Bőhm Antal, az MTA Politikai Tudományok Intézete tudományos tanácsadója, a győri Széchenyi István Egyetem professzora kollégájával, az azóta elhunyt Pál Lászlóval az 1970-es évek közepétől tanulmányozta az akkori munkavállalók egyharmadának életformáját. Az idő tájt vált világossá - mondja Bőhm Antal -, hogy a munkásosztály elvont fogalmával nem sokat lehet kezdeni. Az 1,2 millió naponta és a közel 300 ezer hetente, kéthetente, havonta vonatozó dolgozó sajátságos életet élt. Az előbbiek hajnalban keltek, általában későn értek haza. Az utóbbiak munkásszállón laktak, ők voltak a fekete vonatok utasai. "A távolsági ingázó hátrányos helyzetben van a helyben dolgozókkal és a bejáró rétegekkel szemben. Státusa ideiglenes lakóhelyén jobbára vendégmunkás-státus" - írták 1985-ben megjelent könyvükben. A naponta ingázók élete sem volt azonban fenékig tejfel. A nyugaton gulyáskommunizmusnak nevezett magyar modell, a környező országokénál lényegesen jobb élelmiszer-ellátás, magasabb életszínvonal együtt járt az önkizsákmányolással.

A rendszerváltás különösen súlyosan érintette a távolsági ingázókat. Ők általában a kevéssé versenyképes nagyüzemekben végeztek szakképzettséget nem igénylő munkát. Így a leghamarabb kerültek az utcára, és mivel a szülőhelyükkel való kapcsolatuk meggyengült, s gyakran családjuk is felbomlott, a munkásszállók megszűntével sokan hajléktalanokká lettek. A napi ingázók csoportjai is átrétegeződtek. Miközben az iparban dolgozó ingázók száma erősen megfogyatkozott, a nagyobb városokból az agglomerációba fiatal értelmiségiek, vállalkozók és alkalmazottak költöztek ki. Egyebek között ennek a folyamatnak az eredménye, hogy a főváros lakosainak száma a korábbi 2 millióról mostanra 1,7 millióra csökkent.

Az ingázók életmódjának tanulmányozása hívta fel a figyelmüket a helyi társadalmak problémáira, mondja Bőhm Antal. Ahonnan a munkaerő elszármazott, ott előbb-utóbb romlani kezdett mind a szolgáltatások, mind a közélet színvonala. Ez pedig a népesség öregedéséhez, fogyásához vezetett, s vezet ma is. Az 1980-as évek közepén a folyamat megállíthatónak, illetve visszafordíthatónak tetszett, a rendszerváltás viszont radikálisan felgyorsította. Jelenleg a 3200 magyar település felén kevesebb mint ezer lakos él. Ezért roppant fontos volna, ha lenne helyi politika. Ámde ilyen ma nincsen Magyarországon, állítja Bőhm professzor. Jószerével mindenről a fővárosi pártközpontokban döntenek. A helyi társadalomnak, a helyi politikának nincsen becsülete. Hogy legyen, ahhoz Bőhm Antal szerint sokkal több demokráciára és pénzre volna szükség.

Bõhm Antal