“A magyar liberálisok elsőként Orbán Viktort szeretnék eltávolítani a közéletből, majd ezután nyilvánvalóan minden olyan embert, aki nem ért egyet a luxusbaloldal ténykedésével.”  - Deutsch-Für Tamás, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, csütörtökön.

Elmebaj, hogy Deutsch-Für Tamás képtelen lejönni erről a luxusbaloldali trackről. Amely pont olyan képmutató az ő szájából, mint amikor főnöke, Orbán Viktor beszél erről.

Nem vitás, hogy az MSZP vezérkarában számos gazdag ember van. Nem vitás azonban az sem, hogy nincs Magyarországon 2 millió háromszáznegyvenezer ember, aki szintén gazdag lenne. Márpedig ennyien adták voksukat a parlamenti választások első fordulójában az MSZP-re – Orbánék “luxusbaloldalára”.

Vitathatatlan továbbá, hogy nem sokkal kevesebben voltak azok, akik a “luxusbaloldal” ellen voksoltak: a Fideszt választók. Ők a luxusjobboldalra szavaztak.

Mert, vitathatatlan az is, hogy a Fidesz vezérkarában – és alighanem választóik körében is – nem kevesebben vannak a gazdag emberek, mint az MSZP-ében – legfeljebb nem elegen.

Ha valaki végiglapozza az Országgyűlés adattárában a jobb- és a baloldali képviselők adóbevallásait és a vagyoni helyzetük változásáról őrzött dokumentumokat (amelyek, tudjuk jól, gyakran eléggé elnagyoltak), arra az eredményre jut, hogy nincs közöttük egyetlen egy – sem a bal, sem a jobb oldalon –, akit Ferge Zsuzsa szociológus a szegénységben, mélyszegénységben élők közé sorolna, vagy akár csak a magyar átlag alatt helyezne el.

A becslések szerint két-hárommillió szegénységben élő magyar embernél a komplett hazai politikai osztály nagyságrendekkel jobban él – ezt mélyebb statisztikai elemzések nélkül is nyugodt szívvel ki lehet jelenteni. És, ha úgy tetszik, valamennyien luxusban élnek – a választók döntő többségéhez képest, és a választók alighanem igen nagy részének a szemében.