Kérdések és válaszok (a beszélgetés teljes szövege itt olvasható):

Kállai R. Gábor: A kérdéseket köszönöm, a meglevőket is, és előre is. Folyamatosan próbálok válaszolni.

emailben érkezett:
Tisztelt Kállai úr, amikor írását elolvastam, arra gondoltam, hogy szoros összefügésben áll a leközlése a publikálás dátumával, amely a költészet napjára esik...
Ugyanabban az országban élünk, de nekem a 2006-os kampányban semmi nem tűnt fel abból a baloldali kritikai ébredésből, amelyről ön írt. A Munkáspárt kettészakadása és új, kritikai baloldaliként értelmezhető Vajnai-féle szárny 0,01 százalékos listás eredménye ékesszóló cáfolatnak tűnik, hogy itt valami megmozdult volna. Más, ténynek tekinthető, megfogható elem hozzám nem jutott el.
Kifejtené mire gondolt?
Üdvözlettel Bocskai Márton

Kállai R. Gábor: Kedves Bocskai Márton, értem az iróniát.
Egyrészt a kritikai baloldalt nem azonosítanám a pártokkal, sajnos Vajnai kezdeményezésével sem, későn is kezdte.
A nagyobbik Munkáspárt pedig 15 éve esik szét, többek között azért, mert nem keresett kapcsolatot a kritikai baloldallal, mi több, kizárta vagy eltávolította azon tagjait, akik ezt hiányolták.
kaerge

emailben érkezett:
Tisztelt kaerge, most már tudom, hogy ki mindenki NEM tartozik a kritikai baloldalhoz, de még mindig nem világos, hogy milyen tényekre alapozta a Népszabadságban megjelent írását a baloldali alternatíva megjelenéséről. Lehetne kicsit konkrétabban? Tekintélyes személyek, lapcímek, műhelyek, szervezetek neve, estébé, estébé. Komolyan érdekel, és szerintem nem csak engem. Nem biztos, hogy közismert, amiről ön természetesnek veszi a tudásomat:-) üdvözlettel Bocskai Márton

Kállai R. Gábor: Azért nem egészen véletlenül írtam csírákról és kezdeményezésekről :))
A kritikai baloldaliság részben mindig is jelen volt, a Népszabadságban is hangot kapott egynémely szimbolikus személyisége, s persze azokban a folyóiratokban is, amelyek kellően nyitottak erre, vagy éppen erre specializálódtak, mint pl. az Eszmélet.
Ám ami új, az éppen a kevésbé látható oldal: csak érzékelni lehet, s nem adatokkal alátámasztani, de hát nem is mondanám magam politológusnak, hogy egy-egy egyetemi vitán, magánbeszélgetésekben, doktori védéseken, kávéházi csevelyben miként válik nyilvánossá mindez.

emailben érkezett:
Kállai R. Gábor részére a vitafórumra:
Kedves KRG,
Gyurcsány Ferenc kétségtelenül ideologikus vénájú baloldali vezető, aki tehetséggel fűzi politikájának elemeit össze úgy, hogy egy nagyvonalú eszmei keretbe illeszkedjenek. Szerintem az MSZP sikerének egyik oka lehet, hogy a választók igénylik ezt a népszerű-tudományos elméleti hátteret. de azért ezt ne vegyük túl komolyan, inkább az infotainment része. Igaz, ebben a konkurrens Fidesz-kínálat most finoman szólva nem volt erős. Ön hogyan vélekedik erről? Várom válaszát, Molnár Gabi

Kállai R. Gábor: Kedves Molnár Gabi, természetesen Gyurcsány Ferenc elméleti munkássága kevéssé teszi próbára a jövőben a filozófiatörténészeket, viszont kétségtelenül elegánsan, frappánsan érvel, s ez tényleg vonzó.
Amit én érzékelni vélek, az az, hogy a különféle értelmiségi műhelyekben, elmékben eddig is létező kritikai elméletek kilépnek, vagy kiléphetnek a szakmai és egyéb zárványokból.

emailben érkezett:
Kedves Kállai R. Gábor, baloldali kritikai szubkultúra éled Magyarországon? Kik, hol buliznak, mikor látogatható? Tudna felsorolni néhány olyan példát, amely 2002-ben még nem létezett, tehát megjelenése "baloldali öntudatra ébredésnek" minősíthető?
Garai Márton

Kállai R. Gábor: Meghívót és bulicímet így hirtelen nem tudok küldeni, kedves Garai úr, ám május elsejét kivéve pár évtizede nem is láttam olyan összejöveteleket, ahol emberek nagyobb tömege baloldalinak vállalja magát. Van egy pár folyóirat, klub, egyéb vitafórum, ami az utóbbi időben egész meglepően népszerűvé vált.
S még egy, voltaképpen jelentéktelen élmény: a baloldali - vagy annak vélt - lapok olvasói már nem hajtogatják úgy az újságot, hogy ne látszódjék a címlap.

emailben érkezett:
Tisztelt Uram, van egyáltalán forgalomban "progresszív" válasz a globalizáció, neoimperializmus, környezetpusztítás globális kérdéseire? Vagy inkább úgy értelmezendő kiáltványa, hogy �reméljük, lesznek 'progresszív' válaszok, de már az is valami, hogy mi magyarok is dolgozni kezdünk rajta?
Egyébként mitől függ, hogy egy megoldás, irányzat "progresszív" vagy "reakciós"? (A nyilvánvaló esetektől - nácik, szélsőbaloldali terroristák - természetesen eltekinthetünk, ezek az esetek egyértelműek.)
Tisztelettel Cs. Péter

Kállai R. Gábor: Tisztelt Cs. Péter.
"Progresszív megoldáson" azt értem, hogy az adott probléma megoldását nem valamiféle visszalépésben, vagy valami régmúlt ideálra való hivatkozásban keresgéljük, hanem a már elért szintből kiindulva. A globalizáció pl. a mai kapitalizmus működési módja, egy majd' ötszáz éves tendencia következménye. Visszafelé, pl. nemzeti bezárkózással, autark gazdálkodással nem oldható meg nyilvánvaló baja sem. S ugyanígy nem oldható meg a környezetpusztítás gondja sem azon egyszerű módon, hogy lemondunk a modern technológiáról.
A magyar szelemi élet nem elszigetelt jelenség, hanem része az emberiség, hogy ilyen szépet is mondjak, szellemi életének, s viszont, a gondolatra, mint tudjuk, nem vetnek ki vámot.

emailben érkezett:
Kállai úr, nem gondolja, hogy előre iszik a medve bőrére? Ön szerint a "mostani választásnak a reményt keltő eredménytől teljesen független hozadéka" a baloldali kritikai gondolkodás ébredezése. Olyan biztos abban, hogy ez a folyamat független az eredménytől?
Attól tartok, hogy OV esetleges szédítő hajrája nyomán bekövetkező felülkerekedése májusban ismét elhallgattatná az ön által üdvözölt kritikai baloldali hangokat. Nem kellene ehhez senmmiféle erőszakos nyomás, egyszerűen elég lenne, ha a magyar választót ismét évekre olyan világraszóló problémák kötnék le, mint Simicska és tsai, az új Széchenyi Terv, esetleg Koltay Gábor új filmje milliárdos büdzsével, a Terror Háza vidéki fiókmúzeumai és antikommunista emlékművek megalapítása, az Orbán-Kaczinsky-(Fico?) tengely kiépülése, a szélsőséges rasszista gyűlölködés nyomulása a "polgári" sajtó felől a közszolgálatba stb stb.
Ilyenkor nincs más lehetőség, mint foggal-körömmel védeni a még meglévő soványka pozíciókat.
A "Baloldali alternatíva" tézisei, ha egyáltalán, szerintem csak Gyurcsány Ferenc győzelme esetén érvényesek. Ha egyetért ezzel, kifejtené az alternatív forgatókönyvet?
Üdvözlettel Vígh Zoltán

Kállai R. Gábor: Aggódom, persze, OV. esetleges győzelme azzal járna, amit ír.
Ilyen esetben a demokrácia, a jogállam védelme mindenkire nézve köteles minimum.
Mégis, úgy tűnik, a rántottából tojást csinálni nem lehetetlen ugyan, de nagyon nehéz. Ami most végre megmoccant, annyira új jelenség, hogy súlyos nyomás ellenére is átmenthető, mi több, átmentendő.
S azt se feledjük el, hogy az esetleg bekövetkezőnél sokkal súlyosabb helyzetben is lehet tevékenykedni, gondolkodni, szervezeteket létrehozni. Ajánlom figyelmébe például a Revista Rebelde c. netes folyóiratot, amit dzsungelben szerkesztenek Mexikó déli részén.
A Horthy-korszakban megjelent a Szép Szó, léteztek a szakszervezeti iskolák, szemináriumok.

Methus: Kedves Kállai R. Gábor,
Gyurcsányra akkor figyeltem fel, amikor - évekkel ezelőtt - azzal a kijelentéssel (követeléssel?) lepte meg a magyar politikai életet, hogy "merjünk baloldaliak lenni!"
Mint miniszterelnök azonban - klasszikus értelemben vett - jobboldali politikát folytatott. A multik és a tőke barátja, a privatizáciot a végletekig erőlteti, szövetkezik a liberálisokkal, stb.
Eközben az Orbán-vezette Fidesz a - klasszikus értelemben vett - baloldali politikat képviseli. Centralizált irányitást pártjában és az államnál, vissza-államositást, szociális jóléti politikát (osztogatást), a tőke és a külföldi befektetések elleni akciókat, stb.
Ez megzavarja sokunk orientácioját. A Fideszt jobboldalinak kiáltjuk ki (ők maguk is ezt vallják, bár a "nemzeti-polgári" jelzőt jobban kedvelik), pedig baloldali politikát folytatnak. A Koaliciot pedig baloldalinak nevezzük, holott jobboldali politikát folytat.
Az Ön által üdvözölt ébredő baloldaliság milyen politikát jelent ebben a kontextusban?
Köszönettel, Methus

Kállai R. Gábor: Kedves Methus, a FIDESZ-STB. semmiféle baloldali politikát nem képvisel, a politikai elemzők szellmi és verbális pongyolasága miatt terjed el, hogy a felsorolt szólamoknak bármi köze van a baloldalisághoz. Egyszerűen arról van szó, hogy OV. minden közegben azt mondja, amit ott éppen várnak tőle. Megtapasztalt politikai tevékenysége - minden szóvirág ellenére - a neoliberális gazdaságpolitika egyik változata.
A szociális demagógia egyik irányban, mutyizás és alku (ráadásul betartott alku) a nagytőkével egyáltalán nem mutat baloldali vonásokat.
Gyurcsány reálpolitikus, s nem antikapitalista, ez igaz. A baloldalisága, noha emberileg őszinte, szintén reálpolitika, arra irányul, ami kormányzati szintről elérhető. Viszont sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valódi szocálpolitikát, reális felzárkóztatást, élhető modernizációt eredményezzen, mintha a lentebb írt álproblémákkal kellene viaskodni, mondjuk B.A.Z. megye felzárkóztatása helyett.

Csillag A: Kedves Kállai R. G., mi a véleménye errŐl:
"A versenyképesség javításáért folyó globális verseny egyenlő a társadalmi öngyilkossággal!" (ATTAC Magyarország )
Csillag A

Kállai R. Gábor: Egyetértek.

emailben érkezett:
Kállai úr, ön azt írta egy válaszában, hogy "Gyurcsány Ferenc elméleti munkássága kevéssé teszi próbára a jövőben a filozófiatörténészeket". Ez persze igaz lehet, de a fő forrásnak használt Giddens munkássága már nem pöckölhető le ennyivel.
Továbbá az is érdekelne, amit abban aválaszban kikerült, hogy hogyan vélekedik a Fidesz-politika elméleti hátteréről. A közgazdasági tanácsadóik nem csak improvizálnak, hanem a jelenlegi élvonalbeli elméleti irányokat és módszereket követik (például az MNB rendkívül színvonalas elemző csoportját is "fidesz-közeliek" közé sorolnám a jelenlegi felállásban), és annak is vannak múlt század közepi elméleti gyökerei, amit a nemzetek harcáról, az európai nacionalizmusok összecsapásáról Orbán mond. Mintha ez a "népek harca" felfogás irányítaná az EU-politikáját és az ellentétes érdekű hazai társadalmi erők szembefordításától sem visszariadó társadalompolitikáját is. Komoly elméleti munka lehet a háttérben.
Várom véleményét, Cs. Péter

Kállai R. Gábor: Kedves Cs. Péter, szó sincs lepöckölésről, csupán arra gondoltam, hogy egy gyakorlati és gyakorlatias politikustól nem várható el egy koherens elmélet kimunkálása. Giddens munkássága mélyebb elemzést igényel, erről az Eszméletben elég rendszeresen hozunk tanulmányokat.
Az MNB-ben és másutt dolgozó közgazdászok szellemi kvalitásait nem vitatom, az a sommás vélekedés viszont, ami "lejön a szinpadról", az sok tekintetben egyszerű alátámogatása a FIDESZ aktuálpolitikájának. Hogy hogyan egyezteti aztán össze a Járai úr által többször óhajtott kőkemény neoliberális megszorításokat a szociális demagógiával, az legyen OV. képviselő úr remélhetően magányos elmélkedésének tárgya.
Nem tudom, mennyi elméleti munka van amögött, hogy népek-nacionalizmusok harcára való hivatkozást hallunk, olvasunk OV. és az EU némely politikusának megnyilvánulásaban. Egynémely forrás, például Huntington és mások hatása valóban felsimerhető.

emailben érkezett:
Tisztelt Kállai R. Gábor, felfigyeltem cikkében arra a megjegyzésére, hogy ön "a széles sodrású baloldali hagyomány" részének tekinti "a szerencsétlen sorsú Tanácsköztársaságot", valamint a kommunista mozgalmakat (gondolom, a többes szám itt a moszkovita szárny mellett az itthon működő frakciókat, Demény, Weishaus jelzi).
Hogyan küzdhet meg a mai baloldali gondolkodás ennek a "széles sodrású hagyománynak" a vállalhatatlan részével? Egyáltalán, mi az, ami a 20. század után egyértelműen vállalhatatlanná vált? Üdv
Bocskai Márton

Kállai R. Gábor: Tisztelt Bocskai Márton, a baloldali mozgalmak kritikai tevékenysége egyebek mellett önmagukra is kiterjedt-kiterjed.
A törtémelmi múlt kritikai vállalása megkerülhetetlen, tényekről van szó, amit letagadni nem lehet. Éppen ezért - noha manapság nem szokás pozitíve említeni - a Tanácsköztársaságból bizony vállaható hagyomány a honvédelmi harc, a közvetlen önigazgatás és a közvetlen társadalmi tulajdon. A háború előtti és alatti időkből az antifasiszta hagyomány, a korabeli társadalmi rend elleni küzdelem stb. Mellékesen a "moszkovitának" nevezett szárny a háború alatt az antifasizmus egyik motorja volt.
A vállalhatatlan örökség kapcsán bizonnyal a sztálinista évekre, esetleg a megtorlásokra utal. Ezzel kapcsolatban a történelmi kritika nélkülözhetetlen, meg kell említeni, hogy ez részben már az adott korszakokban végbe ment. Mondani sem kell, ezek a hagyományok elvetendők.
Bár talán ismétlés, a mai sokszínű baloldaliság egy történelmi folyamat eredménye és részese, azaz a ma problémáira keresi a megoldásokat - nem feledve a múltat.

emailben érkezett:
Tisztelt Kállai úr, hadd kérdezzek valamit a Ságvári-ügyben olvasható állásfoglalásáról:
1. "Rasszisztikus érvelésnek" nevezte, hogy egyesek szerint az is bizonyítja Ságvári "sztálinista elkötelezettségét, hogy húga 'az MDP Központi Vezetőségének munkatársa, majd 1956 után az MSZMP KB tagja is volt'." Ezt nem értem, hol itt a rasszizmus? Vagy túl naiv lennék?
2. Ön szerint nem életszerűtlen egy 1947-es törvényre hivatkozni álláspontja alátámasztásaként? (Bizonyára a párizsi békeszerződés becikkelyezéséről volt szó.) Alkalmazható, érvényesíthető akár elvileg is ez a mai Magyarországon?
Bocskai Márton

Kállai R. Gábor: Tisztelt Bocskai Úr, mi másnak minősítsem, ha valakinek tevékenységének megítélését egyebek között azzal igazolja egy magát történésznek valló személy, hogy Ságvári húga - aki mellékesen a kitűnő történész volt - mit tett a halála után bő évtizeddel?
Valóban a békeszerződésre utaltam, annak is arra a pontjára, hogy Magyarországon feloszlatandő és a jövőben sem engedélyezhető semmiféle fasiszta szervezet. Abban igaza lenne, hogy életszerűtlen egy ilyen, egyébként hatályos jogszabályra hivatkozni, ha nem lennének olyan szervezetek, amelyek - finoman szólva - nem intaktak a fasiszta eszméktől.

Tisztelt vitapartnerek és kérdezők, nagyon köszönöm a részvételt, a véleményeket és ellenvéleményeket.
Számora nagyon érdekes és hasznos volt ez a délután, remélem, ez kölcsönös.
Kállai R. Gábor

-------------------------------

"A mostani választások egyik, az első forduló reményt keltő eredményétől majdhogynem független hozadéka a baloldal, a baloldaliság, a baloldali öntudat feltámadása. Hogy ebben mennyire játszott közre a MSZP programja - nem túl sokat -, esetleg az egy délutánra elvörösödő Andrássy út, vagy éppen a jobboldal agresszív üressége, voltaképpen mindegy, a gyurcsányi jelenségnek a hivatalos és a nem hivatalos, a kritikai baloldalt felszabadító hatása kétségtelen" -olvasható a Kállai R. Gábor - fórumunk vitaindítójának ajánlott - Baloldali alternatíva című vitacikkében.

"Baloldalinak lenni nem volt a társasági jó modor része, a csodálkozó, kissé lesajnáló 'te még baloldali vagy?' kezdetű kérdésre úgy illett válaszolni, hogy 'igen, de nem úgy', esetleg családi hagyományra, általános emberi értékekre hivatkozni védekezésül."

KRG úgy látja, a2006-os választási harc során újra felfedeztük, hogy "a széles sodrású hazai baloldaliság magába foglalja Frankel Leót, Lukácsot, a szerencsétlen sorsú Tanácsköztársaságot, a szociáldemokráciákat, a kommunista mozgalmakat, a proli asztaltársaságokat, a szakszervezeteket, az állampárti évtizedek erényeit és bűneit, a pro-, a poszt és az egészen marxistákat, az újbaloldalt és az új (blairi) baloldalt."

KRG bízik abban, hoby "bő húsz év szellemi tespedése után ismét reális problémákról szólhatnak az elméleti viták. Végre lehetségessé válik a valódi korproblémák, a globalizáció, a neoimperializmus, a környezetrombolás, s a mai kapitalizmus által felvetett további kérdések progresszív megoldásának keresése. Persze szó sincs arról, hogy az MSZP vagy vezetője antikapitalista lenne, de már az is valami, ha végre (legalább egymás között) nem a régmúlt álproblémái körül kell kerengeni."

A szerző kijelenti: "A választás, s főleg a kampány mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön, vagy ha úgy tetszik, feltámadjon, egyelőre talán csak csírájában egy új, kritikai baloldali szubkultúra, amely megkeresi, megteremti-újjáéleszti azokat a formákat és kereteket, amelyekben működni tud."

Kállai R. Gábor néhány hete "A jogállamiság kétszeres mártírja" címmel kifejtette álláspontját a Ságvári-ügyről. (A cikket a www.nepszava.hu archívumában csak előfizetők érhetik el, fórumunkon ismertettük Kállai R. Gábor gondolatait.) Ebben a témában is vártuk olvasóink kérdéseit.

Kállai R. Gábor