Menekültügyek vég nélkül
A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának munkatársai szinte naponta találkoznak olyan emberekkel, akik a hatályos szabályozás kiskapuit kihasználva próbálnak minél tovább Magyarországon maradni. Például úgy, hogy menedékjogért folyamodnak, és ha kudarcot vallanak, megint próbálkoznak. Végh Zsuzsanna főigazgató szerint alapvetően az okozza a gondot, hogy a külföldi, ha újabb kérelmet nyújt be, a jogerős döntés után sem utasítható. Az sem feltétel, hogy a beadványban új körülményekre hivatkozzanak, bár a legtöbben azért kitalálnak valamit. Emiatt tavaly a bíróságok már 334 olyan külföldivel találkoztak, akiről korábban legalább egyszer megállapították, hogy nem tartozik a genfi konvenció hatálya alá. Egyébként az összes érdemben elbírált ügynek már csaknem a fele ilyen visszatérő eset.
A „csúcstartó” egy nigériai férfi: két és fél éve van Magyarországon, és jelenleg az ötödik beadványát vizsgálják. A főigazgató szerint valószínűleg nem utoljára hallanak felőle, de ő legalább az eltartásáról maga gondoskodik. Egy, a volt Szovjetunió területéről érkezett család viszont három éve menekülttáborban él, így az öt ember eddig a hivatalnak több mint harmincmillió forintjába került. Esetükben a negyedik kérelem elbírálása folyik. Hasonlóan kitartó egy idős szlovák férfi, aki – a hazájában elszenvedett üldöztetésre hivatkozva – már a harmadik menedékjogi kérelmet nyújtotta be. A hatályos szabályok szerint ő is addig próbálkozhat, ameddig csak akar. Kész szerencse, hogy az a francia, aki a túlzottnak tartott adóterhek elől „menekült”, az elutasító döntés után magától odébbállt, miként a Bush elnök politikája miatt menedékjogért folyamodó amerikai is.
A főigazgató szerint visszatérő ügyfeleik alapvetően két csoportra oszthatók. Számos külföldi a határ átlépése után azonnal benyújtja a kérelmet, és ha nem kapja meg a menekültstátust, ismétlődően fellebbez. Ám egyre többen vannak olyanok, akik Magyarországon vállalkozásba kezdtek, de az üzlet rosszul ment, ezért – a hiányzó megélhetési feltételek miatt – a tartózkodási engedélyüket nem hosszabbították meg. Amikor pedig el kellene hagyniuk az országot, hirtelen felismerik, hogy hazájukban üldözöttek, és menekültstátust kérnek. A hivatal ismert ügyfele például az a vietnami kereskedő, aki csődbe jutott, és most ismételt kérelme elbírálására vár – miközben feketén tovább dolgozik az egyik piacon.
Menedéket kérni emberi alapjog, mindazonáltal az ENSZ menekültügyi főbiztossága is szorgalmazza a visszaélések megakadályozását, mert a valódi menekültek érdekeit is ez szolgálja – hangsúlyozta Végh Zsuzsanna. A kérelem ismételt benyújtásának lehetőségét több más uniós országban sem korlátozzák, élnek viszont más eszközökkel. Ilyen a „gazdasági nyomásgyakorlás”: ha a bíróság döntött, a külföldi próbálkozhat újból, de ellátásáról magának kell gondoskodnia. Másutt a jogerős határozat után a kérelmezőt kiutasítják, és ha új beadvánnyal kísérletezik, arról a távollétében határoznak. Egyébként Brüsszel is keresi a megoldást, és az új menekültügyi irányelv szerint bevezetnék az előszűrést: a nyilvánvalóan megalapozatlan beadványok esetében – a szlovák úr ügye biztosan ide tartozik majd – nem folytatnának érdemi vizsgálatot. A bírói felülvizsgálat lehetőségétől persze ilyenkor sem fosztanának meg senkit. Az uniós szabályok változása miatt mindenképpen módosítani kell a magyar menekültügyi törvényt is, és a főigazgató szerint ezzel együtt érdemes lehet átgondolni, milyen más módon akadályozhatják meg a visszaéléseket.