A target group (a célcsoport: a választó, úgy általában, és különösen a bizonytalan szavazó), köszöni szépen, megvan, és nem nagyon szeretné gyötörni magát makrogazdasági alapfogalmakkal. A véleményvezérek (opinion leaders) - az újságot olvasók, a politika iránt érdeklődők - sem győzhetők meg túl hatékonyan: a pénzügyi egyensúly megbomlása nem tartozik éppen a könnyen leírható fogalmak közé. Az egyik érvre bizonyosan van egy másik ellenérv. Abszolút igazságról nem lehet beszélni - és ez az, amit ma a gazdasági adatok kapcsán mindenki ért.

A Fidesz minden eszközzel próbálja elmagyarázni a probléma nagyságát - lehetőség szerint minnél nagyobbnak mutatva azt. Erről (is) szól a depressziókampány - a rákfenéje persze, hogy többi közt azért élünk jobban, mint négy éve, mert rosszabb az államháztartás helyzete. A magasabb nyugdíj, a kiáramló jövedelem, a - gazdasági ésszerűség szempontjából - indokolatlanul csökkentett személyi jövedelemadó és áfa az államot hozta nehéz helyzetbe, nem a választót. Az, aki az olcsóbb sonkát tömi a gyerekbe az új autó hátsó ülésén, nehezen fogja érteni, miről szól a szomorú plakát az épp átadott sztráda mentén.

A "becsaptak minket" kezdetű friss szlogen ezt igyekszik - leegyszerűsítve - a fejekbe verni. Csakhogy a gond éppen az, hogy senki se titkolta (igaz, nem is reklámozta), mi az ára az elmúlt négy év gyarapodásának - és ezen az se változtat, hogy a pénzügyi tárca az első forduló utáni hétfőre tolta a negyedéves számok hivatalos közlését. Aki figyelt, régóta tudja: az államháztartás hiánya tényleg kritikus szintre jutott - és ez független attól, hogy márciusban vagy fél év elteltével éppen jobb vagy rosszabb-e az egyenleg. Nem azzal van ugyanis baj, hogy ma mekkora a deficit, hanem azzal, ahogyan az állam működik. És ez sem most keletkező, hirtelen tudomásunkra jutott gond, hanem évekkel ezelőtti.

Egy szerencsés helyzet, a világban kialakult pénzbőség miatt tudtunk ennyivel jobban élni, és venni fel a hiteleket - háztartási és költségvetési szinten egyaránt. Közben késtek a reformok - vagy koncepció, vagy bátorság, vagy mindkettő hiánya miatt. Így ez sokáig nem folytatható. (Ezt is régóta halljuk.) Alapvető átalakulásra van szükség, az adórendszertől a kiadások szerkezetéig sok minden változtatásra szorul: a helyi önkormányzatok feladataitól az oktatás vagy az egészségügy helyzetén át a vasút finanszírozásáig.

Járai Zsigmondnak abban, amit erről mond, sokban igaza van. Feltűnő azonban, hogy jegybankelnökként ezt ennyiszer és ilyen időzítéssel teszi. Közgazdasági okokkal mindenesetre nehezen lehet alátámasztani az utóbbi két nap két nyilatkozatát. Marketinges magyarázatra persze könnyebb rábukkanni - ha nem is a jegybank hitelességének erősítését szolgáló stratégiában. Járai belépése a Fidesz-kampányba egyértelműen a véleményvezérek meggyőzését szolgálja. Hiszen "hiteles, független személyiség, szakmai érvekkel" - a mosóporreklám-gyártók álma.

De a bankok bankjának első emberével pont az a gond, hogy túl sokszor kiáltott már farkast - és ahogy most is, fölfedezhetők politikai motívumok. Ezért igazságai ide vagy oda, nyilatkozatai hatástalanok. És ez sem jó.

"Üzenetét" éppen akkor nem veszik majd eléggé komolyan, amikor valóban szükség volna rá. Igaz, ahogy a dolgok most állnak, egy éve sincs hátra ebben a székben.