Orbán tegnaptól a múlt embere lett, s ezt annak is éreznie kell, aki eddig a jövőt látta benne. Bár a vereség ízével többször megismerkedhetett a győzelemre szakosodott politikus, de a megsemmisítő, Gyurcsány Ferenc részéről akár túlteljesítettnek is minősíthető KO-val csak múlt heti tévévitájukon. A babérlevelek hangosan hullottak alá Orbán homlokáról, és úgy tűnik, hogy a nézők másnap már elsősorban Dávid Ibolyára figyeltek.

De pontosítsunk: Orbán Viktor a közelmúlt embere. Az elkövetkező két hétben mindent meg fog tenni azért, hogy viszszafordítsa a kizökkent időt. Csakhogy 2002-vel ellentétben a most is csúcsra járatott sereg sokkal több hívőt már nem tud mobilizálni, a szocialisták pedig aligha elégszenek meg egy vasárnapi, értelmiségi kávézással a Gerbeaud cukrászdában. Nyilvánvalóan lesznek gyújtó hangulatú szónoklatok, apokaliptikus víziók, de lesz valami más is: Dávid Ibolyának meg kell ismerkednie egy régről ismert udvarlóval, akiről jól tudja, hogy eddig a jobboldal satrafájának tartotta őt, de az MDF körüli idős urak memóriája rosszabb, és valószínűleg hajlamosak békejobbként elfogadni a Fidesz-vezér fölajánlkozását. Hát még akkor, ha Orbán Orbán nélküli Fideszt ígér. Mert mostantól az a kérdés, hogy az elnök asszony komolyan gondolta-e a párt székházának udvarán fölállított falat, amelynek elemei garantálják, hogy sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem segíti hatalomba - a döntő, hogy ezt miként érti Dávid Ibolya, illetve az MDF elnöksége: az ígéret pusztán személyekre szorítkozik, vagy kiterjeszti ezt az érintett pártokra is? Orbán Viktor tisztában van azzal, hogy bőrét (maradék tekintélyét) kell mentenie, s ilyenkor még az idol is föláldozható - legyen hát más a kormányfő, legfeljebb a jövő majd megint elkezdődik. Amikor a gazella egy akolba kerül a nagyvaddal, ha az ledől is pár percre az árnyékban, nem a nagyvad, hanem a gazella sorsa van megpecsételve. A metaforán túllépve: amennyiben Dávid eltökélt egy - a számára készült tanácsadói tanulmányok által pedzegetett - mérsékelt, jobbközép párt kiépítésében, nem köthet alkut senkivel, semmi áron. Csakhogy mától jövő vasárnapig lesz része meleg, valamint fojtogató ölelésben egyaránt. Adott esetben mindkettő oxigénhiánnyal jár, az pedig könnyen kapkodóvá teheti a lélegzést. Mégis: a távlatos esély föláldozása egy hatalmi sakkjátszma első lépéseinél - még ha a bábuk nemzeti szalaggal is lesznek átkötve -, csalódást okozhat nehezen összetoborzott régi-új híveinek. Ráadásul, ha a regnáló koalíció hozza a papírformát, azaz győz, a paktum azonnal nevetségessé válik, s Dávid Ibolya azt az arcát veszítheti el, amelyre éveken át bátran és kitartón vigyázott.

A Gallup által kétpártinak jósolt parlament négy pártja közül nyerőnek tekinthető az SZDSZ is, hiszen 1998-cal ellentétben most kormánypártként nem megsemmisítő vereség érte őket, hanem több mandátumot kaptak. Ezt - akár tudomásul veszik, akár nem - a szocialista átszavazóknak köszönhetik, akik az 1998-as példán okulva jobban féltették őket, mint az MSZP-t. Ráadásul tisztában kell lenniük azzal is, hogy ha engedtek volna a szocialisták ajánlatának, miszerint húsz-valahány helyen indítsanak közös jelöltet - végleg eldőlhetett volna a parlamenti választás. Az SZDSZ-nek az elkövetkező napokban föl kell adnia minden fanyalgását, ideiglenesen félre kell raknia értelmiségi gondolatfutamait, mert a kiélezett verseny olyan fegyelmezett együttműködést követel a lehetséges partnerrel, amely e pártnak nem erőssége, holdudvarának, szimpatizánsainak pedig még kevésbé ismerős. Képes-e szinkronban cselekedni fej és láb, erre kell adott pillanatban választ adnia Kovács Pistikének, aki, lám, a hírek szerint hamar megkomolyodott.

Az MSZP nyerő helyzetben van, de nem nyert. És ha a mondat első tagja hangsúlyosabbá válik, mint az utolsó, odalehet a győzelem. Tény, hogy amit Gyurcsány Ferenc és csapata csinált a szocialista párttal, az jelentős teljesítmény. És nemcsak azért, mert tőlük szokatlanul nem volt kibeszélés, valamint bakiból is jóval kevesebb, mint az ellenoldalon. Politikusaik végezték a dolgukat, a háttéremberek nem tolakodtak előre, mindenre kellő gyorsasággal reagáltak, a szervezet, ha vidéken nem is mindenütt, de nagyobb zökkenők nélkül működött. És merjük kimondani: kampányuk átütőbb, sokszínűbb volt, mint a Fideszé, mert az ellenzéki párt minden erővel olyasmit sugallt, amit az emberek többsége nem érzett át igazán. Utólag igazolva látszik az is, hogy a kopogtatásos módszer, azaz a közvetlen kapcsolatfelvétel mozgósító hatása mellett számos más lehetőség adódik a választási hajlandóság erősítésére, a sok hír és rémhír a narancssárgába öltözött aktivisták frenetikus hadjáratáról órákon belül elporladt, ahogy a feldolgozottság a nagyobb lélekszámú körzetekhez ért.

A vabankra játszó Orbán nehéz helyzetbe került, de feltételezésem szerint továbbra is vabankra játszik majd - hol kemény lesz, pártján belül már-már paranoiás, hol szelíd, megtért bárány, ahogy megérzése, érdeke diktálja.

Gyurcsánynak vele közvetlenül már fölösleges konfrontálódnia, viszont kampánykörútját ott kell folytatnia, ahol az árvíz miatt abbahagyta. Szavaival, ha sok voksra nem is számíthat, de lehetséges bázisán túl fordulhat az MDF-re szavazókhoz is, hiszen ő - Orbánnal ellentétben - tett gesztusokat a kis pártok felé. Lesz része régi és új vádakban, a megszokottnál még durvább hangnemben. Bírnia kell ezt is, a tempót is.

Ma mindenütt a stratégia kialakításáé a főszerep. Ha kormányváltás nem is, de jobboldali "rendszerváltás" lehetséges.