni. Önző volt, ha önzés hinni a kimért feladatban. Minden szinten akart megfelelni, és folyamatos késésben volt. A lányával kellett volna lennie, iskoláról beszélgetnie akkor, amikor faltól falig járta az országot, vagy a szilencium után, havi harmincszor ment rá föl a függöny. Gondolta, nincs baj, hiszen ha lenne, észrevenné, vagy szólnának. Nem szóltak. A házassága fölmorzsolódott, a lánya meg színésznővé érve föladta az életét és Csernusnak a legrohadtabb leckét, amely anyát csak érhet. Beletelt néhány év, mire túlélte azt, ami túlélhetetlen, és könyvbe írta lánya történetét. Túlélőművész - és minden oka megvan rá, hogy utálja magát ezért.
Mindent tud az egyedüllétről, a magányról, de nincsen ezzel baja, hiszen önmaga mérte magára. Sosem volt társasági lény. Öt ember között már tömegben érzi magát. Dialógus hívő és gondolkodó. Ez repítette a pódiumon, de megnehezítette a színészi pályáját. Az esze volt az a küszöb, amelyet mindig át kellett lépnie, mielőtt színpadra ment. Bonyolultabb és érdekesebb volt, mint bárki, akit színpadra fogalmazott.
Az évek, a napi karbantartó torna, úszás, a jóga, az egyedüllét szabadsága kioltott belőle minden színpadi megfelelést. Boldog lehet az a figura, akibe ő belebújik. Ezüst fejét, töretlen egyenességét, életismeretét, tragédiákon edzett, jogosan cinikus bölcsességét, humorát építette alappillérként új szerepe alá.
Szabó Magda magyar színházi bemutatójának ő Szeredás Emerenc mitológiai nevű - de Csernusnak köszönhetően - nagyon is valóságos, hús-vér-bánat-sértettség-okosság-szeretet öregasszonya. Gúnyos és szenvedélyes, erős és érzelmes, független és elesett. Emerenc maga Csernus, aki néha még kommentálja is magát a szerepben. Megteheti. Ő ez a sokat tudó, fürkésző tekintetű, mindenen keresztülhajtott, bátor és szeretetre éhes öregasszony, aki végre - mint a pódiumon szokta - megmondhatja a véleményét az egész kiköphető világról. Eljátsszák és elélik egymást Emerenccel, az utolsó vérig.
Ülhetne a babérjain is, ha lennének neki. Fél évszázados színházi tagságon edzett humorérzékével csak legyint, amikor évente azt firtatják a kollégák: vajon ki kapja meg idén az ő Kossuth-díját. Rándítja a vállát, rágyújt. A feladat érdekli, nem a taksa. Összeszerkesztett és megtanult Károli Gáspár Bibliájából két órát, mert érdekelte a szöveg, a nyelv, az irodalmi anyag. Hitvalló ateistaként áll estéről estére a pódiumon. Vállán Schäffer Judit tervezte vörös bársonypalást. Mint egy színházi függöny. Csernus Mariann, tetőtől talpig színházba borítva.
