Maróczy már több éve visszavonult a sakkozástól, de miután külföldre kellett menekülnie, mintegy ötvenévesen ismét a sakkozás segítségével kereste meg a kenyerét a családja számára. A szegedi születésű nagymester élete hátralévő harminc évében Menchik mellett a későbbi holland világbajnok Euwet is edzette, hazatérte után pedig még két sakkolimpiai aranyat szerzett Magyarországnak!

Vera Menchik igen jó tanítványa volt Maróczy Gézának, már 1927-ben óriási fölénnyel lett világbajnok, és a címét később több alkalommal megvédte. Korának egyetlen hölgyjátékosa volt, aki a férfiversenyeken is ragyogóan szerepelt. Olyan nagymestereket győzött le, mint Sultan Khan, Mieses, Euwe! Ramsgate-ben, 1929-ben Capablancától mindössze fél ponttal lemaradva osztotta Rubinsteinnel a második helyet úgy, hogy még Maróczyt is megelőzte.

Szabó László (1917–1998) mesélte keserű iróniával, példázva, hogy „milyen az élet”: 1942-ben a világhírű magyar nagymester Londonban tartózkodott. Hazahívták, mondván semmitől nem kell tartania, pont olyan bánásmódban fog részesülni, mint a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó és egyébként színikritikus Petschauer Attila. (Szabó István róla mintázta a „Napfény íze” című film főszereplőjét.) Az ígéret „igaznak” bizonyult. Ahogy Szabó László Budapestre érkezett, máris Petschauer mellett találhatta magát a munkaszolgálatban. A munkaszolgálatot aztán az orosz hadifogság követte. A nagymester, miután hazajött a hadifogságból, mintegy húsz évig a legjobb magyar sakkozó volt, többszörös világbajnokjelölt és tízszeres magyar bajnok lett.

Vera Menchik a „biztonságos” Angliában élt a világháború alatt. Kenti otthonát 1944. június 26-án bombatámadás érte, mely során ő, a nővére és az édesanyja meghalt. Szabó Lászlónak igaza van, az élet kiszámíthatatlan…

Az izgalmasan szomorú történetet kövesse egy igazi „Menchik-játszma”, melynek áldozata Sir Goerge Alan Thomas kiváló angol sakkmester és mellesleg hazája 21-szeres tollaslabdabajnoka!

KIRÁLYINDIAI VÉDELEM
Menchik–Thomas, London, 1932

1. d4 Hf6 2. c4 g6 3. Hc3 Fg7 4. e4 d6 5. f3 Sämisch (1896–1975) találta ki ezt a felépítést, mely erős, nehezen támadható gyalogcentrumot akar kiépíteni.

5. – 0-0 6. Fe3 e5 7. Hge2 b6 Lassú. Kaszparov azonnal megkezdte a küzdelmét a kialakuló világos centrum ellen, és 7. – c6 8. Vd2 Hbd7 9. d5 cxd5 10. cxd5 a6 11. g4 h5! 12. h3 b5 13. Fg5 Va5 14. Hd1 b4 15. Hg3 Hh7 16. gxh5 Hxg5 17. Vxg5 Ff6 18. Vh6 Fg7 19. Vg5 (19. Vd2-re 19. – Hc5 jön, és fenyeget 20. – Hb3!) 19. – Ff6 20. Vh6 Fg7 után Ivancsuk nem tudott kitérni a lépésismétléses döntetlen elől (Dos Hermanas, 1996).

8. Vd2!? Hc6 9. d5! He7 10. g4! A zárt centrum mellett sötétnek nincs ellenesélye, jöhet a felvonulás a királyszárnyon.

10. – Hd7 10. – h5!? sem akasztja meg a támadást, mert 11. h3! a5 12. Fg5! után beroppan a fekete királyszárny.

11. Bg1 a5?! Felad minden ellenesélyt. Jó, vagy nem jó, érdekes 11. – a6!? majd 12. – b5 gyalogáldozat.

12. 0-0-0 Hc5 13. Hg3 Fd7 14. h4 a4 15. h5 Vb8 16. Fh6! Eltávolítja a királyt védő utolsó figurát, a g7 futót.

16. – Va7 17. Fxg7 Kxg7

18. Hf5†!! Világos játszmavezetése szupernagymesterre vall! Zárás, felvonulás, védőfigurák cseréje és most figuraáldozattal jön a döntő áttörés.

18. – Hxf5 Nem jobb 18. – gxf5 sem, hiszen 19. Vg5† Hg6 20. h6† Kg8 21. Vf6 mattal végződik. Viszont valamennyire ellenállt volna 18. – Fxf5!?: 19. gxf5 Hg8!, bár 20. hxg6 fxg6 21. fxg6 hxg6 22. Vg5 Bf6 23. Hb5 Vb7 24. Fe2 után jöhetnek a világos tornyok a h-vonalra.

19. gxf5 a3 Már mindegy: 19. – b5 20. f6† Kxf6 21. Vg5† Kg7 22. h6† Kg8 23. Vf6; 19. – Bg8 20. hxg6 hxg6 21. fxg6 fxg6 22. Vg5 Fe8 23. Ve7† Ff7 24. Fe2 Bae8 25. Bxg6†! Kxg6 26. Bg1† Kh5 27. f4†, és mind a két esetben gyors matt következik.

20. f6† Kh8 20. – Kxf6 21. Vg5† Kg7 22. h6†, majd 23. Vf6 védhetetlenül mattot ad.

21. Vh6 axb2† 22. Kb1 Bg8 23. hxg6 fxg6 24. Vxh7†!! A támadás méltó befejezése! 24. – Kxh7-re 25. Bh1 mattol! Sötét feladta.