Egy hete még ügyfélkapcsolati igazgató voltam - mondja Lívia, nagy pocakjával kicsit fészkelődve a szűk széken -, de már januárban nem kaptam fizetésemelést. Azt mondták minek, nemsokára úgyis szülnök.

Ez nemcsak törvénytelen, hanem értelmetlen is, hiszen a gyesről visszatérőknek meg kell adni a korábbi évek fizetésemelését - jegyezte meg a jogász az Élet a gyes után címmel rendezett konferencián, amelyen a - jobbára kisgyerekes vagy éppen várandós fiatalasszonyokból álló - hallgatóság megtudhatta, milyen módon támogatják egyes vállalkozások a kisgyerekes szülőket, elsősorban persze az anyákat.

A Nők a Munka Világában Egyesületet két gyesen lévő fiatalasszony alapította úgy másfél éve, éppen azért, hogy legyen egy közösség, amelynek tagjai egymást segítve, hálózatot alkotva átadják egymásnak a tapasztalatokat. Ehhez pedig hozzátartozik a "legjobb gyakorlatok" ismerete is, amelyeket a közelmúltban rendezetett konferencián vállalati vezetők mutattak be. A rendezvénynek helyet adó Magyar Telekomnál a hat-hét százaléknyi gyesen, gyeden lévő alkalmazott számára is adják a kollektív szerződés szerinti juttatásokat, távközlési kedvezményeket, és a gyermekágyi segély összegét kiegészítik a fizetés szintjére, valamint kamatmentes kölcsönt adnak a lakásépítéshez. Számon tartják, kinek mi a szakképzettsége, felhívják figyelmüket a tanulási lehetőségekre, tréninggel segítik a viszszatérésüket.

Vállalati, illetve a vállalat által támogatott gyerekintézményekről Pellioniszné Paróczai Margit, a Richter Gedeon EF-igazgatója ejtett szót: a cégnek van saját óvodája, üdülője, működnek a napközis táborok. Hogy ez a szociális infrastruktúra manapság mennyire az álmok birodalmába tartozik, kiderült az egyik műhelybeszélgetésen, amikor vagy tucatnyi várandós, illetve gyakorló kismama vetette össze elképzeléseit tapasztalataival. A beszélgetés két vezetője - Lengyel Zsófia a Michlein Hungáriától és a Rosta Ágnes a Magyar Turizmus Zrt.-től - azt firtatta, mit várnának munkahelyüktől a fiatalasszonyok. Szinte kivétel nélkül azzal kezdték, hogy a visszatéréskor legyen még munkahelyük. Jó lenne, ha a vállalkozás segítené a tanulást, és amennyire lehet, tegye lehetővé a rugalmas munkát. Érdekes módon a részmunkaidő igénye csak mellékesen hangzott el, talán azért - mert mint mondták - fél fizetését úgyis egész napos munkát követelnek.

A kismamák elbeszéléseiből mindenesetre más világ bontakozik ki, mint a délelőtti előadásokból. Míg Lívia itt panaszolja el, hogy már várandósan "leírták" a cégénél, addig Dórának éppen az ellenkező a baja, már a háromhónapos csecsemője mellől visszahívták volna heti egy napos munkára, és külföldi főnöke nem is érti, hogy még pénzben is rosszabbul járna, mint a gyeddel. Többeknek volt az a gondjuk, hogy a munkaadó már szülés előtt tudni szeretné, mikor számíthat rá újból. Pedig ki tudhatná, mikor adható majd közösségbe a baba?

A jó tanácsokat olykor nagyon nehéz megfogadni, vagy nem hoznak eredményt. Azzal Klári is egyetértett - aki egy reklámcég alkalmazottja -, hogy fontos a kapcsolattartás. E-mailjei azonban rendre megválaszolatlanok maradtak. A kollégák azt tanácsolták, telefonáljon inkább, de hát hogyan lehet 22 embert rendszeresen hívni, nem beszélve arról, hogy nem tudhatja, kit zavar éppen a munkában. Anna meg éppen azzal ejtette kétségbe főnökét, hogy az otthonlét ideje alatt főiskolai diplomát szerzett - így "túlképzetté" vált, ami csak problémát okoz. Zsuzsa a közalkalmazottak sajátos gondját említi: ő tanárnőként és négy gyerek édesanyjaként tízévi otthonlét után menne vissza tanítani. A közalkalmazotti bértábla előírása szerint viszont neki sokkal magasabb fizetés jár, mint egy pályakezdőnek. Így inkább az "olcsóbb" embert választják.

Az asztal másik oldalán ülő EF-vezetők sűrűn bólogatnak, de azért próbálják saját szempontjaikat is megértetni. Nehéz úgy pótolni - főleg határozott idejű szerződéssel - egy hiányzó embert, hogy nem lehet tudni, mennyi ideig maradt távol. A kérdésre, akad-e vállalkozó határozott munkaidejű szerződésre, Rosta Mariann válasza, hogy a pályakezdők, a gyakorlatszerzés reményében, szívesen belemennek ilyen egyezségbe.

A konferencia tájékoztató anyagai szerint, a magyar nők a szülés után átlag két és fél év után térnek vissza a munkaerőpiacra, míg német sorstársaik nagyjából 50 hetet, a holland nők, pedig átlag 30 hétig maradnak otthon az újszülöttel. A bölcsődei férőhelyek számát tekintve ugyanakkor sereghajtók vagyunk. Az európai gyakorlathoz viszonyítva, nálunk hosszú időre szól a szülési szabadság, ám többeknek az otthon maradás kényszer is lehet. A KSH felmérése ugyanakkor azt mutatja, hogy a "nem dolgozó" nők mindössze 13 százaléka indokolja otthonmaradását a gyerekintézmények hiányával.