Hátborzongató a "logika", amely feltételezi, hogy a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze a demokrácia tizenhatodik esztendejében bárki fizikai megsemmisítésére szólít fel. Ez a gondolkodásmód kiagyalóit minősíti, s oly képtelenség, hogy annak visszautasításával sem bíbelődnék.

A versike első két sora a leggyakrabban használt rigmus, melyet - folklórban nem szokatlanul - elferdítettünk, utalva arra a faramuci helyzetre, hogy a húsvét ez alkalommal a két választási forduló közé esett. A zengemény szól egyfelől arról, hogy nem szavazni is állampolgári jog, másfelől arról, hogy a választási kampány meglehetősen eldurvult.

(A vaskosság amúgy eme versezetek sajátja.)

Minő véletlen, a lapjukban zaftosan pertraktált értelmezés sem bennünk, sem az RTL televízió vezetőségében nem merült fel. Tán nem véletlenül. Ha így folytatjuk, a tojás szó bármifajta említését (zápulás, dagadás, kékülés) Herényi úr fogja személye elleni támadásnak venni.

A műbalhé célja nyilvánvaló: egy ártalmatlan semmiség üggyé pumpálásával lehetőséget adni igazságügyi kalapművésznőnknek újabb önüldözésfutamokra, valamint elterelni a figyelmet Schmuck és Leisztinger urak viselt dolgairól, s arról, hogy ez a váratlanul lehetőséghez jutott pártocska jelenleg éppen önmagát szalámizza fel. Hogy mindehhez a Pártlap kerepelve aszszisztál, szomorú, de nem meglepő.

Bocsánatot kérnem tehát nincs miért. Bocsánatot a Nemzetes Asszonynak kellene kérnie attól a két és fél millió választópolgártól, akiket elárult.

Herényi üdvözlettel:

Fábry Sándor

A fenti hozzászólásról csak annyit - ismét bebizonyosodott: a stílus maga az ember. (A szerk.)