Oszd meg és uralkodj!
Nos, egyrészt: az országban mára elérhetővé váltak az úgynevezett harmadik generációs mobilszolgáltatások, melyek éppen ezt ígérik. Másrészt: a mobilszolgáltatóktól független, WiFi technológiára épülő mobilinternet egyre nagyobb teret hódít itthon is.
Nagy sávszélességű mobil adatkapcsolat. Az elmúlt hónapokban egyre több olyan reklámmal, marketingakcióval találkozhatunk, ahol a 3G, UMTS kódnevek alatt a mobilszolgáltatók gyors adatkapcsolatot kínálnak az ember mobiljára. A hirdetéseket elnézve mind a szolgáltatók, mind a reklámokat kiagyaló kreatívok igen nagy gondban vannak akkor, amikor azt kell elmagyarázniuk a fogyasztóknak, a piacnak vagy a társadalomnak, hogy mi végre is kellene százezrekért lecserélni a telefont, és újabb súlyos ezrekért megrendelniük egy olyan szolgáltatást, amivel majd tévét nézhetnek vagy videotelefonálhatnak a mobiltelefon bélyegnyi képernyőjén. Kinek kell ez? Minek?
Ha megnézzük a nagy elektronikai készülékgyártók piacra dobás előtt álló modelljeit, akkor azt látjuk, hogy a multifunkcionalitás mellett szinte mindenhol megjelent a nagy sebességű mobil adatkapcsolat lehetősége is. Az új Nokia telefon teljes értékű miniszámítógép. A közeljövő iPod zenelejátszójával a helyben tárolt zenéken túl webrádiók és webtv-k is foghatók. Az új Kodak kamera egyenesen az internetre menti a képet.
És hogy ez miért jó? Azzal a kamerával, mely élőben menti a netre a mozgó- vagy állóképet, például egyszer és mindenkorra véget ér a cenzúrázott híradások kora. Az a készülék, mely bárhol képes elérhetővé tenni a sok százmillió internetfelhasználó fejében és gépein felhalmozott tudást, mindent visz.
A kérdés immáron csak az, hogy ezek az eszközök milyen hálózaton tudnak kapcsolatot teremteni egymással és a nettel. Az egyik kézenfekvő választás a mobilvilágban már tapasztalatot szerzett mobilszolgáltatók által kínált megoldások valamelyike. A másik a nyílt hálózatoké. A kettő közötti verseny tétje komolyabb, mint azt elsőre gondolnánk.
A mobilszolgáltatók az államtól súlyos forint- és eurómilliárdokért bérbe vett rádióspektrum egy meghatározott tartományában ( a 900-as és az 1800-as MHz-en), hasonlóan súlyos forint- és eurómilliárdokért kiépített infrastruktúrán szolgáltatják a mobilinternetet. Amellett, hogy saját zárt hálózatuk profitábilissá tétele a legfontosabb feladatuk, mesterségük címere végeredményben mégiscsak telefon, azaz ezek a cégek ma még elsősorban hangszolgáltatók. Hiába a mobilba épített kamera, az mp3 lejátszó, digitális fényképezőgépet a Canon, mp3 lejátszót az Apple csinál a legjobban. Ahhoz pedig, hogy e gyártók készülékei online mobil kapcsolattal bírjanak, a mobilszolgáltatók zárt hálózatát kellene igénybe venniük. E cégeknek azonban aligha áll érdekükben, hogy a mobilszolgáltatók által használt technológia beépítésével kiszolgáltassák magukat és készülékeik piaci sikerét az online kapcsolatot ellenőrző mobilcégeknek.
WiFi
A WiFi valójában nem más, mint a 2400 MHz-es rádiótartományban működő rádiókapcsolat, melyen a jellemzően vezetékes internetkapcsolat végéről szétszórt internet válik foghatóvá. A drót végére biggyesztett WiFi-adó által létrehozott, pár tíz (száz) méteres átmérőjű internetfelhőben az internet pár ezer forintért beszerezhető vevőkészülékekkel foghatóvá válik. WiFi-adót és -vevőt bárki engedély nélkül üzemeltethet, a készülékek ára a távol-keleti dömpingnek köszönhetően egyre alacsonyabb, beállításához nem kell különösebb szakértelem. A könnyen beszerezhető eszközök mellett a szabvány is könnyen megismerhető, így minden adva van ahhoz, hogy a legkülönfélébb csoportok (a nagyvállalatoktól az önkormányzatokon át az otthoni felhasználókig) elkezdhessenek játszani ezzel a technológiával.
A játék ez esetben az innovációt jelenti: a sok kis felhőből összeálló egybefüggő mobil-internethálózat tulajdonságainak feltérképezését, a szabadon hozzáférhető internetfelhő gazdasági, politikai, urbanisztikai hatásainak kikísérletezését, az otthon barkácsolt kísérleti végberendezésekkel való játékot. Egyetlen dolog van, ami már e játék elején biztosan tudható, ez pedig az, hogy a WiFi esetében olyan telekommunikációs infrastruktúráról beszélünk, amelyik mindenféle központi beavatkozás vagy tervezés nélkül, a számtalan játékos egyéni akaratának és érdekeinek megfelelően alakul, formálódik. A játék végeredményéhez pedig talán a játékosok megismerésén keresztül juthatunk közelebb.
Önkormányzatok
Az önkormányzat kezdeményezésére, ellenőrzése alatt kiépített városi WiFi-hálózat, azaz mobilcégek megkerülésével megteremtett teljes mobilinternetes lefedettség mögött számos, az önkormányzati politika szempontjából fontos érv húzódhat meg. Egy városi WiFi-hálózatot használni tudnak a közszolgáltatók: a rendőrök, a mentősök, a tűzoltók a neten keresztül hozzá tudnak férni a munkájukat segítő digitális adatbázisokhoz, gépjármű- és lakcímnyilvántartáshoz, beteg- és betegségadat-bázisokhoz, oltandó épületek alaprajzához. A városi WiFi jó az alap- közép- és felsőfokú oktatási intézményeknek: nem kell a számítástechnikai laborban irodalomórát tartani, online folyamatosan kiegészíthetők az egyetemi előadóban elhangzottak. A vezeték nélküli hálózatokon keresztül megoldhatók a távfelügyeleti, ellenőrzési, megfigyelési (ingatlanőrzési) feladatok ugyanúgy, ahogy a közműfogyasztási adatok leolvasása.
De ami a legfontosabb: a jó minőségű vezetékes vagy vezeték nélküli internet-hozzáférés a nagy hozzáadott értéket termelő, kreatív iparágak megtelepedéséhez szükséges legalapvetőbb infrastrukturális követelmény. A szoftverfejlesztők és kutatóintézetek, grafikusok és filmesek, média- és internetes vállalkozások adott településre csábításának elengedhetetlen feltétele a jó minőségű, lehetőleg mindenhonnan hozzáférhető internetkapcsolat. A lerohadt ipartelepek, az elszlömösödött belvárosi területek, az elavult gazdasági szerkezet megújításához a legfontosabb nyersanyag a mobilinternet lehet. Az ily módon beindult gazdasági és demográfiai változásoktól a világ számos városában remélnek urbanisztikai megújulást, Kaliforniától Németországig. Nem véletlen az sem, hogy Magyarország kisebb-nagyobb városaiban sétálgatva a főutca, a főtér, a város mely pontján látunk számítógépeiken dolgozó fiatalokat. Ha egy viszonylag szűk területen több laptopra meredő embert is láthatunk, minden bizonnyal olyan helyen járunk, ahol van vezeték nélkül elérhető internetkapcsolat.
Mindezen előnyökön túl az önkormányzatok belépése az internetszolgáltatók piacára nem csak a jellemzően monopolhelyzetben levő vezetékes (és mobil-) szolgáltatókat kényszeríti a monopolista áraktól a piaciak felé való elmozdulásra, de segíthet internethez juttatni azokat a helyieket is, akiket a piaci szolgáltatók nem, vagy csak nagyon drágán lettek volna hajlandók kiszolgálni. A mobilinternet tehát a digitális szakadék betemetésében is fontos tényező. Nem véletlen, hogy Philadelphiától Hamburgig világszerte több száz önkormányzat döntött úgy, hogy belevág a városi WiFi-hálózat kiépítésébe, legutóbb a budapesti VII. kerületből lehetett ilyen híreket hallani.
Közösségek
Az önkormányzatok mellett az innováció másik fontos forrását azok a közösségek jelentik, amelyek saját szabadidejük, zsebpénzük terhére építenek ki közösségi vezeték nélküli hálózatokat. A világon sok ezer közösségi szolgáltató működik, itthon a műegyetemistákból szerveződött HUngarian WIreless COmmunity, www.huwico.hu a kiváló példa. Ők úgy gondolkodnak, hogy egy adott közösségnek mindenképpen jó, ha van internete, s még jobb, ha az minél olcsóbb, lehetőleg ingyenes. Egy-egy tér, háztömb, kerület ellátását megszervező közösség motivációja hasonló az önkormányzatokéhoz: azt remélik, hogy a város vezeték nélküli internettel ellátott része olyan embereket, csoportokat, vállalkozásokat vonz a területre, amelyekből közvetve az egész közösség profitál. Ma Magyarországon a HuWiCo telepít ingyenes hozzáférési pontokat, s e pontok kocsmák, kávéházak, éttermek környékén találhatók. A hálózat kiépítését általában a közeli étterem, kávéház rendeli meg, az ingyenes internettől saját forgalma növekedését várja. Ahogyan a századfordulón a kávéház gravitációs középpontjában a világsajtó és a megfelelő asztaltársaság volt, úgy egy évszázaddal később a kávéház vonzerejét többek között a csocsó és a világhálóhoz való hozzáférés lehetősége adja meg: egy helyre gyűlnek azok, akiknek ez fontos, egy helyre gyűlnek azok, akik ebből élnek.
Otthoni felhasználók
A WiFi-hálózat kiépítésében kulcsszerepet játszanak még azok az egyéni felhasználók, akik a hordozható számítógépüket otthon sem szeretnék drótvégre kötni, így maguk is üzemeltetnek WiFi-adót. E felhasználóknak vélhetőleg érdekükben áll a maximális mobilitás, azaz szeretnének, ha van, más WiFi-adóján is hozzájutni az internethez.
Vajon kiépülhet-e egy ilyen kölcsönösségre építő WiFi-hálózat, ahol cserébe azért, hogy én hozzáférhessek a te hálózatodhoz, megosztom veled a saját kapcsolatomat? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, érdemes megnéznünk, hogyan működnek az internetes közösségek tagjai közötti más típusú, megosztásra épülő, fájlcserélő és tároló, illetve számítókapacitást megosztó hálózatok. A jelenleg piacon kapható gépek sokkal gyorsabbak, sokkal nagyobb tárolókapacitással bírnak, mint amennyit az ember fel tud használni, ráadásul ezek akkor is rendelkezésre állnak, amikor az egyszeri user alszik vagy éppen vacsorál. Ugyanez a helyzet egy ADSL-vonal esetében is: a vonalért akkor is fizetni kell, ha két hétre szabadságra mentünk. Az egyén birtokában tehát jelentős mennyiségű fölös, tehát szabad kapacitás van. Ez a fölös kapacitás, mint minden kihasználatlan tulajdon, meglehetősen költséges lehet, ha a tulajdonosa nem kezd vele semmit. Ha a megosztás révén elnyerhető haszon meghaladja a megosztás költségeit, akkor a szabad kapacitásokat érdemes valamilyen módon megosztani. A fájlcserélő hálózatokat, a bekapcsolt gépen éjszaka futó, a meteorológiai számításokat futtató GRID rendszereket, sőt a Wikipédiához hasonlatos közös szellemi erőfeszítéseket is ez az egyszerű belátás működteti: a feleslegeim (zenéim, szabadidőm, a gépem kapacitása) többiekkel való megosztásával elnyerhetem a többiek által megosztott javakat, míg a nem megosztással nemcsak ezekhez nem férek hozzá, de saját szabad kapacitásaim lehetőségköltségét (azaz az elmaradt hasznot) is viselnem kell.
A WiFi esetében is ez a kérdés merül fel. A megosztás történhet piaci alapon (pénzért) vagy közösségi alapon, közösségi előnyökért. A társasházban, ahol ez a cikk íródott, a szomszéd szolgáltatja néhányunknak az internetet WiFi-adóján keresztül. Három-négy főre ily módon elosztva az ADSL-hozzáférést és az ezzel kapcsolatos költségeket mindenki jól jár: még nincs zsúfoltság, még könnyű a fizetést koordinálni, de már csak töredéke az internet az eredeti árnak. Bár az így létrehozott másodlagos piac ellenőrzése könnyű, mivel a szomszéd könnyedén szedhetne pénzt az internetért.
A piaci alapú megosztás mellett azonban létezik a megosztás társas, közösségi előnyeire épülő modellje is. A szomszédom, ahelyett, hogy pénzt kérne a netért, puszta jófejségből osztja meg velem a kapcsolatát. Így is, úgy is kifizeti a kapcsolatot, eggyel több felhasználó nem oszt, nem szoroz. Cserébe én, ahol csak tudom, viszonzom is neki ezt a szívességet, például megosztom vele az általam vett négyfős biciklitároló helyeit. Persze mindketten félhetnénk attól, hogy majd a másik jól visszaél a megosztással, kölcsönösen feltörjük egymás gépét, ellopjuk egymás hitelkártyaszámát, vagy hogy elfoglalja előlem a helyet a biciklijeivel. Valójában azonban egyikőnk sem érdekelt e status quo felrúgásában.
Van viszont valaki, aki nem annyira örül ennek a helyzetnek. A szomszéd internetszolgáltatója például szinte bizonyos, hogy szerződésben tiltja a kapcsolat ilyen típusú megosztását, hiszen így engem mint fizető fogyasztót biztosan elveszít. Ebben az esetben a megosztás költsége az a veszély, hogy a szolgáltató észreveszi a mi kis közösségünket, és felmondja a szerződést. Ez a költség ma még zérus, a szolgáltatók nem vadásznak a WiFi-adókra. Ha pedig valamikor a közeli jövőben mégis bekövetkezne, hogy az internetszolgáltatók a zene- és szoftveripari óriásokhoz hasonlóan elkezdenek rendőrökkel családlátogatásra járni, fel lehet tenni végre azokat a kérdéseket, amiket ez utóbbiaknak tesznek fel egyre élesebben a fogyasztók: mi az oka annak, hogy bár van annál olcsóbb és hatékonyabb megoldás, mint amit ti nyújtotok, de ti azt nem használjátok?
A konfliktus persze borítékolható, hiszen a távközlési szolgáltatók piacának egyre jelentősebb részét veszélyeztetik a szabadon hozzáférhető WiFi-hálózatok. Nemcsak az internet- előfizetések vannak veszélyben, de a többi távközlési szolgáltatás is. A Skype és az összes többi internetes telefonprogram már kikezdte a vezetékes hálózatokon továbbított beszédforgalmat. Ha mindez mobillá válik, és a mobiltelefonok nemcsak a GSM, de a WiFi-hálózatokat is használni tudják, ugyanez történik majd a mobil hang- és adatforgalommal is. Egy mobilon futó Skype-ról egy szabad hozzáférésű WiFi-kapcsolaton keresztül jóval olcsóbb felhívni az amerikai barátot, mint a GSM-hálózaton keresztül.
Persze mindez fikció, szép álom csupán, annak ellenére, hogy a valóság eldugott szegleteiben már ott bujkál a WiFi által lehetővé tett jövő. Az amerikai elnökválasztási kampány során lezajlott Bush-ellenes tüntetéseken a felvonulók között ott gurult az a WiFi- szóró bicikli, amely a tüntetést burkolta internetbe, s ott voltak azok is, akik ezen a kapcsolaton keresztül élőben közvetítették azt, ahogy a rendőrök viselkedtek. Az Amazonon már kapható az az ágy mellé rakható rádiós ébresztőóra, amelyiket nemcsak a Danubiusra, de bármelyik internetes adóra is rá lehet hangolni. A mobilon ott fut a Skype, a digitális fényképezőgép rögtön a netre menti a képet, s mindez egy olyan infrastruktúrán keresztül zajlik, amely talán először a történelemben nem valami hatalmas, központi koordináció nyomán jön létre. Kerületek, háztömbök, kocsmák és egyéni felhasználók mennek a saját fejük után, s úgy döntenek, hogy jófejségből, a kávé árába épített egy forintból vagy önköltségen internetet szórnak szét, s ennek nyomán az elkövetkező évtized legfontosabb kommunikációs infrastruktúrája jön létre - magától. New Yorkban a JiWire szerint 74 ingyenes elérési pont van, Budapesten pedig a hotspotter.hu nyilvántartása szerint 135 helyen ingyen, másik 225 helyen térítés ellenében érhető el ez a magától épülő infrastruktúra. De ezek között sem a szomszédom nem szerepel, sem az a több száz egyéni WiFi-adó (köztük a Závada névre hallgató), amit egy pesti kávéházi teraszokkal szegélyezett utcán - nem csak irodalomrajongóként - ingyen használni lehet. Azokról ugyanis, akik egyszer leballagtak a boltba, egy tízesért megvették a WiFi-adót, aztán úgy gondolták, hogy mindenkinek jó, ha megosztják a kapcsolatukat, nincs az a nyilvántartás, ami pontos képet tudna adni.
Márpedig ahogy az illegálisan fájlt megosztók lassan átrajzolják mindazt, amit a szerzői jogokról eddig gondoltunk, úgy alakítják ők át lassan mindazt, ami a telekommunikációban eddig elképzelhető volt.
A szerző médiakutató
A cikk a Magyar Telekom által támogatott kutatási program részeként jött létre, és a Creative Commons Nevezd meg! licenc alatt hozzáférhető.
Az ingyenes internettelefonálást "feltaláló" Skype valódi fából vaskarika: bár a szolgáltatásai többségéért nem kér pénzt, mégis hatalmas piaci értéket jelent (nem véletlen, hogy az eBay internetes aukciós cég tavaly 2,6 milliárd dollárt adott érte). A Skype valójában egy ingyenes, az internetről letölthető program, amely lehetővé teszi, hogy két, az internetre kötött és hangszóróval, illetve mikrofonnal rendelkező számítógép segítségével a felhasználók beszélgethessenek egymással. A program a fájlcserélőkhöz hasonló megosztott intelligenciájú, központ nélküli "telefonhálózatot" hoz létre a csatlakozó számítógépekből. Minél többen használják, annál nagyobb a rendszer kapacitása - anélkül, hogy a Skype üzemeltetőinek nagyobb beruházásokat kellene eszközölniük. Ezzel, illetve a Skype áraival a hagyományos telefoncégek nehezen tudnak versenyezni. Amíg a beszélgetés két számítógép között fut, a beszélgetés ingyenes, és amikor a hang kilép a világhálóról (azaz telefonvonalon vagy mobilhálózaton megy tovább), akkor is olcsóbb a szokásos hívásdíjaknál. Vezetékes vagy mobilszám hívása esetén nem számít, hogy a hívó fél hol tartózkodik, azaz nincs távolsági vagy roamingdíj, csak a helyi hívás árához közelítő díjat kell fizetni. A Skype a videotelefonálást és a konferenciahívást is támogatja, emiatt egyre több az üzleti ügyfél (akár nagy cégek ügyfélszolgálatai is át tudnak állni rá, ami drámaian csökkenti a telefonszámlájukat - és persze a telefontársaságok bevételét). Immár a Skype "mobilizálása" is napirenden van: egyrészt elkészült a program mobiltelefonra optimalizált változata, másrészt pedig a mind sűrűbb hotspot-hálózat jóvoltából mobilszámítógéppel is egyre több helyen lehet "Skype-olni".
