Egyenlő közelség

Nem feltétlenül van igazuk azoknak, akik úgy gondolják az anyaországban, hogy valójában Orbán Viktor diktálta az erdélyi 22-ek levelét. Ha végigpillantunk az aláírókon, Szász Jenőtől Sógor Csaba szenátorig, kétség sem férhet hozzá, hogy a szóban forgó politikusok, papok, közéleti személyiségek esetében nincs szükség külön késztetésekre az Orbán melletti hűségnyilatkozatokhoz. Az illetők már régen magukévá tették a Fidesz üdvtanát, és teljes szívvel hirdetik: Dávid Ibolyának feltétlenül össze kell fognia Orbánnal.

Vagyis nem maga a kiállás a meglepő ez ügyben. Inkább a folytatás. Egyrészt az, hogy a 22-ek azóta is 22-en maradtak; kezdeményezésük elszigetelődni látszik. Az pedig akár pofonnak is mondható Orbán szempontjából, hogy a nyílt levél nyílt ellenkezést szült egy olyan közegben, amelyet a Fidesz régóta a maga terrénumának tekintett. Nem minden alap nélkül egyébként. 1998 óta a határon túli magyar közösségekben Orbánék megosztó politikája, a Fidesz-klientúrát díjazó támogatási rendszere súlyos károkat okozott. A kisebbségi vezetők - hol jószántukból, hol pedig a nyomásnak engedve - zömmel felsorakoztak a Fidesz mögé az előző országgyűlési kampányban, majd pedig a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáson. Azóta a magyar-magyar kapcsolatok mélypontra zuhantak - a határon túliak közül sokan nemcsak a Gyurcsány-kormányra, hanem az anyaországi szavazókra sértődtek meg. Utóbbiak viszont a szomszédból áthallatszó nemzetárulózást vették rossz néven. Ugyanígy kormányzati részről is mindvégig jelen volt a gyanakvás a legutóbbi években. Nem egyszerűen azért, mert Duray, Bugár, Kasza, Tőkés és a többiek fenntartás nélkül tették le a garast négy évvel ezelőtt Orbán további kormányzása mellett. Súlyosabban esett a latba, hogy sok határon túli vezető még a kormányváltás után sem volt hajlandó észrevenni: az anyaországi támogatás normális körülmények között nem pártfüggő, ezek a pénzek az összes magyar adófizető forintjaiból származnak.

Mindenképpen a józanodás jeleként értékelhető, hogy a mostani kampányidőszakban a kisebbségi ügy nem kapott akkora hangsúlyt, mint legutóbb. Ebben vélhetően szerepet játszott, hogy a Fidesz-stratégák (főleg a kettős állampolgárság körüli ellentmondásos visszhangra való tekintettel) határon túli szövetségeseik esetében ezúttal maguk is a korlátozott szerepvállalást ítélték hasznosabbnak. Ennél persze fontosabbnak bizonyultak a kisebbségi közösségekben teret nyerő új felismerések. Leginkább annak a véleménynek a széles körű elfogadása, hogy az anyaországi választás nem az ő kompetenciájuk. Nagy eredmény, hogy a dolgok mára eddig jutottak. Tekinthetjük ezt a mostani kampány egyik legtávlatosabb eredményének. Olyan hozadéknak, ami akár a magyar-magyar viszony újragondolásában is mérföldkő lehet.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.