"Töltse le Antal Imre mondatait! Küldje a megfelelő kódot a 0690/633-644-es számra!

Nem zavar, hogy nincsen... 13100

Szeretném magam intézni... 13101

Polip erikához képest... 13102"

(Mobiltartalom-szolgáltatása Blikkben)

Kialufóliázom este a Lakers-Sunshoz az üstben főtt sonkát, kolbászt, tojást; Steve Nash, Kurt Thomas és Raja Bell nem játszik, sima vendégzakó, nyilván, előtte legyűrtem egy fájdalmas West Brom-gólnékülit, otthon, szinte biztos kiesés, mi lesz a Gera Zolival, ugye, és Kanunak fekete gilisztákból van a haja. (Volt Újpest-Fradi is, de már annyira sem érdekel, hogy az interneten utánabogarásszak. Bogarászni kellett volna, mert dugdossák, dugdossuk, senkinek sem hiányzik igazán, és tényleg van rajta elég szégyellnivaló. Érdemes bizonyos hagyományokat meghaladni.)

Húsvéti meccs az NBA-ben, ma biztos rájátszó lett a Chicago is, mert idegenben nyomta le laza húszassal a konferencia-esélyes Miamit, ez már az alapszakasz vége, az élcsapatok lazítanak, bármi elképzelhető, mint ahogy este fél tizenegykor sonka, kolbász, tojás, egy üstben főtt mind, pedig régen túl a napi kalóriakereten, azt a keretet már délután három felé átvihettem, amikor a diós-megygyes süteményből negyedszer, de mindegy, húsvét van, az az öt-hat kiló fölösleg rajtam meg egyre reménytelenebbül fölösleg marad, sőt; amióta állandó térd- majd Achilles-problémák miatt az öregedő agglomerációs kosárlabdázó státusából is kikoptam, tényleg reménytelen, mert a Norbi belőlem nem eszik, semmi kocogós-uszodázós puhapöcsűség, akkor jöjjön, aminek jönnie köll, a háj, a Hullámzó Balaton, ahogy egyre tágulsz belülről, egyre csak növekszel, ismeretlen, mély kamrák nyílnak, és kitolod a halált.

Sonka, kolbász, tojás egy üstben, egy üst mind felett, tolom a fejembe, a kis Sonka Neri, húsvét legitt, szerencsére mifelénk már senki nem locsolkodik, nem Pesten, az normális, hanem már vidékütt sem, az Alföldütt, érdemes meghaladni bizonyos hagyományokat, másokat meg nem, persze, példának itt van a sonka rögtön (kolbásszal, tojással egy üstben), de az öltönyös részeg biciklisek nélkül speciel elvagyok, bár tudtak egy kis színt vinni az életbe azért, persze akkoriban, amikor még így kelletett színt vinni az életbe, mert nem volt még Mónika-show.

A mentőszolgálat szóvivője nem emlékszik a mostanihoz hasonlóan józan locsolkodásra, írja az MTI, szégyen és gyalázat, tényleg, hogy ilyen felháborítóan kevés a részeg, valamiért elkezdtünk egyébként, mi magyarok, látványosan kevesebbet inni, mondtam is minap Albertnek, aki a Szovjetunióban volt kénytelen fölnőni, tehát látott egyet s mást alkoholice, hogy milyen furcsa viszszagondolni, mennyire létformája volt az embernek a komenizmusban, nemre, korra, társadalmi státusra tekintet nélkül a vedelés, az italozó életmód, ahogy a páratlan nyelvi tehetséggel megáldott rendőrsajtóosztályok szoknak fogalmazni; és hogy ma már, illetve az utóbbi években edzés - agglomerációs kosárlabdázás, a másodosztály alsóházában - után se megy senki kocsmázni, se fiatal, se öreg, pedig tizenöt éve még elképzelhetetlen volt nem meginni tíz-tizenöt sört/hosszúlépést per kopf, ohne zsanér, meg azért munka után is, majdnem minden este ment mindenki, meg munka közben is akár; úgy nőttünk föl mindannyian, hogy a férfi: falnak támaszkodva iszik. Nagymamám szolnoki kisboltja előtt (nem az övé volt, nyilván, hanem az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalaté) a járda mellett alumíniumszőnyeg keletkezett a földbe taposott söröskupakoktól, és amikor öt-hat évesen kaptam egy üveg üdítőt, én is kiálltam a bolt mellé, falhoz támaszkodtam, és ittam üvegből, ahogy a felnőttektől láttam, olyan szerettem volna lenni, nagy, laza és részeg, és leütni az ereszcsatorna bilincsén a söröskupakot. Nemcsak a rendes húsvéti delírium volt műsoron, hanem minden ünnep- és hétköznap jóformán, bár a húsvét azért mindig kitüntetett alkalom volt, az biztos, ki ne emlékezne az árokban egymás mellett fekvő öltönyös biciklisekre, de az sem lógott ki nagyon a szocialista erkölcs laza kereteiből, hogy egy osztálytársam nyolcadikban már reggel enyhén piásan érkezett be magyarórára, és ez egy sportos iskola sportos osztálya volt, semmi hátrányoshelyzetűség vagy ilyenek.

Ha gondolkodom rajta, nem szívesen, hogy mi lehet az oka, akkor az első ok nyilvánvaló, hogy mostanában már dolgozni kell, nem, vagy csak kevésbé lehet lapátnyélre támaszkodva sörözni, nem lehet másnaposan betámolyogni, mert kirúgnak, és holtfáradtan a kocsmázás sem esik annyira jól munka után, mint amikor szinte munka helyett lehetett; meg van Mónika-show, és nem unatkoznak annyit az emberek, talán.

Ezért talál kevés részeget a szorgalmas mentőszolgálat. Időnként azért sikerül meghaladni bizonyos hagyományokat. Erre, mondjuk, ihatnánk, de az olcsó poén volna egyrészt. És másrészt is az volna.

www.nol.hu/szerda