Amikor március elején elhunyt a háborús és emberiség elleni bűnökkel vádolt Slobodan Milosevics, az ítélethirdetésig állítólag már csak néhány hónap volt hátra. A volt jugoszláv elnöknek sikerült négy évig elhúznia az eljárást, amelyet halála után két nappal ítélet nélkül megszüntettek.

„Sokan arra a következetésre jutottak, hogy az eset bebizonyította, hiábavaló nemzetközi bíróságoktól várni, hogy elégtételt vegyenek a háborús és emberiség elleni bűnökért” – olvassuk a Project Syndicate-ben. A cikk szerzője, Aryeh Neier, a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet alapítója, ma a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke.

Neier elismeri, hogy a hágai bíróság távolról sem működött tökéletesen. De ebben nincs semmi meglepő, hiszen a második világháború utáni perek óta nem folyt hasonló eljárás. És nem is voltak könnyű helyzetben a bírák, hiszen a rendkívül bonyolult bizonyítás során több száz tanút kellett meghallgatni. A feladat nagyságát jól illusztrálja az összesen 1,2 millió oldalnyi peranyag.

Bár ítélet nem született, Neier szerint a Milosevics-per szélesebb összefüggései miatt mégis sikernek tekinthető. A volt jugoszláviai büntettek kivizsgálására felállított bíróság mintájára számos hasonló testület jött létre azóta. Elkezdődött a ruandai, Sierra Leone-i és kambodzsai népirtások vizsgálata.

A precedens értékű Milosevics-per elindított egy folyamatot. A Milosevics-per üzenete az, hogy a nemzetközi közösség nem engedi, hogy az emberiség ellen elkövetett bűnök feledésbe merüljenek, és megtorlatlanok maradjanak. Még akkor sem, ha az elkövető egy államelnök.

Mártír - olvasható a Milosevics-portré alatt, amelyet a volt jugoszláv elnök híve visz Belgrádban