Csádi csapda Párizsban
A Le Figaro című napilap szerint a több száz halálos áldozattal járó összecsapásokat a világsajtó a csádi vezetés meggyengítésére irányuló támadásként értékelte, pedig valójában árulást és összeesküvést kiáltva a helyi hatalom csapdát állított az elnököt éppen nem fenyegető lázadóknak. A konzervatív újság helyi forrásokra hivatkozva azt állította: az összezavarodott lázadókat a kormányerők tolták a csádi fővárosba, akik odaérve azt sem tudták, hol az elnöki palota.
Az összecsapásokat követően Idriss Debi csádi elnök azonnal politikai ellentámadást indított - Párizs segítségével - három irányban: megszakította a szerinte a lázadókat támogató Szudánnal a diplomáciai kapcsolatokat, megvádolta a nemzetközi közösséget a 200 ezer szudáni menekült csádi jelenléte miatt, és olajtermelésének leállításával fenyegette meg a Világbankot.
A Le Monde szerkesztőségi cikke hangsúlyozza: a francia hadsereg 1300 fős kontingense hivatalosan Csád szuverenitásának biztosítására tartózkodik az országban, de valójában elkötelezett a jelenlegi hatalom mellett, hiszen a múlt heti öszszecsapásokban a lázadó erők előrenyomulásáról a berepülő francia Mirage-ok tájékoztatták a csádi hadsereget.
- Franciaország veszélyes helyzetbe került. Nemcsak azért, mert nem számol be mindenről, amit Csádban tesz, hanem azért is, mert nem árulja el, hogy miért tesz így - véli a párizsi újság. Szerinte a hazájában nem kedvelt Debi elnök az afrikai korrupció egyik bajnoka, aki csak azért változtatta meg az alkotmányt, hogy hatalmon maradhasson.
Ha a demokrácia támogatásáról lenne szó, Franciaországnak a hónapok óta a politikai párbeszéd megkezdését sürgető civil társadalmat kellene felkarolnia. Ehelyett azonban az 1990-es ruandai mészárláshoz és a 2002-es elefántcsontparti beavatkozáshoz hasonlóan a neokolonialista logika érvényesül, amely ellentmond a hivatalos diplomáciai doktrínának, azaz a biztonságpolitikai kérdések helyi afrikai regionális szervezetek és az Európai Unió hatáskörébe való átengedésének - írta a Le Monde. (MTI)
