Mivel egyelőre mindenki a homályban tapogatódzik azzal kapcsolatban, hogy ki miért szavazott az MDF-re, magától értetődően bármi és bárminek az ellenkezője is elhihető, még az is, amit Elek állít. Az azonban biztos, hogy e sorok írója nem lehet Elek ismerősei között, mert bizonyosan nem a kormányváltás érdekében szavazott az MDF-re, hanem pont azért, ami Dávid törekvését teszi egyedül értékessé a mai magyar politikai életben: hogy ti. sem az egyikfajta, sem a másikfajta populizmust nem akarja. (Ha bármelyik olvasónak esetleg kételye lenne a szocik populizmusát illetőleg, a figyelmébe ajánlom a miniszterelnök valamelyik kampánygyűlésen tett keddi nyilatkozatát: ő nem a Fidesszel harcol, hanem az országos szegénységgel. Lárifári. A populizmus seregnyi irritáló vonása közül az egyik épp az, hogy a demokrácia játékszabályainak lekezeléséből kovácsol erényt. Mint ebben a nyilatkozatában Gyurcsány.)

Eleket szemmel láthatóan zavarja, hogy a ragadozó Fidesz gusztustalanul túladagolt nemzeti retorikája nem hatja meg (legalábbis e sorok írásakor még) az MDF elnökségét. Nehezen is hihető, hogy az MDF valóban képes lenne hosszabb távon érvényt szerezni a konzervativizmusának, és sikerre vinni egy Magyarországtól - bármily szomorú, de - csaknem idegen európai gondolatot, ha egy pillanatig is elhinné, hogy a nacionalista populizmusnak van valami köze az európai konzervativizmushoz. Nincs.

Bármilyen fejletlen is ebben a pillanatban Dávid konzervativizmusa, ma egyedül ez képviseli Európát a hungarus provincián. Az ő szimbolikus visszasüllyedése a Fidesz-diktálta gondolatszörnyetegbe azt eredményezné, hogy az ország jó néhány évig képtelen lenne kiverekedni magát abból a mocsárból, amelybe a nagyobb pártok lökték. A fideszes logika szerint a tét a kormányváltás. A konzervatívok szerint pedig a demokratikus rendszer, a közerkölcsök és a józan ész eróziójának megakadályozása. Két világról van szó, nem vitás.

A konzervativizmus egyik legjelentősebb szerzője, Michael Oakeshott - meglehetős jóindulattal - ezt írja a konzervativizmus ellenfeleiről: "Szemükben a kormányzat a hatalom óriási tárházának tűnik, ami miatt hajlamosak arról álmodozni, hogy mi mindenre lehetne felhasználni. Vannak különböző méretű, dédelgetett terveik, amelyekről őszintén hiszik, hogy az emberiség javát szolgálják, és szerintük a kormányzó emberek merész vállalkozása abban áll, hogy magukévá tegyék ezt a hatalmi forrást, ha kell, növeljék, és arra használják fel, hogy dédelgetett terveiket társaikra kényszerítsék." Két világról van szó, nem vitás.

Miért kellene koalícióra lépniük?

A szerző filozófus