"A Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan az a populista program, az az alkotmányfelfogás, az a demokráciafelfogás, az a piacellenes magatartás amelyik, nagyon-nagyon messze van egy konzervatív, egy jobboldali párttól, ezért nem kíván együttműködni."

Dávid Ibolya, 2006 április 11.

Mára világossá vált, hogy az MDF-en belül nem mindenki osztja ezt a véleményt. A hivatkozási alap a kormányváltás szükségessége, mely felülírni látszik bármilyen más célt azok szemében, akik az együttműködést szorgalmazzák. Úgy tűnik, számos MDF-es politikus pontosan annak a populista retorikának az áldozata, amely ellen Dávid Ibolya a négypárti vita során oly karakteresen kiállt, nem kevés szavazatot hozva az MDF számára. Most a Fidesz az “egy a célunk, a kormányt leváltani" szlogennel próbálkozik. De tényleg egy a céljuk?

Dávid Ibolya nyilatkozataiból és az MDF programjából egy modern, középre húzó, jobboldali, konzervatív párt képe körvonalazódik. Ezek a fogalmak az itthon meghonosodott politikai közbeszédben tisztázásra szorulnak. A Fidesznek sikerült elhitetni azt, hogy a konzervativizmus és jobboldaliság az a politika, amit ők folytatnak és programjukban megfogalmaznak. Ez azért baj, mert a Fidesz nem jobboldali párt. Programjában egyenlő arányban szerepelnek szélsőbaloldali és burkoltabban, szélsőjobboldali elemek.

Teljes foglalkoztatottság - ez erősen szélsőbaloldali, mondhatni kommunista álom, mellyel önmagát komolyan vevő konzervatív párt nem kampányol. A privatizációellenesség, a visszaállamosítással való fenyegetőzés pedig szintén baloldali, de inkább szélsőbaloldali jellegzetesség. A protekcionista, piacellenes program pedig alapvetően nacionalista, és se a jobb, se a baloldalhoz nem köthető egyértelműen (baloldalon gyakran az antiglobalizmus kapcsán merül fel). Nincs olyan felismerhető szervezőelv vagy eszme, amely a Fidesz programját képes összefogni. A Fidesz programja színtiszta felszín, melyet hangzatos és populista szlogenek tartanak össze, no meg Orbán Viktor kétségtelenül karizmatikus személyisége.

Az ország viszont nem karizmatikus személyiségekből, és nem is hangzatos szlogenekből épül, hanem a pártok programjaiból. Amikor egy MDF-es képviselőjelölt visszalép a Fidesz javára, akkor egyben közösséget vállal azzal a programmal, amelyet a Fidesz képvisel. Ez a program jelenleg, ahogy az elnök asszony is kifejtette, nagyon-nagyon távol áll egy konzervatív jobboldali párttól. Ez a konzervativizmus nem hogy összeegyeztethetetlen a Fidesz programjával, egyenesen úgy is értelmezhető, mint a Fidesz programjának éles bírálata. Had idézzek két rövid részletet az MDF által felvállalt korszerű konzervativizmus alapelveiből:

Akár úgy is tűnhetne, hogy ez válasz Orbán Viktor április 2-án mondott, Sztálint és masírozó papír szobrokat emlegető beszédére. Vagy vessük össze a Fidesz Orbán által meghirdetett misszióját, a jogállamnál fejlettebb kultúrállam megteremtésének ötletét (milyen rossz emlékű politikai igény ez!) az MDF-nek a politika és kultúra viszonyáról szóló elvével: “A Magyar Demokrata Fórum elítél minden olyan kísérletet, amely a közművelődés, a művészet, a kultúrateremtés és közvetítés belügyeibe való politikai beavatkozásnak minősülhet. Elutasít minden olyan szándékot, amely a kultúrateremtés, közvetítés és a kultúrában tájékozódás szabadságát, függetlenségét sértheti."

Ezekből a példákból kiderül, hogy gyakorlatilag nincs átjárás az MDF és a Fidesz elképzelései között - nemcsak ezeken a területeken, hanem szinte sehol. Nincs értelme MDF-ben és Fideszben gondolkodni, csak MDF-ben vagy Fideszben. A különbség áthidalhatatlan a két párt között. Orbán Viktor viszont az MTV Este című műsorában úgy nyilatkozott, hogy “ha ön [Baló György] egymás mellé teszi az MSZP és az SZDSZ programját, s megnézi milyen kérdésekben mekkorák az eltérések, meg a Fidesz programját, és ugyanebből a szempontból megvizsgálja, azt fogja látni, hogy az MSZP-SZDSZ programjai között számosabbak és nagyobbak a eltérések, de ők mégis meg tudnak állapodni, mert a megállapodás az akarat kérdése."

Ez a kijelentés akkor is nyilvánvaló blöff, ha csak a kampányban is ismerté vált programelemeket vesszük szemügyre. Az egészségügy reformjáról szóló elképzelés - a magántőke bevonása - messze közelebb áll mind az MSZP, mind az SZDSZ programjához, mint a Fidesz elképzeléseihez, melyek igen karakteresen jelentek meg a párt kampánya során. Gondoljunk csak “az egészség nem eladó" szlogenre vagy a háromszázezer forintos mandulaműtéttel riogató telefonokra. Gazdasági területen az egykulcsos adó bevezetése szintén inkább az SZDSZ-hez áll közelebb, mint a Fidesz programjához. Az MDF társadalompolitikája, főleg az esélyegyenlőség és a nemek közötti diszkrimináció megszüntetésére vonatkozó elképzelések sem igazán összeegyeztethetőek, nem hiszem ugyanis, hogy Pelczné Gál Ildikó és Pusztai Erzsébet könnyedén megtalálnák a közös hangot.

Érdemes megfogadnunk Orbán Viktor tanácsát, és egymás mellé tennünk a pártok programjait. Mert ha valóban elolvassuk az MDF programját, akkor érthetővé válik mit ért Dávid Ibolya komoly elvi különbség alatt. Ez azért fontos, mert a Fidesz most azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy Dávid Ibolya csak kifogásokat keres, direkt irreális és elfogadhatatlan feltételeket támaszt a Fidesszel szemben, csak hogy elkerülje a megegyezést. Ezek az elvi különbségek viszont nem Dávid Ibolya bejelentésével keletkeztek. Ismertek voltak a választások előtt is.

Így Gémesi és az őt követők együttműködése a Fidesszel kétféleképpen magyarázható, és egyik sem túl hízelgő. Lehetséges, hogy úgy indultak az MDF színeiben, hogy nem ismerték, nem értették meg az MDF programját - így a két párt programja közötti átjárhatóság problémája fel sem merült. Vagy egyszerűen bekövetkezett az, amire Dávid Ibolya sem számított amikor még ezt nyilatkozta: "A hatalom nem kísérti az én csapatomat, mert ők valóban konzervatív politikusok, akiknek sokkal-sokkal többet ér egyfajta értékrend, egyfajta program, egyfajta moralitás melletti kiállás, mint az, hogy egy tál lencséért, egy bársonyszékért eladják a meggyőződésüket." Úgy tűnik, Gémesi számára mégis vonzóbbnak tűnt a bársonyszék, amit nem is szégyell kimondani: "az én feladatom az, hogy április 23-án mandátumot szerezzek".

A Fidesz retorikája gyakorlatilag nem változott. Ugyanazzal az érvrendszerrel győzködi az MDF-et összefogásra, mellyel az évek során bedarált minden jobboldali politikai formációt. És közben folytatja a bedarálást. Most is azt állítja, amit mindig is állított: az összefogás, a mindent felülíró közös cél, a jobboldali egységfront megteremtésének szükségszerűségét a fenyegető veszéllyel szemben. Különösen fájdalmas lehet most Dávid Ibolyának a saját soraiból hallgatni azt az érvelést, mellyel a pártját megpróbálták kiírni a történelemből. És íme a sors iróniája: most mégis ennek a pártnak adatott meg, hogy történelmet csináljon.

A Fidesznek - nagyobb eszmerendszerekhez köthető szervezőelv híján - Orbán Viktor személyisége és meggyőző ereje és az őt segítő szűk politikusi kör támogatása kölcsönöz koherenciát. Elég groteszk Gémesitől azt hallani, hogy a “pártnak történelmi esélye van arra, hogy megvalósítsa a programját" a Fidesszel való együttműködésben. Milyen programról beszél? Az MDF programjáról biztos nem, mert annak a programnak a megvalósítása a populizmussal való szakítás, ami voltaképpen azokkal való szakítás, akik modern konzervatív párt helyett egy populista tömegpártot hoztak létre.

Csakhogy ezek az emberek jelentik magát a Fideszt: Orbán Viktor, Kövér László, Áder János és a többiek. Történelmet egy modern jobboldali párt létrehozásával lehet írni, mert ez az ami nincs jelenleg Magyarországon, ez az amire szüksége van az országnak. Ennek a lehetőségnek fordítanak most hátat a Fidesz javára visszalépő MDF politikusok. Teszik mindezt a “nemzeti összefogás" nevében, hogy “Magyarországnak végre nemzeti kormánya alakulhasson". Micsoda elvtelen demagógia!

Ugyanis volt pártjuk programja, a normális Magyarországért program többek között arról is szól, hogy felelős politikus nem sajátíthatja ki a nemzet fogalmát saját politikai céljaira. Nincs annál nemzetibb kormány, mint amit a magyar választók szabad és demokratikus választások során megajándékoznak a bizalmukkal.

Néhány politológus most arról beszél, hogy Dávid Ibolya makacssága az MDF további felmorzsolódásához vezethet. A legutóbbi közvélemény-kutatások ennek ellentmondanak. De ennél is fontosabb, hogy akik most talpon maradnak, azok most tényleg elhihetik egymásról, hogy nekik “sokkal-sokkal többet ér egyfajta értékrend, egyfajta program, egyfajta moralitás melletti kiállás, mint az, hogy egy tál lencséért, egy bársonyszékért eladják a meggyőződésüket". Politikusok jönnek és mennek egy párt életében, de ezek az emberek most megtanulták, hogy egymásra mindig számíthatnak, megtanulták a bizalmat. Egy ilyen stabil mag köré lehet pártot építeni.

Jelenleg az MDF gazdasági programja veszi leginkább figyelembe a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ajánlását a magyar gazdaság rendbetételére. Az MDF piacbarát, és a piac ezt meg fogja hálálni. Lesz elég szakember akik segítenek kidolgozni a párt jövőbeli gazdasági programját. Igaz, nem lesznek három és fél millióan, de talán ez nem is baj. Ami a társadalom és egészségpolitikai kérdéseket illeti, Pusztai Erzsébet neve számomra garancia. Ha kitartanak elveik mellett, akkor fényes jövő áll előttük. Gémesi és társai pedig egy kopott bársonyszékből, esetleg egy tál lencse mellett hallgathatják, hogyan árulózza le a Fidesz azokat, akik képesek voltak hűek maradni azokhoz az elvekhez, amelyek parlamentbe juttatták az MDF-et.

A szerző a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének Ph.D. hallgatója