Orbán, a plebejus

A vesztes periódusban Orbán Viktor most is arra dobta el a kockát, mint négy éve, a két választási forduló között. A Testnevelési Egyetemen 2002-ben azt mondta, hogy ha a szocialisták győznek, a nagytőke és a pénztőke alakíthat kormányt. A tömeg harsány füttye és pfujolása közben hozzátette, hogy Magyarország államformája köztársaság, nem részvénytársaság.

Kedden este a Hír TV-ben ezt úgy fogalmazta meg, hogy "mindenki látja ebben az országban, hogy útban vagyok. Útban vagyok az MSZP-nek, SZDSZ-nek és az MDF-nek is. És a mögöttük álló pénzügyi nagytőkés köröknek is útjában vagyok, ez az igazság."

Idáig ismerős a megoldás. Baj esetén az értelemszerűen idegen nagytőke ellen kell mozgósítani az értelemszerűen nem idegen és nem nagytőkés mindenki mást. Ez ízetlen, de érthető képlet.

A Fidesz elnöke azonban most tovább ment, és ha emlékeim nem csalnak, politikai pályafutása során először adott - a polgárin túlmenő, illetve azzal most éppen ellentétes - önmeghatározást. E szerint ő plebejus miniszterelnök volt, plebejus érzelmű pártot vezet. Ez vele a nagytőke, illetve pártjainak gondja.

Tehet az ember egy próbát, ha meg szeretné érteni, hogy szemben a szó köznapi értelmezésével, amely nemigen fogadja be Orbánt, milyen jelentések lehetnek itt még. De csak azt találja, hogy a rómaiak a patríciusokkal szemben, a betelepülő idegenekre használták e szót, akik, ha meggazdagodtak, sem válhattak római polgárokká. Ez az ellenkezője annak, amit a Hír TV-ben kifejtett gondolatsor első, nagytőkeellenes része sugall, hát tekintsünk el tőle.

Ha a Fidesz elnökének hátországát, például a Professzorok Batthyány Körét, a Nemzeti Kört, a Magyar Polgári Együttműködési Egyesületet, a Százak Tanácsát tekintjük, arra a következtetésre kell jussunk, hogy Orbán Viktor a választási fordulók között különös gondot fordíthat arra, hogy rejtse a plebejus kötődést. Ennek tudható tán be, hogy a nem kevés plebejus kapcsolódási pontot kínáló negyvennyolcas forradalmárok között éppen a kiváló arisztokrata, Széchenyi István nevére vették a tervet, s hogy éppen a Sándor-palotába költözött volna hivatalával 2002-ben, ha miniszterelnökké választják, hogy aztán a miniszterelnökséget a kiscelli kastély múzeumából vett és felújított bútorokkal rendezzék be.

A régi ismerősök sem segítenek, hiszen az egykori kollégiumi szobatárs, Fodor Gábor a Mozgó Világban nemrég úgy emlékezett, hogy Kövér László annak idején igen plebejus volt, emiatt nem is értettek szót, de Orbán Viktorral ilyen problémája nem akadt. Ha mindennek ellenére szeretnék azonosulni Orbán kijelentésével, azzal a kérdéssel találkozom, hogy létezik-e második generációs plebejusság. Vagy csak második forduló előtti, a tévében?

Hogy a plebejusság vajon kimerülhet-e abban, hogy kirázatjuk a hideggel közönségünket, amiért idegen élelmiszerek multinacionális szemétlerakó helyévé lett az ország, ahonnan az idegen tőke áram- és gázvezetékeken lopja ki a profitot, s beveszi magát repülőterünk részvénykönyvébe is?

A plebejus mai jelentése: köznép, körön kívüliek. Mondjuk a panelprolik, kikről a Fidesz - jobbról koherens érveléssel - kormányon azt mondta, segítsenek magukon, az állam is megsegíti őket.

A plebejus szó, ha kemény szeretettel ejtik, hálás. Ha nem így, elárulja azt, ki mondja. Tisztességes szavaknál ez már csak így van.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.