Az erős kölcsönhatásban részt vevő elemi részecskék, a hadronok nagy családjának minden tagja hatféle építőelemből, kvarknak nevezett összetevőből építhető fel. A két legismertebb hadron a proton és a neutron, ezekből épül fel minden atommag. A protonról és a neutronról tudjuk, hogy három-három kvarkból állnak, de mindeddig nem sikerült a kvarkokat laboratóriumi kísérletben tartósan kiszabadítani.

A NASA amerikai űrügynökség Chandra röntgenobszervatóriuma 2002-ben két nagyon furcsa égitestet fedezett fel. Egyikük túl kicsi, míg a másik túl forró ahhoz, hogy a jelenlegi világleírásunkba egyszerűen beilleszthető legyen. Lehet, hogy ezek a csillagok tisztán az anyag legelemibb építőköveiből, a kvarkokból épülnek fel. A meglepő feltételezésről annak idején frissiben beszámoltunk (Új anyagfajta az űrben, Népszabadság, Hétvége, 2002. április 17.). A csillagászok azóta is vitatják, tényleg kvarkcsillagok-e ezek az objektumok.

A kvarkcsillag születése szupernóva-robbanással kezdődik; a haldokló csillag először a gravitáció hatása alatt összeroppan, neutroncsillag jön létre. Egy második összeroppanás eredményeképp születhet meg a neutroncsillagból a kvarkcsillag. Az anyag neutronok helyett azok összetevői, vagyis kvarkok formájában van jelen. Egyes számítások szerint a kvarkcsillag és a neutroncsillag felszíne csak nagyon nehezen különböztethető meg egymástól. Ezért olyan "mellékhatásokat" érdemes elemezni, amelyekre csak a kvarkcsillag adhat magyarázatot.

A világegyetemből érkező, nagy energiájú, rövid ideig tartó gamma-sugárzás, az ún. gammakitörések egy része kettős, az első kitörést legalább 40 másodperces szünet után követi egy második; ez kétszer olyan hoszszú, mint az első. Drago szerint az első kitörés a neutroncsillag, a második a kvarkcsillag születését kíséri. A hagyományos értelmezés szerint gammakitörések akkor jelentkeznek, amikor egy fekete lyuk anyagot nyel el. Ez a nagyon egyforma kettős kitöréseknél erőltetett magyarázatnak tűnik.

A nagy sebességgel mozgó neutroncsillagok esetében az a kérdés, honnan kapták nagy kezdősebességüket, mi indította el őket. A száguldó neutroncsillagok két sebességkategóriába sorolhatók: az egyik fajta nagyjából 125 kilométer/másodperc, a másik pedig minimum 700 km/s sebességgel mozog, de sebességük elérheti az 1000 km/s-t is. Drago szerint a lassabbak a neutroncsillag születésekor indultak, a gyorsabbak pedig a kvarkcsillag kialakulásakor. Akkor kapnak kezdő lökést, ha a csillag öszszeroppanása nem szimmetrikus, ha az átalakulás a középponttól távolabb indul be.

A harmadik, magyarázatra szoruló jelenség a nehézelemek keletkezése a szupernóva-robbanásban. Az atommagok neutronokat fognak be, így épülnek fel fokozatosan a cinknél nehezebb elemek. Kérdés, hogy a robbanás során van-e elegendő energia az elemek felépítéséhez. A Drago-féle modellben a neutroncsillag kvarkcsillaggá alakulása újabb energiaadagot ad az elemek átalakulásához.

A modell eredményei meggyőző érveket szolgáltatnak a kvarkcsillagok léte mellett. Semmiképp sem tekinthetők azonban egyértelmű bizonyítéknak, az említett jelenségekre más magyarázatok is adhatók.

Szupernóva-robbanás - ezzel születik a kvarkcsillag, már ha tényleg létezik