A helyi visszalépésekről szóló hírek mellett új elem, hogy az Antall-kormány kiérdemesült masztodonjai már a rendszerváltó miniszterelnök politikai örökségének feléléséről beszélnek - Dávid Ibolyára szegezett mutatóujjak erdejében.

A csendkommandó láthatóan feléledt. Miután Antall József egykori bizalmasai - tisztelet a kivételnek - cinkos némaságban végignézték, ahogy a Fidesz több menetben porig alázza és jelentéktelen törpepárttá zsugorítja az MDF-et (vendégségben, bizalmasan, egymás füléhez hajolva merték csak néha kifejteni az orbáni politikával kapcsolatos fenntartásaikat), tegnap megtörték hallgatásukat. A Fórum székháza előtt tartott kiscsoportos nemzetféltésen Jeszenszky Géza, Antall egykori külügyminisztere például elmondta (Tar Pál és Granasztói György volt nagykövetek ritmikus bólogatása közepette), hogy szerinte a rendszerváltozás dicső záróaktusa volna, ha az MDF végre ismét megbarátkozna a Fidesszel. Hasonlóképp lobbizik az '56-os Magyarok Világszövetsége és a Professzorok Batthyány Köre is a Fidesszel kötendő szövetségért. (Solymosi Frigyes talán az egyetlen, aki az elmúlt években rendszeresen szót emelt a Fidesz megalomániája ellen. Volt rá alkalom, hogy társainak "el is kellett" határolódniuk tőle; a frissebb termésből Roszik Gábor, a '89-ben elsőként szabadon megválasztott ellenzéki képviselő említendő.) Vérmérséklettől függően van, aki csupán a jobboldal megosztottságától óv, más a baloldali hataloméhségről és a kormányváltás szükségről beszél, de olyan is akad, aki szerint '56 hősi emlékének megcsúfolása volna, ha az éppen zajló demokratikus választások után Wittner Mária nem a kormánypárti patkóban kapna helyet. Ez utóbbi igen tekervényes észjárásra utal. Megannyi érv, eltérő hangsúlyok, de a végkövetkeztetés ugyanaz: Antall József, ha élne, bizonnyal Orbán Viktorra szavazna, és hagyná a csudába ezt az MDF-nek nevezett izét. A "megosztó mesterkedésben" utazó "kollaboráns" Dávid Ibolya tehát csak ne takarózzon az antalli örökség képviseletével, miközben "zsákutcába" viszi a honi kereszténydemokráciát. Mindezt Tar Pál fogalmazta meg legvilágosabban: "El a kezekkel Antalltól!" - mármint Dávid Ibolya kezeivel.

Túl a már említett körülményen, miszerint az újonnan aktivizálódott antalli "hagyatékvédők" az MDF évek óta tartó ledarálását, a közelmúlt minősíthetetlen tetteit és nyilatkozatait szótlanságukkal asszisztálták végig, a mostani konzervatív tiltakozáshullámnak van egy még kevésbé ízléses vetülete. Antall József 1993 decemberében elhunyt. Hogy miként döntene a jelen helyzetben, illetve hogyan viselkedett volna MDF-elnökként a Fidesz egységtörekvései láttán, aligha tudhatjuk - az urak egyike sincs abban a helyzetben, hogy az ő nevében bármilyen irányba vezesse, netalántán lökdösse Dávid Ibolyát. Aki mégis efféle szerepben tetszeleg, az alighanem médiumnak képzeli magát, és bizonyos értelemben az is.

A médium latin szó. Közvetítőt és középszerűt jelent.