Versenyellenes a könyvár?
Két éve húzódó versenyjogi vitára próbált pontot tenni a GVH Versenytanácsa április 11-i határozatával, a jelek szerint mindhiába. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénél (MKKE) ugyanis közölték lapunkkal: bíróságon támadják meg a határozatot, mert mintegy 10 éve hatályban levő belső szabályuk az, hogy a kiadók határozzák meg egy-egy könyvük árát. A megjelenő címek túlnyomó többségét, 98 százalékát a kereskedők bizományba veszik át, a fennmaradó 2 százalékot - a legkelendőbb bestsellerek, hobbi és szakácskönyvek egy részét - viszont előre kifizetik, így azok saját tulajdonukként lelnek vevőre. (Az utóbbi mintegy 1,5 milliárdos éves forgalmat jelentett tavaly, szemben az előbbi 60 milliárdjával.)
Az MKKE versenyszabályzata azt is kimondja: a kereskedő csak akkor adhat engedményt egy új könyv árából, ha ezt a kiadó engedélyezte, és a könyv átvételétől számítva már legalább fél év eltelt. A visszamaradt, elavult, vagy értékcsökkent kötetek kiárusítását is tiltja a könyves szabályzat március 1. és június 15. valamint október 1. és december 31. között - vagyis az éves könyvforgalom nagyobb felét adó időszakokban, amikor a kiadók legtöbb új kiadványukat megjelentetik. A Versenytanács álláspontja szerint e korlátozások sértik a verseny szabadságát, mert a szabad árak nagyobb hatékonyságra és árcsökkentésre ösztönöznek, ezzel a vásárlóknak is kedveznek. A kiadók az ármegállapító jog alapján a kis példányszámú kiadványaik árát a valóságosnál alacsonyabban, nagy példányszámú sikerkönyveikét magasabban tartják, és így megakadályozzák, hogy a fogyasztók többsége, azok, akik a legnépszerűbb könyvek iránt érdeklődnek, többet vásároljanak, vagy egyáltalán vásároljanak. Más szóval: a többség finanszírozza részben a kisebbség olvasnivalóját.
Az MKKE képviselői viszont arra hivatkoznak, a versenyjogi eljárásban figyelmen kívül hagyták a könyv kiemelkedő kulturális jelentőségét. Szerintük a kötött könyvár fontos szerepet játszik a széles könyvválaszték, az egész országot behálózó, többségében kis és közepes könyvesboltok versenyképességének fönntartásában. Ez az árrendszer gátat vet ugyanis annak, hogy a nagy tőkekoncentrációval működő kereskedő cégek "kiszivattyúzzák" a gyorsan fogyó sikerkönyveket, és ezzel ellehetetlenítsék a minőségi könyveket is forgalmazó, az ilyen árversenyben helytállni nem tudó versenytársakat. A könyvesek több nemzetközi példával támasztották alá, hogy Európában elterjedt a kötött könyvárak rendszere - ezek között a magyar a legliberálisabbak közé tartozik -, és ott, ahol ezt az árrendszert megszüntették, drámaian lecsökkent a könyvválaszték: felére szűkült a lassan fogyó, kis példányszámú irodalmi, szakmai munkák megjelenési címszáma. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója ehhez hozzátette lapunknak: készek korszerűsíteni saját versenyszabályzatukat, a féléves kötött árról azonban nem mondhatnak le, annál is inkább, mert a GVH Versenytanácsa nem vette figyelembe érveiket, és súlyos eljárásjogi hibákat is elkövetett.
Bozóki András kulturális miniszter április elején levélben tájékoztatta a GVH-t, hogy több uniós országhoz hasonlóan Magyarország is törvényben kívánja rögzíteni a kötött könyv-kiskereskedelmi árrendszert. A Versenytanács ezt követően hozta meg elmarasztaló döntését, amelyben a korábbi szándéktól eltérően már nem szabtak ki bírságot az MKKE ellen.
Kötött könyvárrendszer érvényesül az EU - belépésünk előtti - 15 országából 11-ben. Franciaországban például 1982 óta. A szabadáras években fokozatosan csökkent a kiadott könyvcímek száma, az árrendszer törvényi módosítása után azonban emelkedett. Ugyanez következett be Spanyolországban, ahol 1990-ben rendelték el a kötött könyvár alkalmazását. Itt 1995-re a könyvcímek száma 34 százalékos emelkedést mutatott. Görögországban ez az emelkedés 43,1 százalékos volt az első három évben az 1995-ös bevezetést követően. Magyarországon évről évre ugyancsak emelkedik a kiadott művek száma, tavaly 12498 volt (2004-ben: 11211; 2003-ban: 9205).
