Ezt a bibliai parancsolatot teljesítik a zsidók, amikor megülik a pészah ünnepét. Ebben az évben szerdán este köszöntötték a hétnapos ünnep bejövetelét a diaszpórában - szétszóratásban élők. Pészah - elkerülés, arra emlékeztet, hogy az Örökkévaló az egyiptomiakat sújtó csapások közül az izraelitákat megkímélte a legsúlyosabbtól, az elsőszülöttek elpusztításától. Az ünnepnek több neve van, hívják a kovásztalan kenyér ünnepének is. Ezeken a napokon a vallásukat betartó zsidók csak kovásztalan kenyeret, pászkát, jiddisül maceszt fogyasztanak.

Az ünnepet beköszöntő este szigorú rend szerint - héberül széder - folyik. Ekkor a családok egy erre az alkalomra készült könyvből szinte újra élik, újra játsszák az Egyiptomból való szabadulás ünnepét. Hogy ez milyen központi helyet tölt be a zsidóság életében és hagyományaiban, bizonyítja az is, mennyire központi szerepe lett ennek az ünnepnek Jézus követői, a keresztények között. Hiszen az újszövetségi Utolsó vacsora nem más, mint a szédereste, amelyet a názáreti próféta tanítványai körében ült meg, s családfőként osztotta közöttük a bort és a kovásztalan kenyeret.

Izraelben egy, a szétszóratásban élők két széderestet tartanak. A hagyomány szerint azért, mert régen a nagy távolság miatt bizonytalan volt az ünnep kezdete. Ezt ugyanis a Jeruzsálem felett észlelt újhold alapján számolták ki. Azóta ugyan a csillagászati ismeretek és hírközlés egyszerűvé tette a számítást, de a két ünnep tradíciója megmaradt.

A hagyománynak, az ünnepek megülésének megtartó ereje van. Hogy Magyarországon hányan ülik meg a pészahot családi vagy közösségi körben, követik a szigorú étkezési előírásokat, emlékeznek az egykori és későbbi szabadulásokra, szolgaságra, üldöztetésre, pusztulásra, csak találgatni lehet. Az ünnep azonban nem csak a zsidóké. Megemlékeznek arról, hogy egyiptomiak is velük tartottak a szabadsághoz vezető úton, s szokás meghívni az ünnepi asztalhoz vendégeket is. Hiszen ez a szabadságról szól. És az mindenkié. (M. G.)

Ünnepi sütés-fõzés a jeruzsálemi utcán