Elárulta még, hogy a focit mint ütközéses sportot már kerüli, mert ütközött korábban eleget. Nos, közös jelöltként, esetleg miniszterelnökként újra ütköznie kellene. 1997 óta, amikor visszatért Londonból, ahol az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban töltött be térségi igazgatói posztot, egyetemeken tanít, előbb Veszprémben, aztán Budapesten. Közéleti szerepe abban merült ki, hogy az MDNP-ben alelnökösködött, aztán az MDF-fel végrehajtott egyesülés után tanácsaival segítette a pártot.

Az 55 éves közgazdász szakmai nézeteit nem lehet iskolákba besorolni, mert elméleti munkássága nem öltött testet markáns jegyekben. Az Antall-kormányban ipari miniszterként egyrészt részt vett a tervgazdaság felszámolásában és a piaci reformok bevezetésében, másrészt kénytelen volt tehetetlenül szemlélni, hogyan zuhan az ipari termelés. (A taxisblokád idején az események egyik negatív szereplőjévé vált, amikor a tárgyalások kellős közepén "kikéredzkedett".) A jegybank elnökeként 1991 és 1994 között olyan monetáris politikát folytatott, amely nem tudta feltartóztatni a pénzügyi válságot.

Az 1994-ben alakult Horn-kormány az év végén lemondásra kényszerítette ugyan, de akkor már látszottak a nemzetközi bizalomvesztés jelei. A pénzügyi egyensúly megbomlott. A fogyasztói árak emelkedése egyre gyorsult, a lakosság külföldi valutákba menekítette megtakarításait, kincstárjegyeket csak három-hat hónapos lejáratra lehetett kibocsátani, egymilliárd dollárnyi tőke hagyta el az országot, a fizetési mérleg hiánya pedig 1994-ben már négymilliárd dollárra rúgott. A költségvetés feszültségeit - 1994-ben az államháztartás hiánya a GDP csaknem 10, az államadósság a 90 százalékára rúgott - nem enyhítette, az egyensúlyhiány mérséklését nem tudta támogatni a monetáris politika. Ebből a helyzetből kellett a Bokros-csomag révén kitörni. De ez már egy másik történet.

Az utóbbi időben gyakran vett részt konferenciákon, nyilvános szakmai vitákon. Álláspontja sok tekintetben megegyezett a közgazdász-társadalomban általában hallható véleményekkel, hogy tudniillik a költségvetési deficitet csökkenteni kell, az eurót pedig be kell vezetni. Nemrégiben kiadáscsökkentésről és adóemelésről beszélt egy fórumon. Megnyilatkozásai során a hiány négy fő forrását nevezte meg: a nyugdíjrendszer egyensúlytalanságát, az átláthatatlan egészségügyi finanszírozást, az ország adósságállománya után fizetendő nagy kamatterhet, valamint a felduzzadt államapparátust.

Bárki lesz is a miniszterelnök, mindezzel szembe kell néznie.

Bod Péter Ákos, az MDF-MDNP közgazdász-politikusa