Ráadásul az olaszországi 8:11 mellett amiatt is főhetett Kovács István tréner feje, hogy vajon sikerül-e megfelelőképpen helyettesíteni a részleges lovaglóizom-szakadását követően még mindig csak lábadozó nehézbombázót, Biros Pétert, de - fájdalom - hamarosan kiderült: a baj ennél sokkal nagyobb...

Bár az odakinn összesen hét gólig jutó Madaras, Szívós duó ezúttal udvariasan meghúzódott a háttérben, a látogatóknak maradt légiósuk, aki már az elején elkeserítette az indiszponált, gyermeteg hibák tömkelegét elkövető vendéglátót: a kívülről leginkább úszóversenyhez hasonlítható első negyedben kizárólag a szerb Vujasinovics talált a hálóba, így a különbség nemhogy csökkent volna, még nőtt is. Noha a differencián a második nyolc percben sem sikerült faragni (2:3), ez a periódus még istenes volt a következőhöz képest: a tavaly Euroliga-második, azt megelőzően pedig aranyérmes Honvéd újkori históriájának feltehetően legsiralmasabb negyedét produkálta. A történtek érzékeltetéséül annyit, hogy Kovács kínjában vízbe küldte Birost is, továbbá, hogy az olaszok hetedik gólját úgy szerezte Angellini, hogy egész medencés akciója közben nem akadt egyetlen magyar sem, aki legalább megkísérelte volna megtámadni őt... A már csupán a formalitás kedvéért lejátszott záró felvonás 8:4-es itáliai vezetésnél indult, s Madaras kétségkívül történelmi góljával zárult: mivel az olimpiai bajnokok sorával felálló, ám ekkorra atomjaira hullott Honvéd erejéből (és akaratából) már nem tellett semmire, a korábbi Vasas-balkezes olyan árván maradhatott Gergely kapuja előtt, hogy a szituációt akár a Twist Oliver szomorú történetét regénybe foglaló Charles Dickens is megörökíthette volna.

Ha optimistán nézünk a jövőbe, azt mondhatjuk, a 12:7-es (az összesítésben 23:15-ös!) vereség mindössze annyit jelent, hogy a Honvéd - időtlen idők óta először - nem lesz ott a Final Four mezőnyében. Ha kicsit pesszimistábban, akkor ennél lényegesen többet.

Birossal sem lehetett Madarast fogatni...