A brit uralkodók híresen rugalmasan kezelik a születésnapjukat, e hagyomány alól nem kivétel II. Erzsébet sem. Az általában puritánnak beállított királynő „biológiai" születésnapját április 21-én ünnepli, e napra igazán nagy partit nem rendeznek: mindössze szűk körű családi vacsora keretében köszöntik fel a nemrég felújított Kew Palotában.

Miközben a brit médiát már elönti a születésnapi láz, maga az ünnepelt úgy döntött, hogy két hónappal később, június 17-én a Trooping of the Colour elnevezésű díszszemle lesz a hivatalos megemlékezés. Ami még mindig szűk időhatár a néhai VII. Eduárdhoz képest, aki november 9-i születésnapját – a hűvös őszi időjárás miatt – mindig a rá következő év májusában-júniusában ünnepeltette meg. II. Erzsébet visszafogottságának fő indoka az, hogy – ha hinni lehet a Windsor-ház ügyeiben bennfentes sajtónak – a királynőt saját ajnározásánál jobban érdekli jövőre esedékes 60. házassági évfordulója.
Miközben a brit belpolitikai élet egyik legélesebb vitatémája a nyugdíjkor elkerülhetetlen emelése, II. Erzsébetnek meg sem fordul a fejében a visszavonulás. Jottányit sem enged abból a fogadalomból, amit 21. születésnapján tett, miszerint „egész életét, legyen az hosszú vagy rövid, a haza és a Birodalmi Nemzetközösség szolgálatába állítja”. A darázs derekú, szépséges Erzsébet – aki akkor már végzetesen szerelmes volt a nyalka tengerésztisztbe, Fülöpbe, a görög királyi család sarjába – aligha gondolta, hogy kötelességének teljesítését még 26. születésnapja előtt el kell kezdenie – apja, VI. György hirtelen halála miatt.
Amikor nyolcvan évvel ezelőtt, közvetlenül a bolsevik forradalom „begyűrűzésének” veszélyét idéző nagy-britanniai általános sztrájk előtt Erzsébet világra jött, fel sem merült, hogy egy szép napon György yorki herceg fog uralkodni. VIII. Eduárd 1936. decemberi lemondása azonban az addig királynak alkalmatlannak tartott, „dadogó Bertie-t” katapultálta a trónra. Erzsébet viszont még mindig reménykedett, hogy egy fiútestvér születésével elkerülheti az uralkodói szerepkört.
Nem így lett, és a többi történelem. Erzsébet 1952. februárja óta tíz brit kormányfőt fogadott szokásos keddi audienciáin, a Downing Street 10. jelenlegi lakója, Tony Blair pedig immár uralkodása idején született. Erzsébet 54 éve tartó regnálása idején felismerhetetlenül megváltozott a világ, elég a brit gyarmatbirodalom összeomlására, a hidegháború befejeződésére, a Szovjetunió összeomlására, majd a vasfüggöny országainak Európához való csatlakozására gondolni. Ha a világpolitika és a brit társadalom gyökeres átalakulása alaposan igénybe vehette a királynőt, még nehezebb lehetett alkalmazkodnia a média egyre tolakodóbb beavatkozásához az udvar életébe. A tartózkodó, családcentrikus Erzsébetet korábban elképzelhetetlen kihívások elé állította, ahogy ország-világ szeme láttára omlott össze a négyből három gyermeke házassága. Bár két exmenye, Diana és Sarah (Fergie) gyakran hozta kínos helyzetbe indiszkrécióival, semmi nem készíthette fel a walesi hercegnő 1997. augusztus végi halálos autóbalesetét követő spontán nemzeti gyászra. Csak az uralkodó páratlan PR-reflexe mentette meg a királyi családot a republikánus indulatok elhatalmasodásától. Jó érzékkel ismerte fel a közhangulatot és döntött arról, hogy más földi halandókhoz hasonlóan kész személyi jövedelemadót fizetni, illetve átláthatóbbá tenni a Windsorok pénzügyeit.
A nyilvánosság egyébként hasznosan világította meg a különbséget személyes és a „korona” vagyona között. Míg korábban Nagy-Britannia legtehetősebb személyének számított, a The Sunday Times legutóbbi „gazdagok listáján” a tízmilliárd fontra tartott Királyi Kollekció értékének levonása után a maradék 270 millió font alig a 180. helyre volt elég.
Kerek születésnapján a királynőt büszkeséggel töltheti el, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosságnak mindössze tizenkilenc százaléka szeretne áttérni a köztársaságra, csak egy százalékkal több, mint 1969-ben. Ez elsősorban alkalmazkodóképességének, bölcsességének köszönhető, de vonzerejéhez tartozik, hogy miközben örökösen a nyilvánosság előtt forog, sikerült megőriznie bizonyos kifürkészhetetlenséget, titokzatosságot is.

II. Erzsébet